Nagyker 2025: növekedés marzsnyomásban

A cikk a Trade magazin 2025/10. lapszámában olvasható.

A TBRC szerint a globális nagykereskedelmi piac értéke 2025-ben 60 082 milliárd dollár, ami mintegy 6% növekedést jelent az előző évhez képest. A makrogazdasági háttér visszafogott: az IMF 3% körüli bővülést vár, a WTO pedig az árukereskedelemben mindössze 0,9%-os pluszt jelez – részben persze az új vámok előtti előrehozott beszerzések miatt. A szállítási költségek is normalizálódtak: a Drewry World Container Index augusztus végén 2119 USD volt egy 40 lábas konténerre, szemben a 2024 eleji közel 4000 USD-vel és a pandémiás 10 000 USD feletti rekordokkal. A légi árufuvarozás eközben élénkült: júliusban 5,5%-os éves növekedést mutatott. Összességében a működési környezet kiszámíthatóbb, de továbbra is törékeny – a nagykereskedőknek ehhez kell igazítaniuk stratégiájukat.

A digitalizáció feszesebb raktári tempót diktál – az automatizáció egyre inkább a gyors ROI kulcsa

A kettős front: árharc és prémiumigény

Az NIQ és az Euromonitor adatai szerint a fogyasztói árérzékenység tovább erősödik: a legtöbb piacon a vásárlók a saját márkákhoz fordulnak, amelyek árban kedvezőbbek, miközben a prémium szegmens is tartja a pozícióját a magasabb jövedelmű rétegekben. Ez kettős nyomást gyakorol a nagykereskedőkre: egyszerre kell biztosítaniuk az alacsony árú termékek folyamatos utánpótlását, és kezelniük a prémium iránti keresletet, ahol a minőségi garancia és a szolgáltatásérték számít.

A promóciók mélysége sok országban nőtt, de az akciók költségét egyre gyakrabban a beszállítók és a nagykereskedők viselik közösen, ami tovább csökkenti a marginokat. A trendet erősíti, hogy több piacon az élelmiszer-infláció visszaesett, így az árak „felfújására” kevesebb lehetőség marad. A nagykereskedők válasza a költséghatékonyság fokozása: a logisztikai láncok átalakítása, az adminisztratív terhek csökkentése, illetve a mennyiségi kedvezmények újratárgyalása.

B2B piacterekből főcsatorna?

A nagykereskedelem digitalizációja 2025-ben látványosan felgyorsult: a B2B online piacterek ma már nem kiegészítő csatornát, hanem stratégiai értékesítési platformot jelentenek. Az Amazon Business például 2024-ben elérte a 35 milliárd dolláros évesített forgalmat, miközben Európában és Ázsiában is sorra jelennek meg vertikális, iparágspecifikus piacterek (pl. élelmiszer, HoReCa, DIY szektor).

A McKinsey B2B Pulse felmérése szerint a döntéshozók 80%-a legalább három értékesítési csatornát használ párhuzamosan, és a nagykereskedőknek is igazodniuk kell ehhez az omnichannel elváráshoz. A vevők nemcsak gyors rendelésfeldolgozást várnak, hanem átlátható árakat, pontos készletinformációt és személyre szabott ajánlatokat is – mindezt online felületeken, akár mobilról.

A digitális értékesítés előnye kettős: csökkenti a tranzakciós költségeket, miközben értékes adatot termel a fogyasztói magatartásról, amit a nagykereskedők árazási és készletoptimalizálási döntéseknél használhatnak.

Raktárautomatizáció és AI – gyors ROI-val

A digitális rendelés mögött feszesebb raktári tempó kell – itt lép be az automatizáció. 2025-ben a hangsúly a gyors, bizonyítható megtérülésen van: nem hatalmas beruházások indulnak, hanem kisebb, moduláris fejlesztések. Ilyen például az önvezető raktári robot (AMR), az árut az emberhez rendszer (goods-to-person) vagy a fénnyel vezérelt komissiózás (put-to-light). Ezeket a cégek csak akkor bővítik nagyobb volumenre, ha a pilotprojekt kézzelfogható eredményt mutat. A fókusz a rendszerek összehangolásán van: a raktárirányítási (WMS/WES) szoftvereknek, a robotoknak és az emberi munkának együtt kell működniük. A finanszírozásban terjed a robotika mint szolgáltatás (RaaS) és az OPEX-alapú modell, amelyek alacsonyabb belépési költséget adnak, és rugalmasan követik a kapacitásigényt.

A hatások gyorsan mérhetők: nő a kiszedési ráta, kevesebb a téves komissiózás, rövidülnek az átfutási idők. A karácsonyi szezon vagy egy nagy akció idején például ugyanannyi emberrel sokkal több rendelés kezelhető le, miközben a dolgozók terhelése is kiegyensúlyozottabb marad. Ugyanakkor az automatizáció nem varázspálca: sikeréhez elengedhetetlen a jó adatminőség, a szabványosított folyamatok, a dolgozók átképzése, és a beszállítókkal kötött szigorú szolgáltatási szintmegállapodások (SLA). Ha ezek teljesülnek, az automatizáció valóban skálázhatóvá és hosszú távon is megtérülővé válik.

Míg korábban a nearshoring tűnt a megoldásnak, ma már a beszállítói források diverzifikálása a preferencia a nagykereskedelemben

Munkatőke és fizetési fegyelem

A 2025-ös kép vegyes. Az Egyesült Államokban a nagyvállalatok rövidítették a készpénzciklust (CCC –4%), elsősorban a szállítói napok (DPO) javításával (+3%). Ennek ellenére mintegy 1,7 billió dollár készpénz „ragad bent” a rendszerben, mert a pénz lassan fordul meg: a vevői napok (DSO) hosszabbodnak, a készletnapok (DIO) pedig magasak. Európában még kedvezőtlenebb a helyzet: sok országban nő a késedelmes számlák aránya, a vevői hitelezés kitolódik, ami fokozott követeléskezelést és óvatosabb hitelkeret-szabályozást kíván.

Jó példa erre a Coca-Cola HBC Magyarország, ahol a szezonális keresleti csúcsok – például a nyári hónapok – jelentősen megnövelik a készleteket. Ha ilyenkor a DIO csak 2-3 nappal magasabb a tervezettnél, az több millió euró lekötött forrást jelent. A vállalat ezért az utóbbi években a készletforgás szigorú kontrolljára, a lassan forgó tételek gyors kiáramoltatására, valamint a vevők felé alkalmazott szigorúbb fizetési feltételekre helyezte a hangsúlyt. Ezzel sikerült néhány nappal rövidíteni a ciklust, ami már önmagában is jelentős likviditási tartalékot szabadított fel.

A tágabb kép sem ad okot hátradőlésre: az Allianz Trade Global Insolvency Report szerint 2025-ben az üzleti csődök világszerte további 6%-kal emelkedhetnek (2024-ben 10% volt a növekedés), amit a magas finanszírozási költségek és a gyenge kereslet fűt. Ebben a környezetben a nagykereskedők számára minden nap számít: a szoros cash-tervezés, a korai kintlévőség-kockázati szűrés és a készpénzciklus tudatos optimalizálása a különbséget jelentheti marzs és veszteség között.

Szabályozás: PPWR, CSRD, DPP

Az EU új csomagolási rendelete, a PPWR 2025. február 11-én lépett hatályba, és 2026. augusztus 12-től válik általánosan alkalmazandóvá. Egyes elemek – például az újrafelhasználás, az újrahasznosíthatóság és a digitális címkézés – csak 2027–2030 között lépnek életbe.

A CSRD esetében a terhek átmenetileg mérséklődnek: az Európai Bizottság 2025. július 11-én elfogadott „quick fix” módosítása lehetővé teszi, hogy a 2024-re már jelentő vállalatok bizonyos, jövőbeni pénzügyi hatásokra vonatkozó ESRS-adatokat 2025–2026-ra is mellőzhessenek. Ez főként a klímaváltozás következményeire és egyes szociális dimenziókra vonatkozó mutatókat érinti.

Ezzel párhuzamosan elindult a Digitális Termékútlevél (DPP) előkészítése az ESPR keretrendszerében. Az első szektorszintű szabályok 2026-tól várhatók, amelyek termékszintű és tételszintű adatszolgáltatást, nyomon követhetőséget és hatósági hozzáférést írnak majd elő.

Diverzifikáció, nem decoupling

2025-ben kiderült, hogy a sokat emlegetett „nearshoring” helyett valójában forrásdiverzifikáció zajlik. Az UNCTAD és a Kearney adatai szerint a széles körű visszatelepítés nem történt meg: az USA ázsiai importja még nőtt is, vagyis a vállalatok inkább több régió között osztják meg a kitettséget, nem pedig kivonulnak a távoli láncokból.

Eközben az USA és az EU szigorított a kínai importra kivetett vámokon – az elektromos autóknál, félvezetőknél és a teljes BEV-ellátási láncban. A nagykereskedők számára ez gyakorlati következményekkel jár: új dual- és triple-sourcing modellek bevezetése, szigorúbb beszállítói compliance-auditok, valamint a teljes bekerülési költség (TLC) újraszámolása. Ha nincs rugalmasság a szerződésekben, ezek a változások tartós marzseróziót okozhatnak.

Kevesebb ügylet, nagyobb érték

A 2025-ös M&A-kép kettős: kevesebb ügylet, nagyobb érték jellemzi. Az év első felében a globális volumen körülbelül 9%-kal csökkent, miközben az érték 15%-kal nőtt – a megadealek húzták fel a statisztikát. Más becslések szerint H1-ben 2,14 billió USD értékű tranzakció zárult, ami 26%-os éves növekedést jelent. A tanácsadók konszolidáció-vezérelt pályát várnak 2025-re, különösen a magas fixköltségű ágazatokban, és ez a whole­sale-ben is tetten érhető.

A terepen mindez célzott felvásárlásokban látszik. A multinacionális forgalmazók – például a Bunzl – sorra zárják a regionális ügyleteket Európában és Latin-Amerikában. Az elektromos és automatizálási disztribúcióban a Sonepar több brazil akvizícióval erősít, míg az élelmiszernagykerben a Perfor­mance Food Group 2,1 milliárd dollárért veszi meg a Cheney Bros.-t. A logika mindenhol ugyanaz: mélyebb kategóriafókusz, sűrűbb hálózat, jobb beszerzési kondíciók és skálázható digitális platformok – mindezt a magántőke is támogatja. Ez egyszerre ad tárgyalási előnyt a nagy szereplőknek, ugyanakkor szigorúbb versenyhatósági figyelmet is von maga után, így a regionális, könnyen integrálható célpontok felértékelődnek.

Értékajánlat szolgáltatásként

A marzsnyomás közegében a nagykereskedők ott tudnak kitűnni, ahol a tudásukat szolgáltatássá csomagolják. Ilyen a valós idejű készlet- és keresletdashboard, a VMI/bizományosi megoldások, a dinamikus ár- és rendelésajánlók vagy az SLA-khoz kötött kiszolgálási szintek (például same/next-day kiszállítás, idősávfoglalás, visszárukezelés).

A megfelelési oldalon piacképes előny a „compliance-mint-szolgáltatás”: beszállítói adatfolyamok rendbetétele, termékszintű csomagolási és anyagadatok, DPP-re kész cikktörzs, mindez auditálható riportokkal a vevő ERP-jébe. A fizikai oldalon pedig az utolsó mérföld differenciál: flottapartnerekkel skálázható, moduláris díjcsomagok (körjárat, mikroraktár, zöld opció), amelyekért a vevők hajlandók prémiumot fizetni.

Azok a nagykereskedők tudnak tartósan előnyt szerezni, akik az adataikat értékké formálják, a megfelelési kötelezettségeket átlátható szolgáltatássá alakítják, és a kiszolgálás minőségében is képesek különbséget tenni. Így nemcsak a marzsukat védik meg, hanem hosszú távon a vevőik lojalitását is biztosítják.