Napfény, dal, logika

Sajnos a nyár elmúlt, de jöjjenek velem egy kis túrára Görögországba, Krétára: talán sikerül visszahozni egy kis nyári meleget az őszbe. Az európai kultúra bölcsője még a nyugati láncok építkezésére is hatással van olykor, a mediterrán módon, személyes kontaktusokra építő kisboltos pedig vígan megél mellettük a szigeten.A görögök szerint Kréta, a 700 ezer lakosú sziget a görög, tehát az európai kultúra bölcsője is. Mielőtt elmosolyodunk ezen, érdemes egy pillantást vetni a knosszoszi palota építési technikájára: földrengésbiztos építkezés a kő és a fa keverésével, olyan szellőzési, szigetelési és vízellátási technikák – jóval a görögök Krétára jövetele előtt –, amelyek magas tudásról tanúskodnak.
Időszámításunk után sokat szenvedett a sziget. A 400 éves velencei és a 300 éves török elnyomás miatt azt hihetnénk, hogy Krétán a görög szellem nem erős. Ez azonban pont fordítva igaz. A krétai görög büszke, független nép, aki mindig és minden idegen hatalomnak ellenszegült, ezért áll hozzánk, magyarokhoz közel.

Zorba és El Greco
Pont amiatt, hogy büszkék (és mediterránok), nem tökéletes vendéglátók. Kedvesek, de ne számítsunk arra, hogy kérésünkre rögtön ugranak. Az étteremben, élelmiszerboltban is (enyhe túlzással) addig vagyunk fontosak, amíg be nem megyünk. Mosolyognak, és nem idegesítik magukat: a „holnapra elkészül” ígéretet egyáltalán nem veszik komolyan.
Nagyobbik fiam szerint a legnagyobb görög étterem és szupermarketlánc a „Zorba”: Zorba kocsmája és ABC-je minden faluban megtalálható. Zorba és El Greco (a híres, Spanyolországban alkotó krétai festő) a krétaiak büszkeségei, ezért a magánboltosok is szívesen adják üzletüknek ezt a nevet, ami persze nem túl eredeti. Érdekes megjegyezni, hogy Zorba „echte” krétai táncán kezdetben a krétaiak voltak a legjobban meglepődve, mert hogy ilyet ők még nem is láttak. A monda szerint azonban Anthony Quinn csak ezt tudta eltáncolni (az igazi görög tánc nagyon bonyolult), tehát ez lett annyira népszerű, hogy a turisták ezt kérték a krétai zenekaroktól, akik gyorsan megtanulták a szirtakit, a görög táncházak slágerét.
Ez ahhoz hasonló, mint amikor Barcelonában az igazi katalán együttes a „Quantanamérát” mint igazi helyi specialitást játszotta a nyugat-európai turistáknak, akiknek annyira tetszett ez a „helyi” dal, mint nekem 1982-ben a csillebérci úttörőtáborban, a kubai kispajtások előadásában.

Turizmus ipari méretben
Amikor szüleimmel 1987-ben Görögországban jártam (az 50 fokos hőségen túl, ami a helyieknek is sok volt) egy olyan kedves, nyugodt országot ismertem meg, ami derűs nyugalmával mindenképpen magával ragadott. Húsz év elteltével tértem vissza, és elborzasztott, amit láttam. A heraklioni reptéren ezrek tolongtak, a knosszoszi palotában 100 méteres sor állt a pénztár előtt, a szantorini lanovkára 46 fokos melegben 30 percet kellett várni. A szálloda büféasztalánál mindenféle trükkel lehetett jó falatokra lecsapni a több száz vendég miatt, napágyat a tengerparton (ár 3 euró) csak reggel 9-ig lehetett találni, és este a tömeg a tengerparti sétányon majdnem letaposott bennünket. De mi változott? A nyugat-európai turisták mellé bejöttek a lengyelek, a csehek és természetesen az oroszok. Az üzletekben sokszor oroszul is minden ki van írva. Ezek a Krétára látogató oroszok nem gazdagok, ez a középosztály, amely egyre bővül. Aki azt hiszi, hogy az oroszok olyan szegények, mint 10 évvel ezelőtt, az téved. Hatalmas mennyiségben, viszonylag jómódban, oroszok tízezrei nyaralnak Krétán.

A görög „szupermarket”
Görögországban a 200 négyzetméter alapterületű, legalább 2 kasszával rendelkező, minimum 7 árucsoportot forgalmazó boltokat hívják szupermarketnek. Ennek ellenére minden kis 30 négyzetméteres bolton a szupermarket szó szerepel, de imádják a Cash & Carry kifejezést is a 100 négyzetméteres boltok esetében (ahol természetesen csak magánszemélyek vásárolnak). Az igazi, nagy alapterületű szupermarketből 3000 van Görögországban. Szinte mindegyik vagy egy lánchoz, vagy egy beszerzési társasághoz tartozik. De nem szeretnék a nyugati szabványok szerinti görög láncokról, vagy a Carrefourról, Sparról, Lidlről, Aldiról beszélni, hiszen azok mindenhol egyformák. Bár az egyik, fotón megörökített Lidl, a görög építészeti formájával nagyon meglepett, s jó volt látni az uniformizálódás ellenpéldáját. Inkább az igazi kis görög független boltokat szeretném bemutatni.
Leggyakrabban a tulajdonos áll a kassza mögött. Ha nem, akkor egy fiatal lány vagy fiú, aki a pokolba kíván, amiért megzavarjuk, amikor betérünk… Reggel 9 előtt nincs nyitva semmi a tengerparton (a kontinensen másképp van), de este 11 órakor is nyugodtan vásárolhatunk (a kontinenssel ez megegyezik).
Az áru elrendezése tökéletes logikát mutat. A napi cikkeket a háttérbe helyezik, az impulzus árukat viszont előre. A parti boltokban strandlabda, búvárszemüveg, friss gyümölcs, görög specialitások vannak elöl. Hasonlóan elöl vannak az akciós termékek is, amelyek a melegben természetesen italok: ásványvíz és sör.

Tulajdonosi szemlélet
Ha a tulajdonos áll a boltban, a helyzet nagyban eltér az alkalmazott viselkedésétől. Ha nincs vevője, kint áll a járdán, és már ott próbál beinvitálni. Mindenképpen (kevert német és angol nyelven, furcsa görög akcentussal) termékismertetőt próbál tartani minden olívaolaj, ouzo (helyi ánizspálinka), fűszer tekintetében.
Nagy betűkkel szuperárak vannak kiírva, az az érzésünk, hogy a kis maszek veri a nagy láncokat. A tulajdonos a termékismertető végén hangsúlyozza is a rendkívül alacsony árat, amit „épp a múlt héten” vitt le, azért, hogy a turistáknak kedveskedjen… Általában elmondható, hogy az élelmiszerárak hasonlóak a magyarországiakhoz. A slusszpoén, hogy lehet alkudni. (Na persze nem egy üveg kóla vásárlása esetén.) A 29 eurós számlát 4 euróval sikerült csökkentenem, ami szerintem nem túl jó, bár a családom meg volt elégedve.
Mindig alkudni kell. Van egy olyan érzésem, hogy a görögök szeretik, ha alkudunk, hiszen akkor szellemi erőkifejtésre késztetjük őket. Ezt onnan gondolom, hogy egy helyen, ahol sűrűn megfordultam az egy hét alatt, a hatodik napon a tulajdonos, amikor meglátott, egy szép görög dallal fogadott, amit 2 percig végig kellett hallgatnom, s utána mondhattam csak el, hogy mit is akarok.
Természetesen nem célzok arra, hogy a magyar kereskedőknek is alkudniuk, dalolniuk kellene, vagy az utcán molesztálniuk a vevőket. Amit viszont tanulni lehet: az áru tökéletes ismerete, a kontaktus keresése a vevővel.
Ja és még egy apróság: a lealkudott 25 eurós számlát a kereskedő beütötte a pénztárgépbe…