Önelfogadásról, önfelszabadításról és a hétköznapok ajándékáról – Együtt okosodtunk! (Business Days 2024 2. rész)

A cikk a Trade magazin 2024/12-2025/01. lapszámában olvasható.

Dr. Almási Kitti „Elvarratlan szálak” című könyve kapcsán Krizsó Szilviával folytatott beszélgetésének témáját a feldolgozatlan események, lezáratlan konfliktusok mindennapi életünkre, döntéseinkre gyakorolt hatása adta. Ezek kezelését a klinikai szakpszichológus a sebtisztításhoz hasonlította, ami kezdetben fáj, de a tisztulással – módszeres feldolgozással, lezárással – az ember egy idő után kezdi jobban, könnyebben érezni magát.

Az önelfogadás útján

Dr. Almási Kitti
klinikai szakpszichológus

A depresszióról szólva a szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a kilátástalanság érzése nem egyenlő a depresszióval, de annak egyik tüneteként komolyan kell venni. Nem véletlen, hogy Magyarországon különösen magas a szekunder alkoholizmus aránya, amely jellemzően a szorongásos vagy depressziós tünetek enyhítésére szolgál. A megoldás emiatt a mögöttes depresszió kezelésére alapul.

A kilátástalanság érzésén a gondolkodásmód megváltoztatása segíthet felülemelkedni. Rugalmassággal, elkötelezettséggel, szorgalommal és kitartással sokat el lehet érni, és a sikerkultúrákban a környezet rendszerint támogató ebben. Az önálló gondolkodást, a kiemelkedő eredményeket veszélyesként kezelő országokban azonban a siker sajnos gyakran rosszindulatot és irigységet szül, ami aláássa az egyén boldogulásának lehetőségét.

Almási Kitti úgy véli, a legtöbb elvarratlan szál önmagunkkal kapcsolatos, hiszen minden helyzetünket saját hozzáállásunk és belső világunk határoz meg. Ha sikerül elindulnunk az önelfogadás útján, az életünk többi területén – akár a karrierünkben – is pozitív változásokra számíthatunk.

A krízishelyzetek kihívásainak megoldása során épül az önbecsülésünk: ahogy kilépünk a komfortzónánkból, ráláthatunk, mennyire vagyunk képesek helytállni. A szakember rámutatott, hogy hazánkban kevesen fordítanak energiát megelőzésre, leginkább csak a problémák, a „baj” kezelésére mozdulnak. Pedig az erőforrásainkat jó dolgok és célok mentén is mozgósíthatnánk.

Ez a beállítódás régiónkra jellemző, ahol a tömegből való kitűnés az évtizedekig fennálló – és bizonyos területeken, például az oktatásban még ma is jellemző – uniformizált környezet öröksége okán sokakban még ma is félelmet kelt. A félelem visszahúz, eltereli a figyelmet a célokról, és akadályozza a megvalósítást – összegezte gondolatait Almási Kitti.

Dr. Almási Kittivel kezdeni a napot hihetetlen élmény mindig. Most sem volt másként. Mindig találó, kőkemény igazságok, ahogy azt megszoktuk

A tükrön innen és túl

Krizsó Szilvia
műsorvezető,
motivációs előadó

„A tükör hazudik” című előadását Krizsó Szilvia műsorvezető, motivációs előadó egy, a Sámson című filmből vett idézettel kezdte, mely szerint „A mese lehetőséget jelent. A lehetőség reményt, a remény lázadást”. E gondolat a másokkal való viszonyainkon túl, az önmagunkhoz fűződő kapcsolatunkra is alkalmazható, és fellázadhatunk saját negatív gondolataink, rögzült tévhiteink, hiedelmeink ellen, melyek akadályoznak, gátolnak személyes fejlődésünkben.

A szakember saját életünket egy filmhez hasonlította, melynek nem csak főszereplői, de forgatókönyvírói, dramaturgjai és rendezői is alapból mi magunk vagyunk. Tehát mi dönthetünk arról, kit akarunk ebben a filmben szereplőként látni, sőt arról is, hogy az éppen futó film helyett másikban akarunk-e szerepelni. Ehhez az kell, hogy belenézzünk a tükörbe, őszintén rálássunk saját korlátainkra és erőforrásainkra, és elmagyarázzuk a minket evolúciósan minden bajtól megóvni vágyó elménknek, ha rossz úton járunk.

A saját élményekkel, egy gondolatkísérlet és egy meditációs gyakorlat tanulságaival tarkított előadás egyik következtetése, hogy bizony sokszor nincs szükségünk külső ellenségre, mert arra ott vagyunk mi magunk. Mi magunk, akik – mint arra Krizsó Szilvia felhívta a figyelmet – sokszor azzal sem vagyunk tisztában, mit is szeretnénk valójában, hogy a vágyaink valóban a mi vágyaink-e, vagy csak a bennünk lévő, sokszor meg nem értett megfelelési kényszerből fakadnak azért, mert elismerést szeretnénk.

Az önismereti úton elindulók egészen érdekes felismerésekre juthatnak, és elképesztő átalakuláson mehetnek át. Egy nem a helyén lévő, motiválatlan, maga körül problémákat generáló alkalmazott például komoly károkat tud okozni egy cégnek. Ám igaz ez önmagunkra is – mutatott rá –, hiszen óriási károkat okozhatunk magunknak is azzal, ha benne maradunk olyan helyzetekben, ahol nekünk nem jó. A döntéseink árát pedig valakinek mindig meg kell fizetnie. Jó esetben ezek magunk vagyunk, de sokszor a családunk, a munkatársaink, az egészségünk látja ennek a kárát.

Érdemes és hihetetlenül felszabadító tud lenni az, ha kilépünk a megszokott kerékvágásból, és elengedve a mások véleménye fölötti aggódást elkezdjük megtalálni a saját utunkat – véli Krizsó Szilvia. Mert a közvélekedéssel ellentétben akkor is lehetünk valakik, ha csak a környezetünkben néhány emberre, vagy a családunkra hatunk, és akkor is lehetünk jók, ha a külvilág minket senkinek nem tart.

Fantasztikus előadás volt az idei pénteken is Krizsó Szilviától – aki még nem hallotta, nem is gondolja, hogy milyen sokat vesztett eddig. Nem úgy, mint a Business Days résztvevői, akik nem először hallhatták, de ismét más témában. Sokat adott ezúttal is mindenkinek

Ajándékként megélni a napokat

Vujity Tvrtko
riporter

Vujity Tvrtko „Túl minden határon” című előadásában izgalmas életrajzi történetekkel illusztrálta, hogy munkája során mennyi pillanatnyi döntést kellett hoznia, és soha nem volt ideje az elszalasztott lehetőségek fölött siránkozni.

Úgy vallja, hogy nem újságíró, hanem a világ legjobb embere akar lenni, ami valószínűleg nem fog összejönni, de ez egy olyan álom, amelyet senki nem vehet el tőle.

Számára sokkal fontosabb a szabadság, mint a különböző rangok és címek – megfogadta magának, bármilyen pozíciója lesz is az életben, az sohasem fog úgy kezdődni, hogy al-, és sohasem fog úgy végződni, hogy helyettes. Egyszerűen maga akarja irányítani a saját életét.

Legyőzhetetlen embernek érzi magát, akiben lehet ugyan fizikailag kárt okozni, de lelkileg egyik legerősebbnek érzi magát.

Történeteivel rávilágított arra, mekkora esélyünk van a szerencsére, és mennyi lehetőségünk van másoknak segíteni. A maga életét éli, ami hihetetlen szabadságérzetet ad neki. Jelenlegi lakóhelyét, Hawaiit azért is szereti annyira, mert a polinéz kultúra arra tanít, hogy az ember ne csupán a természetben, hanem a természettel együtt éljen. Ez a szemlélet a tisztelet és az összetartás jegyében formálja a szigeten a mindennapokat, és az emberek boldogsága nem a másik kárán alapul.

Az életünk minősége gyakran önkéntelenül is összehasonlításra késztet. Mint elmondta, egy korábbi nemzetközi felmérésben, amelyben az emberek elégedettségét mérték, Magyarország az akkor vizsgált 120 ország között mindössze a 117. helyet érte el. Szomorú látni, hogy a panaszkodás, a gyűlölködés és a politika mennyire rányomja bélyegét a mindennapokra. Tvrtko úgy látja, nem vagyunk tudatában, mennyi szépség rejlik az életünkben, amelyet mi magunk rontunk meg azzal, hogy a nehézségekre koncentrálunk.

Szenzációs hangulatban telt a péntek, amelyen az i-re az utolsó előadó, Vujity Tvrtko tette fel a pontot. Az előadás után két könyvét is dedikálta a résztvevőknek, akik közel 1,5 órát türelmesen sorban állva várták a névre szóló aláírást

Hawaii-on élve némiképp távolról rálátva a hazai viszonyokra egyetért a barátja, Kembe Sorel által megfogalmazottakkal, miszerint Magyarország egyik legnagyobb problémája az, hogy nem tudunk őszintén nevetni, és állandóan a múltba, a problémáinkba kapaszkodunk. Pedig az életünk megváltoztatása a saját kezünkben van. Hitvallása, hogy egy életünk van, melynek minden pillanatát meg kell becsülnünk. Ha pedig jól bánunk magunkkal, másoknak is akkor adhatunk.

Az élet körforgásába vetett hitét az erős emberek teremtette jó világ, és a jó világ kényelmében meggyengült emberek példájával szemléltette. Tudván, milyen túlélni egy háborút, ahol a lelke meghalt, minden egyes napot ajándékként él meg, és képes értékelni az olyan „egyszerű” dolgokat is, mint amilyen egy pohár hideg víz, amelyért vannak helyek, ahol órákig kell gyalogolni.

Zárásképpen hangot adott az emberi kapcsolatokba és azok pótolhatatlanságába vetett hitének, jelezve, mi döntünk arról, hogy a 117. helyről előrébb lépünk-e a 116. helyre, vagy még előbbre. //