Amikor az emberek megkérdeznek engem, hogy mire kell figyelni az első randevún, azt szoktam mondani: úgy kell készülni, mintha egy állásinterjúra mennénk. Mert lehet, hogy csak egy 1 órát kapunk, hogy meggyőzzük a másikat, érdemes újra találkoznia velünk. Sokszor előfordul, hogy két egymáshoz illő embernél apróságokon csúszik el az ismerkedés, és nem kapunk esélyt a második találkozásra, pedig lehet, hogy egymás mellett megtalálnák a boldogságot.

Tipikus hiba a külsővel kapcsolatban: vagy túlságosan kényelmes vagy túlságosan elegáns viseletet választanak az első randevúra. Az első típus esetén azzal indokolnak, hogy olyannak kell őket elfogadni, amilyenek valójában. Pedig a vonzalom felkeltéséhez valami pluszt kell mutatnunk. A túl elegáns öltözködéssel pedig, ha csak a másik fél sem öltözött nagyon elegánsan, távolságtartási késztetést tudunk kiváltani.

Fontos, hogy magunkhoz képest jobban nézzünk ki, de ne vigyük túlzásba: az arany középút a legjobb. A férfiaknak érdemes például mellőzniük a rövidnadrágot, akkor is, ha forró nyár van, mivel „kisgyerek, kiscserkész” érzést válthat ki a nőből. A nőnek is érdemes figyelnie arra, hogy ne túlságosan konzervatív viseletet válasszon, mert a férfi nem fogja nyitottnak látni a kapcsolatra, és ennek következtében nem tartja majd vonzónak. Azonban a túlságosan provokatív viselet sem jó, mivel ebben az esetben a férfi figyelme esetleg túlságosan is megakadhat a dekoltázson, és nem akarja már a nő személyiségét megismerni, márpedig ez lenne az első találkozás célja.

A nő számára nagyon fontos a smink, ne fáradt arccal, munka után menjen az első randevúra, hanem úgy válassza meg az időpontot, hogy a találkozó előtt tudjon időt szánni saját magára, és megfelelő sminkkel, ápoltan jelenjék meg a randevún.

Ezzel kapcsolatban is fel szeretnék idézni egy érdekes esetet. Gábor, 63 éves nyugdíjas fizikus, aki egy kutatóintézetben dolgozott, intelligens, okos, érdekes ember. Pár évvel ezelőtt megözvegyült, 40 éves házasság után újra kellett kezdenie a párkeresést.

Gábornak tetszett Hajnalka, egy 57 éves hölgy, aki a korához képest fiatalosabban nézett ki, intelligens, helyes nő. Egy őszi szombaton megbeszéltek egy személyes találkozást egy parkban, ahol egy kellemes sétát szerettek volna összekapcsolni az ismerkedéssel. Úgy tudtam, hogy szombaton 10-kor fognak találkozni. Fél 11-kor kaptam egy telefont Gábortól, amelyben elpanaszolta, hogy szerinte ő látta Hajnalkát, de sajnos Hajnalka úgy tett, mintha nem ismerné fel benne a randevúra érkezett férfit. Mi történhetett, mit rontott el, miért gondolta meg magát Hajnalka, amikor meglátta Gábort, és nem akart vele már megismerkedni sem. Gábor értetlenül állt a telefonnál, és segítséget várt tőlem.

Azonnal megkérdeztem, hogy milyen öltözéket választott a randevúhoz. Azt válaszolta, hogy síruhában van, mert mindig ezt húzta fel, amikor a feleségével mentek sétálni az erdőbe. Mivel kimondottan nem vékony testalkatú volt, sőt, inkább jelentős túlsúllyal küzdött, így sajnos a síruhaviselet, bár kényelmet és megfelelő komfortérzetet nyújtott Gábor számára, nem kimondottan vonzó férfinak tüntette fel őt Hajnalka szemében. Tehát nem jött össze már az első találkozás sem, annak ellenére, hogy eléggé jól illettek egymáshoz személyiségjelek, érdeklődési kör alapján, de még a végzettségeik és a munkáik sem álltak távol egymástól. Mivel Gábor 40 évig egyáltalán nem gyakorolta az udvarlást, nem tudta, hogy az első randevún a nemek közötti különbségeket kell hangsúlyozni, és vonzóbb viseletet kellett volna választania.

Sajnos Hajnalka is elkövette azt a hibát, hogy nem vette figyelembe: Gábor 40 évig nem gyakorolta az udvarlást. Megfelelő toleranciát kellett volna tanúsítania ebben az esetben, és közös szimpátia esetén meg lehetett volna beszélni egy másik személyes találkozót egy elegánsabb helyszínen, ahova Gábor valószínűleg már nem síruhában ment volna el, és akkor lehetett volna folytatni az ismerkedést.

Utólag ebben egyet is értett velem Hajnalka, de, mint mondta, akkor és ott ösztönösen cselekedett. Ami nem mindig bölcs dolog.