Miért alszunk rosszabbul, amióta home office-ban dolgozunk?

Szerző: Gyarmati Orsolya Dátum: 2021. 04. 21. 18:50

Bed office címmel írt blogbejegyzést Steigerwald Krisztián. A generációkutató cikkében azt elemzi, vajon hogyan hat a karantén a munkavégzésünkre, és legfőképp az alvásunkra. Steigerwald Simor Pétert is idézi: az ELTE Pszichológiai Intézetének adjunktusa az egyetem alváslaborjában végzett megfigyeléseket a járvány első hulláma alatt.

Karantén vs. alvás: nincsenek kibékülve egymással

„Mint a legtöbb cégnél, nálunk is van egy bevett szokása a heti meetingeknek, amik most – nem meglepő módon – online zajlanak. Az egyik nap furcsa pózt véltem felfedezni az egyik kollégámon, így a meeting után privátban megkérdeztem, hogy honnan is jelentkezett be. Kölcsönös röhögések közepette erősítette meg a feltételezést, hogy az ágyból. Mert most ez volt a legpraktikusabb megoldás.

Ezzel az egész karantén office-szal borult minden, ami eddig megszokott volt. Ami normák között volt. Én ma már rendre bejárok az irodába (viszont senki más így nem tud jönni) 9-re, de amíg otthon voltam, elveszett a reggel és az este. Alul pizsamában, felül ingben meetingeltem kamera nélkül az ágyból, aztán mackóban írtam a riportokat a teraszon, végül email-eztem este a kanapén az épp aktuális Korona epizód mellett.

A karantén office-szal felborult a napi rutinom. Vajon csak nekem, vagy Neked is?

Ami a nagyobb gond, hogy minden is munkahely lett, bárhol és bármikor fel lehetett venni bármelyik szerepet – a kizárólag online jelenlét miatt tér és idő összefolyt. Tértől és időtől függetlenül élni nagyon tudatos jelenlétet igényel, ami nekem a karantén alatt szinte alig volt meg. És csak arra lettem figyelmes, hogy valami baj lett a hatékonysággal, pedig láthatóan sokkal többet dolgoztam. És hogy hiába voltam szinte folyamatosan otthon, állandóan álmos voltam. Muszáj voltam kitalálni valamit. Nekem ez lett az iroda, az ágy-kanapé-terasz hármasa helyett.

Na és ezt támasztotta alá Simor Péter, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének egyetemi adjunktusa, aki szerint egyértelműen látható, hogy a karanténban összekeveredtek a terek és a tevékenységekre szánt idők, ami oda vezetett, hogy a munkavállalók egy nagy része hiába fekszik le este az ágyba, a nap nem ér véget, mert az ágyban is a munkán gondolkodnak. És puff: ez az egész összekeveredés eredményeképp megjelenik egy jó kis össz-népi alvási zavar.

És itt jön képbe a tudatosítás. Tudatosítsuk magunkban, hogy a mi dolgunk szétválasztani a teret és az időt. Simor azt javasolja, hogy egyértelműen válasszuk külön az alvás helyszínét az ébrenlét helyszíneitől, azaz az ágyunkban ne végezzünk semmilyen munkát. Ha ez fizikailag nem lehetséges, legalább szimbolikusan meg kell próbálni, hogy a pszichénk érezze meg a határvonalat. És ugyanígy húzzuk meg a határvonalat az összefolyt időben is: elalvás előtt – ha rövid időre is – de iktassunk be olyan tevékenységeket, amik az alvást készítik elő (pl. fürdés, olvasás), míg felkelés után néhány aktivizáló feladat elvégzése lehet nagyon hatásos.

Szóval ha azt látod, hogy valamelyik kollégád az ágyból jelentkezik be, nyugodtan röhögj össze egyet vele. De ha utána megengedi, röviden említsd meg Simor Péter megállapításait.”

Az eredeti blogbejegyzés ITT érhető el, a Simor Péter-féle kutatásról pedig ITT olvashattok részletesen.

Kapcsolódó cikkeink