Mi történt a hazai cukorgyárakkal?

Több mint 20 éve még 12 cukorgyár működött Magyarországon, amiből mára csupán egy, a kaposvári maradt talpon. A kormány elhatározta a privatizációs folyamat és a hazai cukorgyártás tönkretételének kivizsgálását, ennek apropóján az mfor.hu összeszedte a kérdéses időszak legfontosabb történéseit.

A rendszerváltás után 1990-ben még 131 ezer hektár volt a betakarított cukorrépa területe, ami közel 600 ezer tonnás előállított cukormennyiséget jelentett. A kisebb-nagyobb területváltozások ellenére a drasztikus csökkenés jelei csak 1996-ban mutatkoztak meg először. A legjelentősebb csökkenés 2008-ban következett be, amikor is a betakarított 10 ezer hektáros terület az előző évi (41 ezer hektár) 24 százaléka volt mindössze.

A cukor belföldi értékesítése ebben az évben az előző évi alig kétharmada volt, ezzel szemben az export aránya 30 százalékkal emelkedett. 2009-ben, amikor is már csak a kaposvári üzem működött, tovább csökkent az értékesítés volumene: a belföldi eladás majdnem a felére esett vissza, míg az export már csak 74 százaléka volt az előző évinek.

1991-ben az állami cégek privatizálása idején egyes vélemények szerint az „amit meg akarnak venni, azt oda kell adni” szlogen volt követendő. Megbízható forrás ezt illetően ugyan nincs, de az tény, hogy egy idő után részben anyagi nehézségek miatt külföldi tulajdonba kerültek a cukorgyárak. A közgazdászok már előre felhívták az illetékesek figyelmét arra, hogy a külföldi tőke beengedése az ágazat hanyatlásához vezethet, nekik ugyanis sokkal inkább a piacra, mint újabb gyárakra van szükségük.

1995-ben a Magyar Cukor Rt. egy cukortörvény megalkotása érdekében kezdett lobbizni, amire azért lett volna szükség, mert a piac szabályozatlansága megnehezítette a hazai tulajdonú vállalatok fennmaradását a multikkal szemben. Az akkori kormány azonban nem tett semmit az ügy érdekében, sőt a korábban szóba került állami tőkeemelés sem valósult meg. Így a működési költségek fedezésének egyetlen lehetősége a hitelfelvétel lett volna, ám csak 30 százalékos kamatra kaptak volna finanszírozást.

A közgazdászok korábbi jóslata beigazolódni látszott, hiszen 1997-ben megindult a gyárak bezárása a mezőhegyesi, a sarkadi és az ercsi üzemekkel.

Szakemberek szerint a magyar mezőgazdaság alapvetően sokkal inkább a hagyományokon alapul, mint a korszerű, modern technológiákon, és hiányzik a gazdákból az újító szellem is. A rendszerváltás idején a cukorgyárak a hazai szükséglet másfélszeresét állították elő, ennek ellenére nem voltak versenyképesek a nyugati üzemekkel, pont az esetleges technológiai elmaradás miatt. Éppen ezért elképzelhető, hogy azért sem hallgattak a honatyák a közgazdászok intő figyelmeztetéseire, mert úgy vélték, a külföldi tőke beengedésével versenyképesebbé válhat az ágazat terméke.

1997-et követően szinte minden évre jutott egy gyárbezárás, a racionalizálás jegyében. 2006. július 1-jén lépett hatályba az unió cukorreformja, ami a korábbinál sokkal jövedelmezőbb ágazatot ígért. Ennek keretén belül a hazai 400 ezres kvóta háromnegyedét leadtuk (így maradt valamivel több mint 100 ezer tonnányi), ami újabb bezárásokhoz vezetett.

Ebben az esetben azonban már az üzemek tulajdonosai is érdekeltek voltak, mivel az unió fizetett annak a gyárnak, amelyik hajlandó csökkenti a termelését. A pénzből pedig, amit a gyárak kaptak, a répatermesztőkhöz is jutott, plusz még közvetlenül az Unió is támogatásban részesítette őket, amennyiben növényváltást hajtanak végre.

Utoljára a szerencsi gyár bezárása történt meg 2008 tavaszán. Ekkor a kormány próbálta ezt megakadályozni azzal, hogy a termelőknek ajánlatot tett a répatermesztés folytatása érdekében, akik mégis inkább az uniós összeget fogadták el, melyet a tevékenység felhagyásáért adtak. Az üzem bezárását követően egy helyi vállalkozó vásárolta fel a berendezéseket, amelyek segítségével azóta jövedelmezően gyárt különféle édességeket.

A gyárak bezárásával nem csak a hazai mezőgazdaság egy ágazata ment tönkre, melynek következménye az lett, hogy a szükségleteink kétharmadát importból tudjuk csak fedezni, de a helyi önkormányzatok és lakosok is nehéz helyzetbe kerültek. Például a szerencsi gyár bezárásával összesen 300-400 ember munkája szűnt meg (a gyárban közvetlenül 111 ember állt alkalmazásban), a kabai gyár bezárása pedig 200 embert tett munkanélkülivé. Ugyanakkor az érintett önkormányzatok a legnagyobb gyárak bezárásával évi közel 700 millió forint iparűzési adótól estek el – írja az mfor.hu.