Mióta kockázzák a levest?

A leveskocka feltalálója az agrokémiát megalapozó (s mellesleg a műtrágyát is feltaláló) Justus Liebig. Kiváló vegyész volt, de levesekkel talán sosem foglalkozott volna, ha barátjának vérszegény leánygyermeke nem kezd a szeme láttára sápadni, sorvadozni.

E gyermek kedvéért, akin, úgy tűnt, semmilyen gyógyszer nem segít, kezdett Liebig proteinek felhasználásával úgynevezett restauráló erőleves-kivonatokkal kísérletezni. Állítólag sikerült is velük színt varázsolnia a kis beteg sápadt arcocskájára.

A zacskósleves viszont Julius Maggi leleménye, aki még vegyész sem volt, csak egyszerű molnár. Nem is egyetlen gyerek miatt kezdett kísérletezni, hanem népes városnegyedek szegény gyerekeinek aggasztó nyomorán akart segíteni. Eszébe jutott, hogy a középkorban a sűrű borsólevesek mentették meg az embereket nem egy éhínségben, és támadt egy ötlete. Sok-sok borsót lisztté őrölt, a lisztet zsíron megpirította, majd kis zacskóba töltötte. Mivel a borsó rendkívül gazdag növényi fehérjékben, egy-egy kis zacskó koncentrátumból némi meleg víz hozzáadásával tartalmas levest lehetett készíteni.

Utóbb derült ki, hogy leveskivonatokat gyártani üzletnek sem rossz. Így aztán Maggi úr megalapította a ma is az ő nevét viselő gyárat, s elkezdte a leveskivonatokat nagyüzemileg előállítani. Végül Liebig leveskockáját is ő terjesztette el világszerte.