Négyszemközt Szabó Miklóssal, a debreceni Tranzit Csoport alapító-tulajdonosával
A társadalmi felelősségvállalás örvendetes módon ma már nem csupán a Magyarországra betelepült külföldi multinacionális cégeknél, hanem mind több hazai nagyvállalatnál is látványosan jelen van. Mindenekelőtt kérem definiálja, hogy az Önök felfogásában pontosan mit takar ez a fogalom?
Szabó Miklós: A „társadalmi felelősségvállalás” kifejezést mi elsősorban a rendszerváltás után, a magántulajdon előtérbe kerülésével kezdtük ízlelgetni, hiszen korábban hosszú időn át a „gondoskodó állam” végezte ezt a feladatot. Hál’ Istennek úgy érzem, hogy a magánszektorban is egyre többen a magukénak tudják ennek a tartalmát. Mi ennek a tartalma? Az én felfogásomban az, hogy ha van rá lehetőséged, segíts másokon! Ehhez nyilvánvalóan kell az, hogy valaki honnan jött, milyen környezetben szocializálódott, hiszen a régi rendszerben is megéltem azt, hogy ha valakinek szüksége volt segítségre, akkor segítettünk egymáson. Valójában ma is ezt tesszük, csak nagyban. Hisszük, hogy a társadalmi problémáktól nem ment meg a vagyon. Annak részesei vagyunk, teendőnk van vele. A Tranzit Csoport fennállásának 33 éve alatt mi mindig éltünk azzal a lehetőséggel, hogy ahol szükség volt, ott erőnkhöz mérten adtunk. Eleinte nem volt szervezett ez a karitatív munka, de később be kellett látnunk, hogy az adhoc-jellegű segítés nem elég hatékony. Nagyon sokan, sokfélét kérnek, így célszerű volt egy adott területet megjelölni, amit támogatni szeretnénk. Így esett a választásunk elsősorban a gyermekintézményekre. Különösen az egészségügyi és a sérült gyermekekkel foglalkozó intézményekre. Olyan alapítványokon keresztül segítünk, akik garanciát jelentenek arra, hogy az adomány a legjobb helyre kerül. Hozzájuk hasonlóan mi is úgy véljük, hogy nem az a kérdés, miért jó mindez nekem, hanem nekünk mindannyiunknak lesz jobb, ha megtesszük, amit megtehetünk. Mi hosszú távon gondolkodunk, mert meggyőződésünk szerint csak így lehet igazán hatékony az általunk nyújtott segítség.
Az Advent nemcsak a várakozás, hanem a számvetés ideje is. Ha visszatekint a mögöttünk hagyott esztendőre, mennyire elégedett azzal, amit a mérleg két serpenyője mutat? Hiszen az, hogy milyen évet zár a cégcsoport, nyilvánvalóan keretezi a karitatív lehetőségeiket is…
Szabó Miklós: Az életünket az elmúlt három év felborította rendesen: kezdődött 2021-ben a COVID-dal, aztán 2022-ben ránk jött a háború, majd az elszálló energia- és takarmányárak. Mindez áthatott az idei esztendőre is. Az egyedüli szerencsénk az volt, hogy a fogyasztói piac fogadta az égbe szökött árakat, bár ez ugyanakkor táplálta a pénzromlás ütemét. (Ha nincs kereslet, nincs áremelkedés sem.) Éppen ezért a 2022-es évet a gazdálkodó szerveztek jelentős része jó eredménnyel tudta zárni. Ez 2023-ban elkezdett visszakorrigálni, a termény- és az energiaárak visszaestek, egyedül a bérköltségek emelkednek. Jegyzem meg: jogosan! Az idei évet is eredményesen fogja zárni az ágazat, noha évek óta itt van a nyakunkon a madárinfluenza. Miközben a mi cégcsoportunk is eredményes évet zár majd, azt kell mondjam, hogy a társadalmi felelősségvállalásunk nincs arányban a cég idei eredményével. Magyarán: ha kisebb az eredmény, kevesebbet szokás jótékonykodni, de mi nem ezt az utat járjuk. Cégként és magánemberekként egyaránt részt vállalunk mások megsegítéséből.
Egyetért azzal a megközelítéssel, hogy közel 2000 embernek hátrányos helyzetű országrészekben megélhetést nyújtani már önmagában is egyfajta társadalmi felelősségvállalás?
Szabó Miklós: Hat kelet-magyarországi megyében van összesen több mint 70 telephelyünk, Ekkora létszámot foglalkoztatni hihetetlen nagy kiadás, ezért különösen büszkék vagyunk arra, hogy nálunk nincs senki minimálbéren foglalkoztatva. Alapvető felelősségünk van abban, hogy ezeknek az embereknek munkát és tisztes megélhetést tudjunk adni. Sajnos a fluktuáció ezzel együtt is jelentős. A Tranzit Csoportnál életpálya-modellt kínálunk a dolgozóknak. Pontosan tudjuk ugyanis, hogy a versenyképes fizetésre és a jó juttatási csomagra ma már alapként tekintenek a munkavállalók, de egyre inkább felértékelődnek olyan szempontok is, mint például, hogy milyen környezetpolitikát folytat a cég, mennyire komfortosak a munkakörülmények, milyen csapatban kell dolgozni, vagy, hogy miként támogatja a vállalat a munkatársak szakmai előmenetelét. Mindez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a közel 2 ezer kollégánk megtalálja a számításait és hosszú távon legyen biztos a megélhetésük. Ez egyébként a jól felfogott közös érdekünk…
Kapcsolódó cikkeink
Felelős e-kereskedelmet várnak el a lengyel vásárlók
A lengyel vásárlók egyre inkább elvárják az online boltoktól a…
Tovább olvasom >Több mint 100 millió forint értékű adománnyal támogatja a Lidl a Heim Pál Gyermekkórházat
Hazánk piacvezető kiskereskedelmi áruházlánca meghosszabbította öt éve tartó támogatói együttműködését…
Tovább olvasom >Átfogó élelmiszermentési program a Lidlnél
A Lidl Magyarország aktívan részt vesz az élelmiszer-pazarlás elleni globális…
Tovább olvasom >További cikkeink
Miért dugulnak be sorra a csomagautomata szolgáltatók? Ez az adat rámutat az okokra
Egyre népszerűbbek a csomagautomaták: idén már a webshopok közel háromnegyede…
Tovább olvasom >30%-kal kevesebb anyaghasználat már megoldás lenne a klímaválságra
A körforgásos gazdaság globális szükségszerűség: túlmutat a földrajzi határokon, és…
Tovább olvasom >Fenntarthatóság és egészség: a növényi alapú tejtermékek térhódítása Magyarországon
Az elmúlt években a növényi alapú tejtermék-alternatívák nemcsak globálisan, hanem…
Tovább olvasom >