Minden, amit a szén-monoxid-érzékelőről tudni kell

Sokan nem elég elővigyázatosak, pedig a szén-monoxid (CO) veszélye bárhol felütheti a fejét, ahol nyílt lánggal működő tüzelőberendezés van. Ez a gáz azért különösen veszélyes, mert színtelen és szagtalan, így az emberi érzékszervek számára teljesen észrevehetetlen. Belélegezve megakadályozza a vér oxigénszállítását, a mérgezés tünetei – fejfájás, szédülés, hányinger – pedig könnyen összetéveszthetők egy kezdődő betegséggel. Mire a helyzet komolyra fordul, gyakran már késő.

Nem csak a régi kazánok jelentenek veszélyt

Téves az a hiedelem, hogy a szén-monoxid-mérgezés csak a régi, elavult fűtési rendszerekkel rendelkező otthonokban jelenthet problémát. A veszélyforrás minden olyan berendezés lehet, amely nyílt lánggal működik és a helyiség levegőjét használja az égéshez – legyen az kandalló, gázkonvektor, cserépkályha vagy akár egy átfolyós vízmelegítő.

Ironikus módon a modern, jól szigetelő nyílászárók beépítése akár növelheti is a kockázatot. Míg a régi ablakok résein keresztül folyamatos volt a légcsere, a mai, tökéletesen záródó rendszerek megakadályozzák a friss levegő beáramlását. Ha nincs biztosítva a megfelelő levegő-utánpótlás, a tüzelőberendezés elhasználja a helyiség oxigénjét, az égés tökéletlenné válik, és a kéményen át távozó füstgáz visszaáramolhat a lakótérbe, magával hozva a halálos szén-monoxidot.

Az érzékelő életet ment, de nem mindegy, milyen és hol van

Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság statisztikái szerint a balesetek jelentős részében volt ugyan érzékelő a háztartásban, de az vagy nem a megfelelő helyre volt telepítve, vagy nem bevizsgált, megbízható készülék volt.

„A legfontosabb, hogy csak megbízható forrásból származó, a hazai hatóságok által bevizsgált és tanúsított szén-monoxid-érzékelőt vásároljunk”

– hívja fel a figyelmet a MediaMarkt szakértője.

Ezek a készülékek szerepelnek a katasztrófavédelem úgynevezett pozitív listáján, ami garantálja, hogy megfelelnek a szigorú biztonsági előírásoknak. Nálunk kizárólag ilyen, bevizsgált modellek kaphatók, az egyszerűbb, alacsonyabb árú daraboktól a digitális kijelzővel ellátott, okosotthon-rendszerbe is integrálható készülékekig, így mindenki megtalálhatja az otthonába és pénztárcájához illő megoldást.”

A szabványoknak megfelelő érzékelők már alacsony, az egészségre még nem káros CO-koncentrációnál is jeleznek, így bőven van idő a szellőztetésre és a helyiség elhagyására. A beépített tesztgombbal pedig havonta ellenőrizni kell a készülék működőképességét.

Hová tegyük, és hová ne? Az elhelyezés aranyszabályai

A legjobb érzékelő sem ér semmit, ha rossz helyre tesszük. A leggyakoribb hibák elkerüléséhez az alábbi tanácsokat érdemes megfogadni:

Ahová ajánlott telepíteni:

• A veszélyforrás közelébe: a helyiségbe, ahol a kazán, kályha vagy kandalló található, a berendezéstől 1-3 méter távolságra, a falon, nagyjából 1,5 méteres magasságban érdemes elhelyezni. Mivel a meleg levegővel a CO is felfelé száll, a fal felső harmada az ideális.
• A hálószobába: a legtöbb mérgezés éjszaka, alvás közben történik. Ha a hálószoba távol van a kazántól, ide is érdemes egy érzékelőt tenni, méghozzá „légzési magasságban”, például az ággyal megegyező szinten.

Ahová soha ne tegyük:

• Zárt térbe: ne tegyük szekrénybe, fiókba, vagy bútorok, függöny mögé.
• Közvetlenül a tűzhely fölé: a főzés közben keletkező pára és gőzök feleslegesen riaszthatnak és károsíthatják az érzékelőt.
• Huzatos helyre: ne szereljük ablak, ajtó vagy ventilátor közvetlen közelébe, mert a légáramlat „elfújhatja” a szén-monoxidot az érzékelő elől.
• Fürdőszobába, párás helyiségbe: a magas páratartalom tönkreteheti a készüléket.

Egy szén-monoxid-érzékelő beszerzése ma már nem luxus, hanem a felelős gondoskodás része. Egy kis odafigyeléssel, a fűtési rendszerek rendszeres karbantartásával és egy megfelelően elhelyezett, megbízható vészjelzővel a legtöbb tragédia megelőzhető.