Miért lett olcsóbb a laktózmentes tej? – árrésstop, rejtett haszonkulcsok és a „mentes” termékek trükkje

Árrésstop: mi történt pontosan?

A szabályozás szerint a kereskedők 30 alapvető élelmiszer-kategóriában legfeljebb 10 százalékos árrést alkalmazhatnak. Az intézkedés a húsoktól kezdve a tejtermékeken át a tojásig, kristálycukorig és fokhagymáig több alapélelmiszert is érint. Mivel a boltok ezeken a termékeken eddig is kis profittal dolgoztak, a feltételezések szerint most egységesen 10 százalékra állították be az árréseket.

Ez alapján viszont egyértelmű: azokon a termékeken csökkent a legnagyobb mértékben az ár, amelyeken korábban a legnagyobb volt a haszonkulcs – vagyis a laktózmentes termékeken.

Laktózmentes: „mentes” – de eddig nagyon nem volt mentes az extraprofitól

A Lidl, Spar, Tesco, Aldi és Penny kínálatából kiválasztott 300 termék vizsgálatából kiderült: szinte mindenhol a laktózmentes joghurtok, tejek és tejfölök ára csökkent a leglátványosabban. A Lidlben például a laktózmentes görög joghurt, a Sparban pedig a Mizo laktózmentes natúr joghurt ára zuhant a legnagyobbat.

Egy kisebb mintán végzett árpárosítás szerint a laktózos termékek ára átlagosan 5 százalékkal, a laktózmenteseké pedig 14,9 százalékkal csökkent. Ez majdnem háromszoros különbség. Egy nagyobb, több mint 200 termékből álló elemzésből pedig az derült ki, hogy a sima tejtermékek átlagosan 8, a laktózmentesek 18 százalékkal lettek olcsóbbak.

Ez alapján – ha elfogadjuk, hogy most mindenki 10 százalékos árrést alkalmaz – az jön ki, hogy a laktózmentes termékeken korábban átlagosan 34,2 százalékos, a hagyományosakon 19,6 százalékos árrés volt. Vagyis majdnem 15 százalékpontos különbség a két kategória között.

Valóban ennyivel drágább gyártani? A válasz: nem

A kérdés adja magát: indokolja-e bármi, hogy a laktózmentes tejtermékek ennyivel drágábbak legyenek? A választ Zapletál Zoltán agrármérnök, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet munkatársa adta meg.

A szakértő szerint ma Magyarországon háromféle technológiával teszik laktózmentessé a tejet, ezek közös jellemzője, hogy a gyártási költségük viszonylag alacsony. Az ESL-tejeknél (hosszabban eltartható hűtött tejek) például laktáz enzimet adnak a hőkezelt tejhez, amely 24 óra alatt lebontja a tejcukrot. Az enzimadagolás ebben az esetben 15–19 forint literenkénti költséget jelent, ami a teljes termékárhoz viszonyítva nem számottevő.

Az UHT-tejeknél (ultramagas hőfokon kezelt, szobahőmérsékleten tárolható termékek) a lebontást olcsóbb technológiával, steril enzimadagolással végzik. Ez a módszer ráadásul olyan adagolóval történik, amely ugyan drága (80–90 millió forint), de hosszú távon napi több ezer liter tej kezelésére alkalmas, így a költsége sok év alatt megtérül.

Savanyított termékek (tejföl, kefir, joghurt) esetében pedig kifejezetten olcsó eljárással zajlik a laktózbontás. Az ehhez szükséges enzimadag literenként legfeljebb 8 forintos többletköltséget jelent – egy 330 grammos tejföl esetében ez 2–3 forint körül van.

A gyártás ellenőrzése sem drága – csak egy lépés a sok közül

A laktózmentesség utólagos ellenőrzését a gyártók vagy gyorstesztekkel, vagy külső laborban végzik. Egy ilyen vizsgálat ára 15–18 ezer forint, ami egy nagyüzemi gyártásban (pl. 10 000 literes tételnél) literenként mindössze 1,5–1,8 forint költséget jelent.

A szakértő szerint a többletköltség nem indokolja a magasabb árat

Zapletál Zoltán szerint „a laktáz enzim költsége nem indokolja a laktózmentes termékek jelentősen magasabb árát”. Sokkal inkább arról van szó, hogy a laktózmentes áruk „mentes” kategóriába kerülnek, más bolti polcra, más marketingüzenet alá, és ezért a kereskedők másként árazzák őket – vagyis az árkülönbség nem a gyártási költségeken, hanem a pozicionáláson alapul.

A vásárlók most egyenlőbb áron juthatnak a „mentes” termékekhez

A laktózérzékenyek, akik eddig a speciális étrend miatt többet fizettek ugyanazért a tejtermékért, most jól jártak: az árrésstop hatására a laktózmentes termékek ára látványosan csökkent, és legalább átmenetileg a haszonkulcsok kiegyenlítettebbé váltak.

Kérdés, hogy a szabályozás hatályának lejárta után mi történik – visszatér-e a régi árképzési gyakorlat, vagy a fogyasztói nyomás tartósan mérsékelni tudja a „mentes” termékek túlárazását.