Nenad Pacek: 2024 derekán az üzleti élet visszatérhet a közel normálishoz…

A cikk a Trade magazin 2023/8-9. lapszámában olvasható.

Nenad Pacek
alapító és elnök
Global Success Advisors
és az EMEA Business
Group

Az infláció rekordmagasságokban a világ minden pontján – kezdte előadását az Európában, a Közel-Keleten és Afrikában több mint 500 multinacionális vállalatnak üzleti tanácsadási szolgáltatást nyújtó szakértő –, ami két fő oknak, illetve ezek történelmileg igen ritka együttállásának tudható be. Az egyik okot az elmúlt 40 év gazdasági fejleményeiben, míg a másikat a geopolitika 2012–2013-ban kezdődött folyamataiban érdemes keresnünk.

A gazdasági ok

Annak megértéséhez, hogy a gazdaságban mi vezetett az infláció napjainkban látható megugrásához, a pénzügyi piacok 40 évvel ezelőtt kezdődött globális liberalizációjáig kell visszamennünk. A pénzügyi piacok liberalizációja 2009-ben globális pénzügyi krízissé eszkalálódott, amire a válasz a „quantitative easing” néven elhíresült mennyiségi lazítás, azaz pénznyomtatás volt. A forgalomban lévő pénzeszközök mennyiségének elképesztő méretű növelése – ami a pandémia idején még inkább folytatódott – erőteljes kamatvágással párosulva a történelemben példátlan módon 2011 és 2021 között a globális pénzkínálat megduplázódásához, sőt Japánban megnégyszereződéséhez vezetett.

A pénz tehát hosszú ideig volt nagyon olcsó, most pedig mindenki azon csodálkozik, miért emelkedtek meg ilyen mértékben az árak. A válasz nem túl bonyolult – a közgazdaságtanban amúgy sincs semmi misztikus: egyszerűen a kereslet meghaladta a kínálatot, azaz túl sok pénz állt rendelkezésre.

A geopolitikai ok

A geopolitikai ok némiképp összetettebb. 2012–2013-ra visszagondolva két említésre méltó fejlemény történt: egyrészt a Nyugat – nevezetesen az Egyesült Államok – megpróbálta geopolitikai érdekszférájába bevonni Oroszországot. A G7-ből – Oroszországgal kiegészülve – G8 lett, és Oroszország és a NATO közös katonai gyakorlatokról is egyeztetett. Putyin, bár először elhitte, hogy egyenrangú partnere lehet a Nyugatnak, hamar rájött, hogy ez soha nem fog megtörténni. Eltávolodott a Nyugattól, átalakította haderejét, miközben továbbra is nézeteltérései voltak az USA-val Iránban, Szíriában és máshol is.

2013-ban Kína elindította az „Egy övezet, egy út” programot, amely először látszólag az építőiparban tevékeny kínai vállalatok megsegítését szolgálta afrikai és latin-amerikai üzletekkel. Ám a kezdeményezést alaposabban szemügyre véve nyilvánvaló, hogy annak célja Kínát 2049-re világuralmi helyzetbe kormányozni és a bolygó országainak kétharmadát geopolitikai érdekszférájába vonni. A céldátum megfejtése sem okoz túl nagy fejtörést: a Kínai Népköztársaság 2049-ben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját.

Kína és Oroszország közel került egymáshoz, és ezzel egy új hidegháborús időszak vette kezdetét, amely során a napjainkban Ukrajnában, Etiópiában, illetve Szudánban dúló csatározáshoz hasonló, egyre több proxiháborúnak lehetünk szemtanúi.

Amikor az olaj-, gáz-, fém- és mezőgazdasági termékeket szállító Oroszország 2022-ben másodjára is bevonult Ukrajnába, a globális határidős árutőzsdei piacok elkezdték az esetlegesen előálló hiányt beárazni, amivel tavaly költségnövelő, ún. cost-push inflációt idéztek elő.

2022-ben tehát egyszerre kétféle inflációs folyamat zajlott, ami merőben szokatlan.

2022-ben egyszerre kétféle inflációs folyamat zajlott, ami merőben szokatlan, hallhatták az egybegyűltek

Megkésett válaszintézkedések

Kérdezhetnénk, miért nem reagált néhány feltörekvő országon kívül senki – még a világgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű Fed és ECB sem – az áremelkedésekre 2022-ben és emelte kellő időben az alapkamatot egyre magasabbra. Nagy valószínűséggel szimplán hozzá nem értés és az infláció kulcsfontosságú eredőinek téves értelmezése miatt. Csak amikor a helyzet súlyosságát átlátták, kezdtek a kamatlábak emelésébe, és álltak le a pénznyomtatással. A mennyiségi lazítás (quantitative easing) gyakorlatilag mennyiségi szigorításba (quantitative tightening) váltott.

Drágulófélben a tőke

A fejlett piacokon az inflációs ráta az elkövetkező hónapokban valószínűleg tovább emelkedik, és a tőke magas költsége legalább 2024 második negyedévéig fennmarad. Ez rossz hír az üzleti élet számára, és újabb nehézséget okoz majd a fogyasztóknak, a vállalatoknak, a kormányoknak és a nagy multinacionális vállalatok helyi üzleti partnereinek és disztribútorainak.

A magasabb kamat magasabb adósságszolgálatot ró a kormányokra, amelyek szintén nincsenek könnyű helyzetben. Magyarország például jelenleg a GDP mintegy 4%-át fordítja régi adósságok törlesztésére, ami irdatlan összeg.

Nenad Pacek becslése szerint a fogyasztói infláció Magyarországon az év végére 10% körüli szintre süllyedhet

Pozitív fejlemények a termelői árak tekintetében

A sanyarú körülmények között azonban vannak pozitív fejlemények is a világban az inflációt illetően. A tavaly még rekord magas szintű termelői árakat most globálisan négy tényező is leszorítani látszik.

Az első a kamatok növekedése világszerte, ami a tőkét megdrágítja, így visszaveti a keresletet. A kereslet mérséklődése az áremelkedés lassulását okozza – lassan, de biztosan.

A második a 2020–2022-ben „elszállt” szállítási költségek legutóbb 2019-ben látott szint alá zuhanása annak köszönhetően, hogy az iparág kapacitása – új konténerekkel, hajókkal – bővült. Mivel a globális kereslet csökken és a készletek bőségesek, a szállítási költségek is normalizálódtak.

A harmadik tényező az, hogy az árutőzsdei határidős piacokról a spekulatív tőke kiáramlása miatt a tavalyinál alacsonyabb átlagárakkal lehet számolni. A spekulánsok jellemzően kölcsönt használnak tevékenységükhöz, ám mivel a tőke költsége még mindig emelkedik, sokan igyekeztek gyorsan, még azelőtt visszafizetni a felvett összegeket, hogy a kölcsön túlzottan drágává válna.

Az árak mérséklődéséhez hozzájáruló negyedik ok az, hogy Kína felhagyott zéró-COVID politikájával. Az, hogy Kína már nem zárja le a kikötőket és gyárakat, a globális ellátási láncok stabilizálódásához vezetett.

E tényezők együttes hatására az infláció enyhülése olyan ütemben halad, hogy az néhány hónapon belül Magyarországon is érezhető lesz: a termelői árak hamarosan elérik a 10%-ot, a fogyasztói infláció pedig további csökkenést követően az év végére 10% körüli szintre süllyedhet.

A 2024-es kilátások már fényesebbek

Az aktuális globális gazdasági környezet nem különösebben kedvez az exportnak, de a belföldi keresletnek sem. A jó hír az, hogy 2024-ben a globális infláció mértéke normalizálódhat. Mihelyst ez megtörténik, a központi bankok is lazítani fognak kamatpolitikájukon, és az üzleti élet is jórészt visszatérhet a megszokott kerékvágásba.

A kamatok először 2024 második negyedévében csökkenhetnek az Egyesült Államokban és az euróövezetben, ám a közép-európai piacok némelyike valószínűleg már korábban megkezdi a kamatok visszavágását. A vállalatok viszontagságos és nehéz üzletmenetre kell hogy készüljenek 2023 második felében és 2024 első néhány hónapjában. A helyzet 2024 második felében javulhat a kamatlábak és az inflációs ráták további lassulásával. Ezt a forgatókönyvet egy az Egyesült Államok bankrendszeréből kiinduló újabb globális pénzügyi válság vagy egy nagyobb geopolitikai felfordulás zavarhatja meg. //