Münchausen báró találkozása Mekk Mesterrel – avagy kalandozások a gazdaságpolitika világában

A cikk a Trade magazin 2023/12-01. lapszámában olvasható.

Jaksity György.
elnök
Concorde

A tavalyi év „annus horribilis” volt a befektetők számára – jelentette ki Jaksity György. Egyrészről nem volt olyan az elmúlt 100 évben, hogy a részvény- és a kötvénypiac párhuzamosan zuhanjon – magyarázta –, másrészről soha nem fordult még elő, hogy a kötvénypiac három egymást követő éven keresztül essen, olyannyira, hogy a részvények attól az idén már felfelé eltérnek.

Nagyon fordult a világ egy év alatt

Az inflációval kapcsolatban az első csatát úgy tűnik, megnyertük, a háborút talán még nem. Ha ugyanis a gazdaságban erősödnek a jelenleg nyilvánvaló recesszív tünetek, félő, hogy a jegybankok politikai vagy társadalmi nyomásra túl korán – inflációs célkitűzésük elérését megelőzően – kezdenek monetáris lazításba, amivel reprodukálhatják a 70-es években látott és újra átélni nem kívánt folyamatokat.

A világon épp mindenhol enyhülésnek indult munkaerőpiaci feszültségek kockázata mellett kizárni a geopolitikai sokkokat sem lehet – pláne most, az orosz–ukrán konfliktus idején –, amelyek bármikor az infláció újbóli felerősödéséhez vezethetnek.

Az inflációt a világgazdaságban a kínai defláció ellensúlyozza, és a munkaerőpiacon az infláció és a dezinfláció irányába mutató jeleket is láthatunk. És bár a recessziót nem szeretjük, az az árnyomás csökkenésének jele a gazdaságban, ahol a kereslet visszaesése és a kínálat felzárkózása eredőjeként a mélyben egy erős dezinflációs folyamat zajlik.

Stabilabb forint, ingatag költségvetés

A tavaly ilyenkor 18%-ra emelt új irányadó betéti kamatláb megfogta a forint gyengülését, amely 430-450 körüli szintről mérséklődött, majd stabilizálódott, még ha az exportőröknek ez nem is volt kellemes.

A fizetési mérlegünkben a havi energiaimport-számla tavaly másfél milliárd euróra rúgott, amihez képest elhalványul az EU-tól hétéves ciklusban évente várt egymilliárd eurónyi forrás. Magyarországnak tehát óriási adomány, hogy megoldódott az energiakrízis.

Ami nem oldódott még meg, az a magyar költségvetés helyzete. Az infláció által felemésztett jövedelmek miatt a vásárlás is visszaesett, így a magasabb árak melletti kisebb fogyasztás az áfabevételt is megnyirbálja.

Az ársapkák, az árinformációkat torzító és hiányhoz vezető központi árszabályozás szintén hozzájárult az infláció alakulásához, illetve egyes szektorok extraprofitjához.

USA – a recesszió érdeklődés hiányában elmaradt(?)

Az Egyesült Államok, úgy tűnik, a recessziót „letudta” a tavalyi első két negyedévben, amikor a GDP mínuszba került. Ám ha az amerikai jegybank további szigorú monetáris politikát folytat, esélyes, hogy jövőre újra lesz két negatív negyedév.

A más régiókhoz képest sokkal kisebb amerikai gazdasági visszaesésnek, illetve a gazdasági növekedésben bekövetkezett mérsékeltebb csökkenésnek az egyik oka az, hogy az amerikai költségvetés sokkal expanzívabb volt a járvány alatt és után, így némiképp túlstimulálta a gazdaságot. A háztartásoknak juttatott 2000 milliárd dollár jövedelmet azok csak tavaly kezdték elkölteni, így ennek az összegnek a hatása idén fut ki, miután az amerikai GDP valószínűleg 2% körüli növekedéssel zár. Ennek egy fenntarthatatlan adósságpályára állás az ára, amiből, ha feszültség, válság adódik, az mindenki életét meg fogja keseríteni.

A vállalatok szintén a rendkívül alacsony kamat mellett vállaltak komoly adósságterhet, aminek a kifuttatása sokáig eltart majd, mire pedig belépne a magasabb kamatszint, addigra valószínűleg az csökkenni fog. Ez is magyarázza az amerikai gazdaság viszonylagos recesszióállóságát.

Európa nem úszta meg a visszaesést és a magasabb inflációt

Az ipari termelés, de bármely másik mutató is recessziót jelez Európában, azon belül nagyon erősen Németországban, ami számunkra nem lényegtelen tényező.

Egy jó hír van: legalább az energiakrízis enyhült. Az energiafelhasználás és az orosz függés csökkentésében segített az LNG-import 60%-os növekedése, az enyhébb tél, a fogyasztói tudatosság és az ipar visszaesése egyaránt.

Ami gond, hogy a feldolgozóipar után most már az egy modern gazdaságban a bruttó hazai termék nagy részét adó szolgáltatási szektor is visszaesőben, ami azt mutatja, hogy a monetáris restrikció működik, tehát csökken a kereslet, csökken a fogyasztás, ami a szolgáltatásokban is megjelenik.

Módosításra szorul az európai „üzleti modell”

A nagyjából 2020-ig tartó európai aranykort egyrészt olcsó és mindig biztonságosan hozzáférhető energiaellátás, másrészt a munkaerő-kínálat folyamatos bővülése jellemezte. A kontinensnek a jelen helyzetben ideje átállnia az orosz energiahordozókról, ráadásul a zéró emisszió teljesítésének szem előtt tartásával, ami pénzbe kerül és időbe telik. A nyugat-európai társadalom öregedése, a kelet-európai munkaerőforrás elapadása után legújabban migránsokkal tudja pótolni Európa a hiányzó munkaerőt, bár kérdés, milyen mértékben, ütemben és szerkezetben, illetve mekkora feszültségekkel.

Kihívást jelent Európa számára a nyitott szerkezetű gazdasága is. Függ a világtól, hiszen importál onnan, például energiát, viszont exportál is a világba, ami pozitívan hat a gazdasági növekedésre – tehát nagyon érzékeny a globális problémákra.

A tény, miszerint az európai gazdaság erőteljesen a feldolgozóiparra épül, ami Németországban például a GDP 20%-át adja, szintén nehézséget okozhat, ugyanis egy energiakrízis, egy globális válság, az infláció a GDP-t negatívan befolyásolja.

A gazdálkodás környezetszennyező jellege is változtatásra szorul. Ez először költséget jelent, hosszú távon viszont az élhetőbb környezeten túl takarékosságot hoz.

Külön problémát jelent, hogy az egykor a technológiai élmezőnybe tartozó Európa mára nagyon lemaradt, ami egy digitális gazdaságban kifejezetten hátrányos.

A fentiek okán Európának egy teljesen új modellre kell átállnia, amihez viszont évtizedekre van szükség.

Kínában a növekedés a Nagy (Adósság)Falba ütközött

A 2008–2009-es válság után mindenki arról beszélt, hogy a fejlett világnak vége és a növekedésben élen járó kínaiak húzzák majd ki a világot a nehéz helyzetből. Ez viszont lehetetlen, hiszen Kína alapvetően a gazdasági nehézségekkel küzdő Európába és USA-ba exportál – az ő gondjuk tehát Kína gondja is.

A visszaeső export közepette saját növekedésének fenntartása érdekében Kína kreált egy akkora ingatlanszektort, amelyben 60 000 milliárd dollárnyi ingatlan – benne 11 000 milliárdnyi eladatlan készlet – épült föl javarészt az elmúlt 10 évben.

A kínai növekedés hajtómotorjának számító ingatlanberuházás, az azzal járó adósságállomány és annak növekedése nem fenntartható, és nagy hatással lehet az egész világra. A gond az, hogy a bruttó megtakarítási ráta és a háztartások eladósodottsága kiugróan magas, ami különösen azért problémás, mert az ingatlanárak növekedése immár beesett az ezt finanszírozó kamatszint alá.

Megoldás az egy magas fogyasztással jellemezhető gazdasági modellre való áttérés lehetne, amihez szociális hálót kell fejleszteni, magasabb jövedelmeket kell a lakosságnál hagyni, hogy azt ők fogyasztásra fordítsák, ami végső soron magasabb GDP-t eredményezhet.

Nem túl biztató középtávú kilátások

Az eddig is átlagos vagy az alatti gazdasági növekedés Magyarországon rendkívül ingadozó és rendszeresen megingó pénzügyi egyensúllyal járt. Az EU-források akadoznak, és a keleti nyitás sem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket – sem gazdasági, sem társadalmi prosperitást nem hozott.

A versenyképességet meghatározó tényezők – úgymint oktatás, egészségügy, termelékenység és innováció – terén sem látható érdemi javulás.

Mindeközben a piacgazdaság fejlettségével szorosan kapcsolódó társadalmi-politikai mutatók alapján az EU sereghajtóivá váltunk: a Freedom House politikai demokratikus szabadságjogokat jelző Freedom Indexe a legalacsonyabb (3,57%) nálunk. //