Növekvő inflációt és forgalomcsökkenést hozhat a népegészségügyi termékdíj

A kereskedelemben nincs annyi tartalék, hogy újabb költségeket képes legyen „lenyelni”, ezért – hacsak a gyártók nem vállalnak részt a teherből – várhatóan a fogyasztókra hárul a „chipsadó” megfizetése – mondta el a Népszabadságnak Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára.

Hozzátette: az államnak üzletileg sem feltétlenül jön majd be az elképzelés, mert amit a különadó hozhat, azt a forgalom várható csökkenése miatti áfakiesés elviheti.

A főtitkár szerint az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy ha nő az élelmiszerek ára, akkor mennyiségben kifejezve kevesebbet vásárolnak a vevők. Ugyanez igaz lesz majd a cukros üdítőitalokra és termékdíjjal szintén sújtani tervezett nassolnivalókra is. A főtitkár azonban hangsúlyozta: a tervezett intézkedésről egyelőre semmilyen hivatalos információjuk nincs a kereskedőknek: sem a termékdíjmértékéről, sem a hatálya alá vont termékek köréről.

A Népszabadság több nagy kereskedőcégnél is érdeklődött a szénsavas üdítők és a nagy cukor-, illetve sótartalmú „ropogtatnivalók” mindennapos forgalmának alakulásáról. Megtudtuk, hogy az egyik leginkább akcióérzékeny termékkörről van szó. Az egyik, olcsó cikkeiről ismert kereskedőlánc üzletvezetője úgy fogalmazott, hogy egy jelentősebb, 20-25 százalékos árengedmény a kólaféleségek esetén hasonló arányú forgalomnövekedést hoz.

Azt is megfigyelték a mindennapos kereskedésben, hogy a kétliteres márkás kólaféleségek esetén a háromszáz forintos palackonkénti ár lélektaninak számít: ha az alá „akciózzák” az árut, érzékelhetően megugrik a kereslet. A chipseknél annyiban más a helyzet, hogy esetükben nagyobb árcsökkentésre reagálnak a vevők, általában egy adott szintről valamilyen kerek összegre – például 100 vagy 200 forintra – kell levinni az árat, hogy érzékelhető hatása legyen az akciónak a forgalomra.

A mindennapos vásárlásainkban a cukrozott üdítőitalok aránya nem elhanyagolható. Az üzletekben a forgalom napszaktól és évszaktól, sőt hetirendtől is függően erősen szóródik. Reggel a munkahelyre menet sokan vásárolnak üdítőt (jó néhányan chipset is), de a forgalmi csúcsot a családi bevásárlások napjai, a péntek és a szombat jelentik. Arról nem könnyű képet alkotni, hogy mennyit pakolnak a kosarakba a vevők a rágcsálnivalókból és ezekért mennyit fizetnek.

Az alkoholmentes üdítőitalok és az idesorolt energiaitalok áralakulását folyamatosan szondázza a KSH. Utóbbiak 1,7 százalékos súllyal szerepelnek a fogyasztói kosárban, amelyben az élelmiszerek 23,3 százalékos részükkel a háztartási energia és a szolgáltatások után a harmadik legfontosabb áralakító tényezők.

Az extra díjban „részesülő” termékkör tehát legalább 7 százalékkal szerepel az árindexben, vagyis az árváltozásuk bizonyára nyomot hagy az infláción. A népegészségügyi termékdíj pontos tételeinek ismerete nélkül azonban igen nehéz megbecsülni a várható inflációs hatás mértékét – mondta Németh Dávid, az ING Bank vezető elemzője. Általános tapasztalat, hogy az adóemelést a termelők és a kereskedők legalább 70-80 százalékos mértékben továbbhárítják a fogyasztókra, szemben az adócsökkentésekkel, amely hatásait egyedül szeretik kiélvezni – tette hozzá. Amennyiben mondjuk öt százalékkal drágulnának az érintett termékek, és az áthárítás is teljes körű lenne, az 0,35 százalékpontos inflációs hatást eredményezne – mondott egy közelítő példát az elemző. Fordítva lehetne ugyan számolni, azaz megnézni, hogy a 20-30 milliárd forintos állami bevételhez a forgalmi és áradatok alapján milyen díjtételeket kellene alkalmazni, de ez a törvényjavaslat részletei nélkül félrevezető eredményhez vezethet. Németh utalt arra, hogy első körben pont a „névadó” hamburgert húzták ki az egészségre káros termékek listájáról. Az árstabilitásért felelős jegybanknál a termékdíj hatásaival csak azután foglalkoznak, ha már kész lesz a javaslat – írja a Népszabadság Online.