„Most múlik pontosan…” (3. rész)

A Trade magazin és a GfK Hungária Piackutató Kft. közös, hatrészes cikksorozatának fókuszában az árak alakulása, a válság előtti, alatti és remélhetőleg utáni árképzési taktikák, valamint a vásárlók árral kapcsolatos elvárásai és tapasztalatai állnak. És hogy miért is a cím: Most múlik pontosan? Mert ha már itt a nehezen érkező, várva-várt nyár, engedjük meg magunknak, hogy feltételezzük, most már valóban múlóban a válság. Legalábbis a GfK Hungáriánál így reméljük.A sorozat kezdő lépésekor összefoglaltuk azokat a főbb eseményeket, amik érték az elmúlt évben a hazai fogyasztói és vásárlói réteget, illetőleg némiképp áttekintettük azokat az ismert közgazdasági mutatókat is, amelyek mindezeket befolyásolták. Legutóbb pedig néhány kategóriában bekövetkezett változásokat vizsgáltunk, beleértve a Private Labeleket is.
Folytassuk ott, ahol legutóbb befejeztük. Nyilván a fogyasztás és a vásárlói magatartás átalakulását nemcsak az FMCG-piacon történt változásban követhetjük nyomon, hanem olyan, a mindennapi élet minőségét is mutató változókon, mint például a textilpiac. Az amúgy is gyenge hazai volumenek tavaly közel 8 százalékos visszaeséssel növelték a negatívabb képet, viszont voltak olyan formátumok, ahol kevésbé érződött a válság: úgymint a textildiszkontok, használtruha-üzletek, nagyobb üzletláncok. És talán meglepő, de a vesztesek az áruházak, a független boltok és a piaci árusok voltak.

Tartósnak ígérkezik a spórolás

Természetesen, ha vannak vesztesek, akkor kellenek lenni nyerteseknek is. A tavalyi évben mennyiségben többet vettünk sajtból, tejfölből, sütőporból, vajból és vajkrémből, vagyis jellemzően azon termékekből, amiket otthoni sütéshez-főzéshez tudunk felhasználni. Nyilvánvalóan ez is elsősorban a válság létének „köszönhető”, hiszen ha nem tudunk otthonon kívül étkezni, ezt mégiscsak meg kell oldani valahol. Ugyanakkor ennek egy másik üzenetértéke is van, mégpedig az, hogy a megváltozott fogyasztói és vásárlói magatartás minden bizonnyal tartós lesz, annak ellenére, hogy egyszer véget ér a jelenlegi időszak. Az olyan, majdhogynem megrögzött szokások, mint például az otthoni főzés, csak nehezen változnak meg, így GfK-szinten azt feltételezzük, egyhamar nem várható önmagától a visszarendeződés fogyasztási szinten.

Mi lehet az oka az állateledel növekedésének?

Nézzünk még egy nyertest, ami talán meglepő lehet a laikus olvasó számára: ez pedig az állateledel. Sokat gondolkodtunk a GfK-ban a kollégákkal azon, mi lehet az oka, hogy a válság mellett pont az állateledel az, ami mennyiségben nőni tudott. Biztos választ nehezen tudunk adni, de feltételezünk két logikus megoldási lehetőséget. Az egyik az, hogy az elmúlt időszak bizonytalan léte mellett nagyon fontossá vált a kényeztetés, a szeretet kimutatása valaki felé. Nyilván, hogy ha ezt saját magunk vagy családtagjaink felé csak nehezen, vagy egyre kevésbé tudjuk kimutatni, jönnek a házi kedvencek, és ők kapják meg a megrekedt szeretetet. A másik megoldás, ami eszünkbe jutott, a válság azon, sokak szemében pozitív hatása, hogy egyre kevésbé dobunk ki ételt. Az étel fontossága szemmel láthatóan növekedett az elmúlt időszakban, így a maradék – ami eddig kerülhetett esetleg a kedvenceknek – kezd eltűnni. Helyette sokkal egyszerűbb és talán még kifizetődőbb is az olcsó állateledel, ami, mivel nem embernek való, nem tekinthető sem maradéknak, sem pazarlásnak.

Az utóbbi időszakok mennyiségben stagnáló kategóriái közé tartozik a szappan, az étolaj, a tészta, a tej és a margarin, valamint a fűszerek.
És amiből kevesebbet veszünk: a zacskós leves, a müzli, gabonapehely, kávé, csokoládé, valamint a hideg italok. Logikus, hogy a megromlott lakossági jövedelmi helyzet mellett a napi kis luxusokról kellett lemondani, valamint a könnyebben helyettesíthető termékekről. Már sokat és sok helyen lehetett olvasni a csapvíz és a szörp reneszánszáról, aminek a hideg italok esése köszönhető.
A spórolás, a házi praktikák újra felfedezése központi kérdés lett több millió hazai háztartásban. A vásárlók a kényszer hatására az „A” márkák helyett utat találtak a „B” márkákhoz vagy a kereskedelmi márkákhoz, kipróbálták és gyakran el is fogadták azokat. A „harc” már minden szinten folyik a vásárlóért, de nem ugyanazon a terepen, mint egy évvel ezelőtt, hanem egy ismeretlen, ingoványos talajon. Ismerjük meg közelebbről a vásárló jelenlegi gondolatait – ezzel fogunk foglalkozni legközelebb.