Mire használták a homárt 200 éve?

Egy nemzetközi kutatócsoport az óceánok múltjának kutatásában izotópos és más hagyományos vizsgálatok mellett szokatlan módon szerezhettek új ismereteket – a Tengeri állatok populációinak története elnevezésű projekt keretében ugyanis hatalmas munkával, több tucat tengerparti nagyváros éttermének több mint negyvenezer étlapját vetették össze – hozzávetőleg 150 évre visszamenőleg.

Az időigényes kutatás célja az volt elsősorban, hogy az óceánok élővilágának történetét megírják. Az éttermek kínálata ugyanis vezérfonalul szolgálhatott arra nézve, hogy mely hal- és rákfajokat halászták leginkább egy adott időszakban, ebből következően pedig megállapítható volt, hogy milyen összetételű lehetett 100 vagy 150 éve a tengerek élővilága. A kutatások során sok érdekes dologra fény derült.

Például azt már eddig is tudták, hogy a homárt sok helyütt a szerves trágyát helyettesítve a föld termékenységének fokozására használták, ám egyes homárfajokkal kapcsolatban olyan dokumentumok is előkerültek, melyek tanúsága szerint a 19. század elején bizonyos déli államokban arról vitatkoztak a rabszolgatartók, hogy hetente kétszer vagy háromszor adjanak rabszolgáiknak homárt. A homár ugyanis akkoriban még a rabszolgák mindennapi étele volt, és csak a huszadik század közepén kezdett megjelenni az elit éttermek étlapján. Mindez azonban már összefüggésben van azzal, hogy ekkor a 19. század végi, 20. század eleji erőltetett halászatnak köszönhetően már ritkaságnak számított. Az ínyencséget először távolabbi vidékekről érkező importtal próbálták meg pótolni az USA keleti partvidékén, később azonban már ezek a készletek is kimerültek, így a homár éttermi ára is az egekbe szökött.