Magazin: Nem kell elfordulnunk a műanyagoktól

A CSAOSZ őszi konferenciáján elhangzott, hogy a fenntartható csomagolásfejlesztés elvei négy szempont köré csoportosíthatóak. Ezek a célnak való megfelelés, a hatékonyság, a biztonságosság és a körforgásos gazdaságra való alkalmasság.

Nagy Miklós
főtitkár
CSAOSZ

– A célnak való megfelelés azt jelenti, hogy a fenntarthatóság érdekében a csomagolás alapvető funkcióját, vagyis a termék védelmét nem szabad kockáztatni, hiszen bármely termék esetében a teljes láncolatot vizsgálva az előállítás környezetterhelése sokszorosa a csomagolásénak. Ahhoz, hogy hatékony és takarékos csomagolást tervezzünk, elképzelhető, hogy hozzá kell nyúlni a termékhez, annak esetleges konstrukciós hibáit, érzékenységét megváltoztatni, és csak ezt követően lehet hatékonyabb csomagolást kialakítani – hangsúlyozta Nagy Miklós.

A CSAOSZ főtitkára úgy látja, hatékonyság tekintetében az anyagfelhasználás minimalizálására kell törekedni, s emellett célszerű lenne egy termék teljes életciklusát figyelembe venni. Így ugyanis könnyen kiderülhet, hogy a műanyag sokszor előnyösebb sok más anyagnál, mert egyszerűbb technológiával és kevesebb anyaggal lehet vele elérni ugyanazt az eredményt.

– A harmadik szempont a biztonságosság. Manapság előszeretettel hangsúlyozzák, hogy másodnyersanyagot kell bedolgozni a szűz csomagolóanyagok körébe, ám figyelembe kell venni azt is, hogy rendkívül szigorú előírások vonatkoznak az élelmiszerrel érintkező anyagokra, s oly módon kell megoldani ezt, hogy ne merülhessenek fel élelmiszer-biztonsági problémák. Ide tartozik a termékhamisítás elleni védekezés is, hiszen ott is nagyon nagy szerepe van a csomagolásnak – tette hozzá Nagy Miklós.

Csomagolási innovációk

A csomagolási innovációk négy nagy területre oszthatók: az alapanyag-, a feldolgozási, a technológiai és a hulladékhasznosítás terén kidolgozandó fejlesztésekre.

Az alapanyag-fejlesztések kapcsán egyre nagyobb hangsúlyt kap a nanotechnológia, ami lehetővé teszi az anyag jellemzőinek csomagolástechnikai szempontból előnyös irányba történő módosítását. A papír esetében a nanotechnológiával a papírrostok eddigi 6-7-szeri alkalommal történő újrafelhasználásának aránya 9-10-szeresre nő, a műanyagok szilárdsági jellemzője pedig kevesebb anyagfelhasználás mellett is megmarad.

– Érdemes megemlíteni a lebomló termékeket is, amelyek közül talán legismertebb a PLA, de emellett a kutatók egyre több más anyagot is kifejlesztenek. A legígéretesebb az lenne, ha a növényi, de élelmezési célokra nem alkalmas maradékokat, például kukoricaszárat tudnánk erre a célra hasznosítani, s új, lebomló anyagokat előállítani belőlük. Miután a lebomló anyagok használata a körforgásos gazdaság egyik kiemelt célja, ez többszörösen jó megoldás lehetne, hiszen egyrészt nem szennyezzük a környezetet, másrészt felhasználásukkal nem veszélyeztetjük az emberiség élelmiszer-ellátását – vélte Nagy Miklós.

Az életciklus-elemzés a kulcs

A technológiafejlesztéseknél is nagy hangsúlyt kap a hatékonyság, vagyis az, hogy mind az anyag-, mind az energiafelhasználás csökkenjen. Ahhoz, hogy a csökkentési és hatékonyságjavítási törekvések igazolhatóak legyenek, oda kell tenni az életciklus-elemzést a fejlesztési dokumentumok mellé, mert csak ez tudja bemutatni, hogy milyen környezeti terhelést jelent az adott csomagolás, és hogy ez más megoldáshoz képest előnyösebb vagy hátrányosabb. Biztonságosság terén rendkívül komoly minőségi elvárások érvényesek, többek közt az, hogy a másodlagos nyersanyagok is megjelenjenek az élelmiszer-csomagolóanyagok gyártásánál, olyannyira, hogy akár ki is váltsák a szűz vagy elsődleges anyagokat.

– Ezért is fontos, hogy jó legyen a hulladékválogatás, és így minél tisztább csomagolóanyagokat tudjunk átadni újrahasznosításra, mert a végterméknek többek közt élelmiszer-csomagolóanyagként kell megjelennie – tette hozzá a CSAOSZ főtitkára.

Nagy Miklós hangsúlyozta: a hulladékhasznosítás terén nagyon sok előrelépésnek kell történnie, hogy még jobban szelektált legyen a hulladék, s hogy minél tisztább másodnyersanyagok előállítására legyen lehetőség. A szakma sokat vár a kémiai hasznosítás technológiájának finomításától, hiszen ezzel a módszerrel a műanyagok esetében akár molekulává visszavezethető a hulladék, és ezáltal teljesen új anyag építésére nyílik lehetőség.

Ne féljünk a műanyagtól!

Mivel a köztudatban a műanyagokkal szemben komoly ellenérzés alakult ki, számos vállalat úgy igyekszik erre válaszolni, hogy csomagolásfejlesztésnél nem teljes életciklus-elemzésen alapuló megoldást választanak, hanem egyszerűen más anyaggal váltják ki a műanyagot. Pedig vannak olyan, például zsugorfóliás megoldások, amelyeknek karton- vagy hullámpapírra történő átváltása a teljes környezeti terhelés szempontból nem feltétlenül jó megoldás.

– Az biztos, hogy a műanyaghulladék-képződést csökkentjük, a baj csak az, hogy ezt sokszor összetettebb környezetterheléssel járó csomagolóanyaggal váltjuk ki. Összességében tehát valójában több csomagolóanyag felhasználásával érjük el ugyanazt a csomagolási célt, ami egyáltalán nem mérsékli a környezetterhelést. Ha abból indulunk ki, hogy a csomagolási hulladékoknak nem a környezetben, a folyókban, tengerekben van a helye, hanem a szelektív hulladékgyűjtőben, akkor nem kellene a műanyagoktól ilyen mértékbe elfordulnunk, mert a műanyagok népszerűségüket többek között annak köszönhetik, hogy kevés anyagfelhasználással nagyon hatékony gyártósorokon állíthatók elő, és ragyogó áruvédelmi funkciót töltenek be – tette hozzá Nagy Miklós. //