Mit gondolunk a termékvisszahívásokról?

Az egyenes és tisztességes hozzáállást értékeljük, és úgy érezzük, akkor nagyobb a baj, ha az információ nem a vállalkozástól, hanem a hatóságtól származik, ugyanakkor a magyar lakosság nem „bünteti” a termékvisszahívásban érintett vállalkozásokat. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal frissen publikált kutatásáról a Laboratorium.hu közöl összesítést.

Az Élelmiszervizsgálati Közlemények című tudományos szaklap szeptemberi számában egy idén tavasszal, több, mint 1000 fő megkérdezésével készült felmérés eredményeit ismertették. A kutatásból kiderült, hogy a válaszadók döntő többsége, 96,1%-a hallott már élelmiszeripari termék visszahívásról. A legtöbben a bébiételeket idéztek fel, de sokan emlékeztek a fűszerpaprikával kapcsolatos, illetve valamilyen húsipari termékvisszahívásra, emellett viszonylag nagy számú említést kaptak az ásványvizek, a tojás, a csokoládé és a köménymag is.

A termékvisszahívás a válaszadók 5,8%-a szerint kizárólag a vállalkozás, míg 14,0% szerint kizárólag a hatóság feladata. A többség (80,2%) véleménye alapján azonban e két szereplőnek közösen kell eljárnia ilyen esetekben – olvasható a WESSLING Közhasznú NonprofitKft. tudományos szaklapjában megjelent, A termékvisszahívás fogyasztói megítélése az élelmiszer-ágazatban című dolgozatban.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Élelmiszerbiztonsági Kockázatértékelési Igazgatóságának, valamint az Agrárminisztérium, Élelmiszerlánc-felügyeletért Felelős Államtitkárságának munkatársai (Barna Sarolta, Bognár Lajos, Dorkó Annamária, Kasza Gyula) által jegyzett cikkből az is kiderül, hogy a válaszadók döntő többsége szerint az a gyártó a hiteles, aki maga ismeri be, ha hibázott. A visszahívott terméket a megkérdezettek közel 90 százaléka azonnal kidobná, és ugyanilyen arányban kíváncsiak az emberek a visszahívás okára is.

Mi a különbség a termékvisszahívás és a forgalomból történő kivonás között?

Amennyiben egy élelmiszer-vállalkozó okkal feltételezi, hogy egy adott élelmiszer nem felel meg az élelmiszer-biztonsági követelményeknek, és a kérdéses élelmiszer már kikerült a vállalkozás közvetlen ellenőrzése alól, haladéktalanul kezdeményeznie kell az élelmiszer forgalomból történő kivonását, és erről tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot.

Ha a termék eljuthatott a vásárlókhoz, akkor vállalkozásnak tájékoztatnia kell a fogyasztókat a kivonás okáról, valamint szükség esetén – amennyiben egyéb intézkedések nem elegendők a magas szintű egészségvédelem biztosításához – vissza kell hívnia a vásárlónál lévő terméket.

Elkülönül egymástól tehát a termék forgalomból történő kivonása és a termék visszahívása.

A forgalomból való kivonás fogalmát sem a 178/2002/EK rendelet, sem pedig Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló2008. évi XLVI. törvény nem határozza meg, de az általános értelmezés szerint azt a folyamatot jelenti, amelynek során a terméket – a vásárló tulajdonában levő termékek kivételével – eltávolítják az élelmiszerláncból.

Visszahívásról pedig akkor beszélhetünk, ha a kockázatot jelentő termék már a vásárlónál van. Míg a kivonásnál az élelmiszerlánc szereplői viszonylag gyorsan tájékoztathatják egymást, a visszahívásnál nehézséget jelent a vásárlók elérése, értesítése.

Mi a szerepe a hatóságnak?

Amennyiben a hatóság megítélése szerint a vállalkozó által megtett intézkedések nem elégségesek, akkor az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv a feltárt jogsértés súlyával arányosan , a jogsértésben rejlő kockázat mértékének és jellegének figyelembevételével a termék előállítását, tárolását, szállítását, felhasználását, forgalomba hozatalát, behozatalát, kivitelét, illetékességi területén való átszállítását feltételhez kötheti, korlátozhatja, felfüggesztheti, megtilthatja, valamint elrendelheti a termék zár alá vételét, lefoglalását, forgalomból való kivonását, visszahívását, megsemmisítését, ártalmatlanítását.

Amíg a termékek forgalomból történő kivonása „csendes” folyamat, vagyis a vásárló nem minden esetben értesül szükségszerűen az intézkedésről, addig a visszahívás célja kifejezetten az, hogy a kockázattal kapcsolatos információ eljusson a fogyasztókhoz.

Ezért még a tisztességesen eljáró vállalkozások számára is kritikus döntési pontot jelent a termékvisszahívási folyamat elindítása abban az esetben, amikor a kockázatra vonatkozóan csak gyanú áll fenn. A vállalkozások vezetői ugyanis úgy érzik, hogy a termékvisszahívások nem kívánatos „negatív marketing” következménye a hírnév és a márkaérték csökkenése lehet.

Tekintettel arra, hogy a termékvisszahívás esetén a vállalkozások mozgástere kommunikációs szempontból már igen szűkös, a társadalmi érdeknek megfelelően egy ilyen eseményben az élelmiszerlánc-felügyeleti hatóságnak olyan módon kell közreműködnie, hogy a hatékony tájékoztatás mellett nem okoz feleslegesen kárt az érintett gazdasági szervezeteknek.

Milyen a jó visszahívási gyakorlat?

A NÉBIH szakemberei szerint ahhoz, hogy a termékvisszahívások minden szereplő javát szolgálják, szükséges a vásárlók egészségének védelmét szem előtt tartó tisztességes, elővigyázatos vállalkozás, egy hiteles hatóság, amely közreműködik a probléma megoldásában, és objektív képet tud nyújtani a médián keresztül a társadalom felé az adott eseményről. Fontos, hogy a vásárlók is tudatosan, a felmerülő kockázatokat felismerve álljanak hozzá a kérdéshez, ugyanakkor nem érdemes egy-egy eseményből hosszú távú vagy végleges következtetéseket levonni.

Javaslatként megfogalmazható egy útmutató elkészítésének és nyilvános közzétételének szükségessége, amely a termékvisszahívásról szól, hatósági oldalról pedig felmerülhet egy nyilvános adatbázis elkészítésének igénye a termékvisszahívásokkal kapcsolatban, amely elősegítené a vásárlók jobb tájékozódását, hosszabb távon pedig hozzájárulna az élelmiszervállalkozások iránti bizalom erősítéséhez.