Melegen tartott kódex

Több hónapos előkészítő munka és szolid erőszak után egyezségre jutottak az élelmiszertermelők és -kereskedők. Az eredeti elképzelések szerint a kereskedelem etikai kódexét február közepére, a parlament tavaszi ülésszakának nyitányára készült volna el.Mire jó a kódex? A cél, hogy az élelmiszeralapanyag-termeléssel, élelmiszer-feldolgozással és élelmiszer-forgalmazással foglalkozó vállalkozások számára a jogszabályi előírásokon túlmutató, önként vállalt szakmai-üzleti etikai normaként szolgáljon, alkalmazásával elősegítse az élelmiszer-termékpályák szereplői közötti üzleti bizalmon és a kölcsönös együttműködésen alapuló kapcsolatok fejlődését, az élelmiszerellátás biztonságának fenntartását, továbbá a fogyasztók bizalmának megőrzését. Az elvárható üzleti magatartásra, továbbá az élelmiszer-termékpályák működésére vonatkozó szabályok rögzítésével a kódex iránymutatást kíván adni a tisztességes üzleti magatartás megvalósítását és a hazai termékek piacra jutását fontosnak tartó szervezetek és vállalkozások számára.
A tisztességes üzleti magatartás feltételezi a jogkövető magatartást. A kódex éppen ezért nem ismétli meg a jogi szabályozás elemeit, és ezek megsértése esetén nem teszi lehetővé eljárás indítását, ugyanis abból indul ki, hogy ezekben az esetekben az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami hatóságok járnak el.
Az alapos előkészítés ellenére február közepére csak annyi derült ki, hogy további finomításra van még szükség, hogy később aláírhassák a termelők, a feldolgozók, a kereskedők és a kormányzat képviselői a megállapodást. Szolid nyomásként a megállapodásra készteti a kereskedőket, hogy a törvényalkotási folyamat sem állt le ezen a területen, ugyanis, ha mégsem sikerül megállapodni önkéntes alapon az etikai kódex alapelveiben, és azt az érintettek nem írják alá, úgy e területet törvényi úton kívánja szabályozni a kormány. Maga az önkéntes normakódex az Európai Unióban egyedüli. Bár minderről az Országos Kereskedelmi Szövetség véleménye az, hogy amikor a kódex és a tárgyalás mellett döntöttek, a nehezebb utat választották. Hiszen egyszerűbb lett volna, ha törvény szabályozza a kapcsolatokat.
(A kereskedők és a termelők közötti kapcsolatok egy részét Szlovákiában törvény szabályozza, s Romániában az agrártárca kötött megállapodást. Az más kérdés, hogy a fejlettebb agrár- és kereskedelmi kultúrájú országokban, a magyarországi terméktanácsokhoz hasonló, de önkéntesen létrejött termékpálya-szervezetekben a kereskedők a szakszervezetek képviselőivel közösen valóban hatásosan őrködnek a korrekt kapcsolatok felett.)
Február közepén abban egyezség jött létre, hogy az élelmiszer-kiskereskedelemben legkésőbb június 30-ától az értékesített áruk 80 százaléka magyar eredetű lesz.
Egyébként a magyar agrártárca Brüsszelben felvetette, hogy a közösség szintjén is létre kellene hozni egy üzleti, etikai és kereskedelmi normákat rögzítő kódexet. Az agrárminiszterek elé került ugyanis egy, az élelmiszerláncok működéséről, illetve a spekulációnak az élelmiszerárakra tett hatásáról szóló jelentés. A tagállamok beszámolója nyomán az Európai Bizottság összeállításában készült jelentésbe több magyar javaslat is bekerült. Magyarországon például megállapították, hogy egyes láncok több mint 80 jogcímen számítanak fel különböző díjakat, torzítva a szállítók és kiskereskedők közti viszonyt, és akadályozva az élelmiszerlánc hatékony működését.
A február közepéig folytatott tárgyalásokon egyetlen fontos kérdésben, az úgynevezett visszatérítések százalékos arányának meghatározása ügyében nem sikerült még megegyezni. De fontos részlet, hogy a tárgyalásokon résztvevők egyetértettek abban, hogy visszatérítést semmi olyan után nem kérhetnek, amely mögött nem áll szolgáltatás, és a visszatérítésnek arányosnak kell lennie a nyújtott szolgáltatással.
A kódexről szó került egy olyan kutatói fórumon is, ahol az élelmiszer-kiskereskedelem 2009-es esélyeit is taglalták. A piacelemzők szerint magától a kódextől a lehetőségeknél többet várnak. Az, hogy írásba foglalják a szabályokat, nem változtat a kereskedői erőfölény tényén. A kutatók úgy vélik, a beszállítók számára fontosabb a kereskedők által biztosított piac, mint az esetleges visszaélések miatti hátrány. Különösen, ha ennek felemlegetését a megvádolt bármilyen formában megtorolhatja. A mérlegeléskor többen be is vallják, gyakran jogos a kereskedői reklamáció, hiszen a termelők sem tartják be mindig a korábban szóban vagy írásban rögzített megállapodást.