Mintha, volna, lehetne – 2009-es pénzügyi kilátások

Az ez évi pénzügyi kilátások még akkor is rosszabbak, ha az október végi, az államcsőd rémét felvillantó lidércfények mintha elhalványultak volna. De az idei elemzéseket összegezve célszerű a mintha, volna, lehetne segédigéket használni, hiszen egyedül biztos a változás, az akár napon belüli, erőteljes, korábban hónapok alatt végbemenő árfolyam-ingadozások tulajdonképpen egyetlen nap alatt felül- vagy alulírják a terveket.A hitelválság elsődleges következményeként a banki források szűkösségét szokás emlegetni. Mármint azt, hogy a bankok óvatosabb hitelpolitikát folytatnak. De ha a másik oldalról nézzük a kérdést, akkor azért kiderül, a banki szigorúság mögött a banki szegénység, magyarán a bankok súlyos forráshiánya húzódik meg. Azért szigorúbb a hitelezés, magasabb a kamat és sokkal lassabb az ügyintézés, mert maga a pénz vált hiánycikké a bankok számára.

Drágul a behajtás, szűkülnek a lízinglehetőségek
A kereskedelmi és termelési szektor számára ugyanez a hatás azonban kétféleképpen csökkenti az egyébként is nagyon gyenge gazdasági kilátásokat. A beszállítók a jelenlegi 90 napos határidőre való fizetést aligha képesek elfogadni, hiszen nem, alig, vagy meglehetősen drágán kaphatnak forgóeszközhitelt. Ebből sajnos egyenesen következik, hogy a hitelt kiváltó lehetőségek, mint például a faktoring ugyanúgy drágul, a hitel számukra sem olcsóbb, csak éppen növekednek a behajtás költségei. A napi pénzforgalom zavarai vélhetően a még hosszabban elhúzódó fizetési határidőkben nyilvánulnak meg. Már tavaly elhangzott, a lassan, de készségesen fizető adósok eltűntek a piacról, helyüket az egyre nagyobb számban nem fizetők vették át.
A fejlesztésre igénybe vehető hitelek szintén erőteljesen mérséklődnek, de tulajdonképpen ennél sokkal súlyosabban érinti az összes ágazatot a lízinglehetőségek erőteljes szűkülése. A lízing elsősorban az adóelkerülés, finomabban szólva optimalizálás egyik lehetséges formája, amivel hosszabb időre elhúzva lehet bizonyos eszközökhöz hozzájutni. Csakhogy a lízingcégek forráshoz jutása még nehezebb, mögöttük nagyon sokszor egy-egy anyabank áll, amelyik nem képes kiszolgálni a leánycégek igényeit. Vagyis a lízingcégek annyi forrást helyezhetnek ki, amennyi az ügyfeleik törlesztéseiből befolyik. Így a lízingben vett eszközök értéke jobb esetben változatlan marad, mert csak annyi új eszköz léphet be, amennyi éppen elhagyta ezt a rendszert. Ez a jelenség nemcsak az autólízingre vonatkozik, hanem a termelésieszköz-lízingben ugyanúgy érezteti a hatását.

Nehéz helyzetben az anyacégek is
Természetesen mindezek mögött egy drámai keresletcsökkenés áll, amit tovább mérsékel majd a bejelentett felügyeleti szigor, a vásárlók pénzügyi tanácstalanságát kihasználó hitelek központi szabályozása, ellenőrzése.
Ebben a helyzetben nyilvánvalóan a saját forrásból gazdálkodó, nagy készpénztartalékokkal rendelkező cégek gazdasági kilátásai a jobbak, de mindez éppen nem jellemző az FMCG-szektorra.
Bár nagyságát tekintve a fogyasztás mintegy 20-25 százalékát adják a napi cikkek forgalmazói, az utóbbi négy évben kénytelenek voltak hozzászokni a fokozatosan mérséklődő fogyasztáshoz, először a Gyurcsány-csomag, most pedig a válság miatt. Eközben azonban az anyagcégek is kénytelenek hasonló veszélyekkel saját országaikban is szembenézni, ami a befektetett tőke hatékonysági mutatóinak összehasonlítására készteti őket, vagyis az alacsonyabb profitot mutató fejlesztésektől szabadulnak meg, éppen a forráshiány és a keresletszűkülés miatt.

Előtérbe lépő alternatív források
A csak vázlatos felsorolás is mutatja, alapvetően át kell írni nemcsak az üzleti terveket, hanem a közeljövőre vonatkozó stratégiákat, mert a szűkülő piac – és jelenleg még a folyamat az elején és nem a végén tart – a piaci szereplők számának csökkenését hozza magával. Rugalmasan alkalmazkodni a helyi sajátosságokhoz igazodó, a termelőket és a fogyasztókat közelebb hozó, olcsóbb kereskedelmi megoldásokkal operáló kereskedők képesek, ez valószínűleg a kereskedelem új vagy talán régebben használt formáinak előtérbe kerülését hozza magával. A globális elosztási formák előretörését globális hitelcsatornák segítették, ennek mérséklődésével valószínűleg átalakul majd az eddigi elosztási forma.
Ebben a helyzetben azonban nagyobb szerephez juthatnak az alternatív hitelezési formák, amelyek már évekkel ezelőtt megmutatták, az adósokat nem mindig a mérlegadatokból lehet a legjobban megítélni. Így nem kizárt, hogy amikor a bedőlt hiteleket elemezzük majd az év végén, a Széchenyi-kártya adósok közül sokkal kevesebben kerülnek majd a feketelistára.
L. M.