Nyerő páros

13. lett a tavaly Calgary-ban zajlott WorldSkills versenyen a fiatal magyar cukrászlány, Tapaszti Nikoletta. Segítője, Mihályi László, most a februári Cukrász Junior VB-re készíti fel az ifjú reménységet. Velük beszélgettünk versenyzésről, helytállásról, tervekről.Ahogy arról már lapjainkon hírt adtunk, Magyarország 2009-ben már másodszor vett részt az 1930 óta kétévente megrendezésre kerülő, 40 szakma frissen végzett szakmunkásainak szervezett WorldSkills elnevezésű ifjúsági világversenyen. A 13 magyar delegált szakma közül egyik versenyzőnk a cukrászatot képviselte. A részvételre a még szakiskolába járó, akkor még csak 20 éves Tapaszti Nikoletta szerezte meg a jogot. Segítő szakértőjének és a cukrászversenyek magyar zsűritagjának a cukrász ipartestület a másfél évtizedes szakmai múlttal rendelkező Mihályi Lászlót kérte fel.
Mik voltak az előzmények?
Tapaszti Nikoletta: Feltehetően jól választottam szakmát, mert érdekel, amit csinálok, és iskolai teljesítményemmel is sikerült kitűnnöm a többiek közül. Már korábban is versenyeztem itthon jó eredménnyel, igaz, ezek csapatversenyek voltak. Nem féltem a nemzetközi megmérettetéstől sem, de a drukkot persze nem tudtam elkerülni.
Mihályi László: A szakmára sajnos jellemző volt az „érdeklődés”: ketten jelentkeztek arra a hazai válogató versenyre, melynek győztese Kanadába utazhatott. Nikoletta kevés szabadidejében gyakorolt, de tudtuk, ebben a kreatív szakmában nem egyetlen alkalomra készülve lehet eredményt elérni. A feladatokat előre ismertük, de azok olyan összetettek voltak, hogy a munka során minden részét meg kellett villantani a szakmának.
Hogyan folyt a verseny?
M.L.: Nagyon szigorú szabályok mellett 4 nap alatt 22 óra állt a cukrászok rendelkezésére ahhoz, hogy tízszeletes díszített tortát készítsenek, négyféle minidesszertet, marcipán- és csokoládéfigurákat, valamint bonbonokat: 2 öntöttet, 1 vágottat, a negyedik pedig szabadon választott. Nagyon komoly teljesítmény volt, és folyamatos koncentrációt igényelt.
T.N.: A verseny elején ott álltam a kis „konfekció-konyhában” – kevés saját eszközt tudtunk kivinni –, és néztem, hogy jól felszerelt műhelyeikben profi mozdulatokkal dolgozni kezdenek a többiek. Hát… volt bennem kisebbségi érzés! Azután munka közben már elfelejtettem az egészet, később már csak a természetes feszültség volt bennem. A drukk sokakon egyébként később, a 3-4. napon jött ki, az esélyesek is csináltak váratlan hibákat.
Min múlt végül is az eredmény?
M.L.: Bizonyára voltak a versenyzők között tudásbeli különbségek, de csupa jól felkészült fiatal versenyzett, a végeredmény szerintem nem a szakmai részleteken múlt. Sok jó cukrász közül azok lettek a legjobbak, akik nem hibáztak. Niki jól csinálta meg a versenymunkáit, de több modulnál hibázott, az időtévesztés és hasonló problémák arra utaltak, hogy nem tudott megfelelően összpontosítani.
T.N.: Sajnos így volt! De ilyen hibákat februárban már nem szeretnék elkövetni!
Milyen volt a zsűrizés?
M.L.: Már csak a WorldSkills szabályai miatt is rendkívül korrekt! Objektív és szubjektív kategóriákat kellett értékelnünk, naponta más-más modulokat pontoztunk, az ízek elbírálásakor vakon teszteltünk, és a 10 pontos rendszerben, ha 5-nél nagyobb volt a különbség a zsűritagok értékelésében, akkor indokolni kellett az adott pontszámot és ütköztetni az álláspontokat.
Hogyan érhetnének el kimagasló eredményeket a fiatal magyar cukrászok a nemzetközi versenyeken?
M.L.: Nem vagyunk egy súlycsoportban a gazdagabb országokkal. A kellő szaktudást meg lehet ugyan szerezni egy-két magyar mestertől, de eszközökben, támogatottságban jó darabig hátrányban leszünk. Csak két momentumot hadd említsek: a WorldSkillsre nem egy országból a versenyzők világhírű iskolák tanárainak kíséretében, szponzorok támogatásával, komoly felkészülés után jöttek. A cukrászműhelyt jószerével egy éve először látó Niki felszerelésének nagy részét pedig más csapatoktól kaptuk kölcsön!
Miben különbözik majd a február végi vb-szereplés a calgaryitól?
T.N.: Hazai pályán leszek. Kicsit több feladatot kapunk, mint a WorldSkillsen, például a modulok közé tartozik majd egy többrétegű parfé is, és mindehhez 2×8 óra áll rendelkezésre – persze a felnőtt versenyeknek megfelelő koncepciójú zsűrizéssel.
Milyen eredménnyel lennének elégedettek?
M.L.: A már említett okok miatt a középmezőnyben végezni – ez tűnik reálisnak, egy 8., 10. helynek már igazán tudnék örülni! Meg vagyok elégedve Nikoletta tudásával és látok benne jövőt, ezért a szakmunkás-bizonyítványa megszerzése után alkalmazni is fogom őt saját üzletemben.