Nehéz időszak vár a pékekre

Nem túl fényes képet fest az iparág jelenlegi helyzetéről Septe József, a Magyar Pékszövetség elnöke.

„A hazai pékszakma idén is a korábbi években felmerült gondjaival terhelten küszködik. Jövedelmezősége nem javult, alacsony szintű. Az ez évi terméskilátások az év első felében biztatóak voltak, azonban betakarításkor a forróság, a talajvíz és az esőzés, a rágcsálók elszaporodása visszájára fordította optimizmusunkat. A pénzromlás drágította az import eredetű anyagokat, energiát, üzemanyagokat. Mindezek együttes hatására folyamatosan növekednek a gyártás és a forgalmazás költségei. Az elmúlt két évben a költségnövekmények ellentételezésére sem került sor, ami előrevetíti, hogy 2014-ben sem javulnak kilátásaink a jövedelmezőséget illetően. Emiatt rövid távon nem látunk semmi esélyt a kilábalásra. Biztatónak tűnik viszont, hogy 2015–2020 között várhatóan több forráshoz juthatunk a fejlesztésekhez.

A szakmai problémák kezelésére számos elképzelés született, ezekhez keresünk partnereket a gabonavertikum szereplőinek bevonásával, és támogatásokra lenne szükség a kormányzat részéről is. Ma hozzávetőlegesen 1100 hazai sütőipari vállalkozás működik, ez jó félszázzal kevesebb, mint két éve volt, és a negatív folyamat még tart. A csökkenés, egy kivétellel, a vegyes profilú kis- és közepes vállalkozásokat érintette. Az újonnan nyíló pékségek abból indulnak ki, hogy a napi fogyasztású termékek gyártására, forgalmazására mindig szükség van, gyorsan forog a pénz – csak éppen a legtöbben rosszul mérik fel a valós helyzetet, és nem számolnak a piac telítettségével.

Sikeres az lehet, aki megtalálja a piaci réseket – építve a területi ellátatlanságra, a különleges, egyedi termékek gyártására, az állandó, magas minőségre és szolgáltatásra, a többprofilúságra vagy hasonlóra. Hogy mitől sikeresek a horvát pékségek? Profiljuk némileg különböző, inkább a vendéglátás egyik formájába sorolható. Tudomásunk szerint a további terjeszkedéssel leállnak. Nem a klasszikus termékeket gyártják, kínálják, és az árfekvésük magas a mi viszonyainkhoz képest.

A Magyarországon működő külföldi – elsősorban albán – pékségek száma ma már 500-600-ra tehető, erről nem rendelkezünk pontos adatokkal. Nehéz ellenük küzdeni, mert nem azonos feltételek mellett folyik velük a verseny. A munkaerő alkalmazásának szabályait nem veszik figyelembe, nem érvényesülnek náluk az élelmiszerek jelölésére vonatkozó jogszabályok, de sok más előírás sem. Az ellenőrzések eseti jelleggel megindultak, a talált szabálytalanságok, hiányosságok pedig indokolják a további kontroll rendszerességét, általánossá tételét. Mi nem azt állítjuk, hogy mindegyik tisztességtelenül működik, de akik igen, azokat szűrjék ki a hatóságok.

Mindenképpen bővíteni szeretnénk a Magyar Pékség Védjegy programot. Ennek fogadtatása kedvező volt a szakmán belül és az FM részéről is. A projekt a vevőket is támogatja a tudatos vásárlói magatartásban.”