Merre tovább hazai élelmiszeripar, avagy van-e szükség Magyarországon iparszerű élelmiszer-előállításra?

Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége a fenti, némiképp provokatívnak szánt címmel az OMÉK keretében szervezett kerekasztal-megbeszélést kormányzati képviselők, gazdasági szakemberek és feldolgozók részvételével. Az ÉFOSZ szerint rendezvényének célja a vészharang megkongatása volt az ágazat megmentése érdekében: ily módon próbálták meg sokadszorra a döntéshozók és a nyilvánosság figyelmét felhívni arra a sajnálatos tényre, hogy a kormány elengedte az élelmiszer-feldogozó ágazat kezét.

Orbán Viktor miniszterelnök szerdai kiállítás-megnyitó beszédében a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart emelte ki, mint fontos kitörési lehetőséget a magyar nemzetgazdaság számára, sőt külön hangsúlyozta a feldolgozóipar Magyarországon tartásának fontosságát is. Az élelmiszer-gazdaságért felelős szakpolitikusok eddig napvilágot látott elképzelései, valamint az ágazatra a közelmúltban kivetett különadók ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy a kormányzat szerint a kicsi, kézműves élelmiszeripari vállalkozások önmagukban képesek az ország önellátásának, a vidéki térségek ugrásszerű fejlesztésének és a versenyképes export-termékek előállításának biztosítására. Ezért a jelenlegi döntéshozók fejlesztési koncepciójában a közepes és nagyobb vállalatok által jellemzett élelmiszeripar egyáltalán nem, vagy legfeljebb megtűrt elemként szerepel. A Szövetség úgy látja, hogy a kormányzat egészen elképesztő módon a hazai élelmiszer-feldolgozókon kéri számon a globalizált piacgazdaság árnyoldalainak következményeit és elvárja tőlük, hogy azokkal szembe menve vegyék fel a harcot külföldi versenytársaikkal. Ennek szellemében a Kormány nem riad vissza attól sem, hogy népegészségügyi vagy környezetvédelmi célokra hivatkozva kivetett büntetőadókon keresztül a még termelni képes, adót fizető élelmiszer-előállítóktól várja a költségvetés egyenlegén támadt újabb és újabb lyukak befoltozását.

Az ÉFOSZ érthetetlennek és nemzetgazdasági szempontból is rendkívül károsnak tartja ezt a szemléletet. A Szövetség szerint a magyar élelmiszergazdaság egészének égető szüksége lenne a kiemelt és segítő állami figyelemre. Különösen fontos ez az ország jelenlegi gazdasági helyzetében és annak fényében, hogy a hazai élelmiszeripar még mindig mintegy százezer munkahelyet biztosít, elsősorban a munkanélküliség által leginkább sújtott vidéki térségekben. Központi szereplője a biztonságos élelmiszerellátásnak, ezáltal egy nagy rendszer részeként más ipari és szolgáltatási szektorok egész sor vállalkozásának működéséhez járul hozzá, valamint nagyban hozzájárul az agrárexport pozitív egyenlegéhez. Állami intézményekkel működik együtt, fontos befizetője a költségvetésnek, ugyanakkor egyik legnagyobb kárvallottja a fekete-gazdaság pusztító térnyerésének. Mindezek miatt súlyának, szerepének alakulása tovagyűrűző hatást fejt ki a gazdaság egészére.

Bűnbakkeresés, büntetőadók kivetése és a fejlesztési források megvonása helyett támogatni kellene a magyar feldolgozóipar egyik utolsó bástyáját, hiszen romló kilátásai ellenére a jelenleg még inogva működő magyar élelmiszeripar vásárolja meg és dolgozza fel a hazai mezőgazdaság által előállított alapanyagok döntő hányadát, így nyugodtan kimondható, hogy az ágazat teljesítményének és versenyképességének javulása nélkül a hazai mezőgazdaság sem lehet sikeres! Ebből az következik, hogy ha az ország nem segíti elő minden lehetséges eszközzel a magyar élelmiszer-feldolgozók versenyképességének javulását, akkor az import növekedése, a hazai élelmiszer-feldolgozó ágazat további zsugorodása és az ország élelmiszer-önellátási képességének fokozatos romlása, az élelmiszerárak további növekedése nem akadályozható meg!

Az ÉFOSZ szerint a világban zajló folyamatok is rávilágítanak arra, mennyire aggályos és minden gazdasági racionalitást nélkülöző elképzelés bízni abban, hogy kizárólag a kicsi, közepes üzemek jelentik Magyarországon a jövőt, s ők hozzák meg az áttörést. Az uniós tagállamokban a kis és nagy élelmiszer előállítók között kialakult egy elfogadható egyensúly. A nagyok elsősorban a modern kereskedelmi láncokat szolgálják ki, állandó minőségű, viszonylag kedvező áru termékekkel. A kisvállalatok pedig ott lehetnek igazán sikeresek, ahol a tömegigényeket kielégítő nagyvállalatok mellett működve megtalálják a piaci réseket, olyan speciális, sajátos hozzáadott értékű, regionális termékeket állítanak elő, amelyek lényeges tulajdonságaikban eltérnek a nagy mennyiségben előállított tömegterméktől, de szükségszerűn magasabb árukat a fogyasztók egy része, épp e különlegességüknek köszönhetően hajlandó megfizetni. Az eltérő fogyasztói igények kiszolgálásával tehát a két szektor egymás mellett élése nem csak lehetséges, hanem szükségszerű is. Nem egymás ellen, hanem egymással összefogva kell megélniük a piacon, biztosítva egyúttal az alapanyag termesztés fejlődését, a vidékfejlesztést és ezzel együtt az ország élelmiszerrel való biztonságos ellátását!

Mindez különösen igaz a kialakult gazdasági helyzetben, amikor a magyar fogyasztók döntő többsége elsősorban mennyiség-orientált és rendkívül ár-érzékeny, ráadásul jövedelmének csaknem 30 százalékát költi élelmiszerre, a 10 százalék körüli európai átlaggal szemben! Ezért a társadalom jelentős része számára hozzáférhető áron kell nagy mennyiségű, megbízható minőségű, garantáltan biztonságos élelmiszert biztosítani. Ez pedig korszerű nagyvállalatok nélkül egyetlen, hazánknál gazdagabb uniós tagállamban sem lehetséges!

Az ÉFOSZ szerint az uniós szinten is kiemelkedően magas élelmiszer ÁFA és a vállalkozásokat sújtó magas központi és adminisztrációs terhek csökkentésére van szükség a fogyasztás növelése és – most már nem túlzás ezt állítani- az ágazat talpon maradása érdekében. A hazai élelmiszeripar nem képes már több terhet elviselni, sőt a kormányzatnak és az ágazat szereplőinek vállvetve kell küzdenie a belföldi piac visszaszerzése, a versenyképesség növelése és a hazai munkahelyek megőrzése érdekében. Az ÉFOSZ felhívja a döntéshozók figyelmét arra, hogy ennek elmaradása beláthatatlan következményekkel járhat mind a nemzetgazdaság, mind a magyar fogyasztók szempontjából.