Nem mindegy, mekkora tojás kerül a polcokra: genetika, életkor és a láncok tenderlogikája dönt

A tojás mérete részben genetikai kérdés: vannak vonalak, amelyek eleve nagyobb tojást adnak, mások kisebbet. Ennek gazdasági oldala is van, mert a nagyobb testű, nagyobb tojásokat tojó állatok általában több takarmányt igényelnek. A méret ugyanakkor a tojótyúk életkorával is változik: a fiatal állatok jellemzően kisebb tojásokat tojnak, amelyek az idő előrehaladtával nagyobbak lesznek.

A bolti kategóriák a tömeg szerinti besorolást tükrözik: S: 53 g alatt, M: 53–63 g, L: 63–73 g, XL: 73 g felett. A legnagyobb forgalmat az M-es tojás adja, ami részben azért van, mert ebből termelődik a legtöbb, és ez illeszkedik legjobban a „mindennapi” felhasználáshoz. Ünnepi időszakokban – például húsvétkor – inkább a mennyiség kerül előtérbe, máskor a tartásmód és a minőségi szempontok erősödnek.

A kínálatot a kiskereskedelmi láncok is közvetlenül formálják: a beszállítói tendereken dől el, milyen méretből és mennyiségből kérnek, illetve mennyire tolódik a választék az árérzékeny vagy a prémium (például szabadtartású) tojások felé. A jövő egyik kérdése az lehet, hogyan pozicionálhatók az alternatív tartásból származó tojások, ha azok méretben kisebbek – a „prémium” érzetet ugyanis a fogyasztók sokszor a nagyobb tojással azonosítják.

Pákozd Gergely arra is felhívta a figyelmet: a tojás tárolás közben természetes módon veszít a súlyából, mert a héjon keresztül párolog a víz. Ez önmagában nem minőségromlás, sőt sok hagyományos recept kifejezetten néhány hetes tojással dolgozik.