Megváltozó tárgyalási környezet? – Mire kell odafigyelniük az FMCG és a kiskereskedelmi ágazat szereplőinek?

A járványügyi helyzet folytán átalakuló gazdasági és jogi környezet intenzív kommunikációt kíván az ágazat szereplőitől, melynek során azonban a tárgyaló feleknek figyelemmel kell lenniük a versenytársak között és vertikális viszonylatban (így különösen a kereskedők és beszállítók között) megvalósuló interakciókra irányadó régi és új szabályokra.

Az ágazat szereplői közötti tárgyalások és egyeztetések beindításában katalizátor szerepet tölt be, hogy 2020. május 1-jével a 109/2020. (IV. 14.) Kormányrendelet bevezette a Járványügyi Alap feltöltését szolgáló kiskereskedelmi adót.

Kiskereskedelmi adó és hatásai

Dr. Firniksz Judit
szenior ügyvéd
Réti, Várszegi és Társai
Ügyvédi Iroda PwC Legal

A közzétett kormányzati tervek értelmében a multinacionális kereskedelmi láncok évente 36 milliárd forintot fizetnek be a fenti jogcímen a járvány elleni védekezéshez létrehozott alapba. A koronavírus-járvány elleni küzdelem terén tehát jelentős mértékű hozzájárulás valósul meg az érintett piaci szereplők részéről.

A 2020. május elsejétől hatályos adószabályok egyaránt vonatkoznak a hagyományos bolti kiskereskedelmet és az online kereskedelmet folytató kül- és belföldi illetőségű vállalkozásokra, érintve többek között az élelmiszer, az ital, a dohányáru, az elektronikai eszközök, a háztartási cikkek, a kulturális és szabadidős cikkek, a ruházat, a bútor kiskereskedelmét, továbbá az érintett körbe tartozik a gyógyszer, a gépjármű és a gépjármű-üzemanyag kiskereskedelme is.

Dr. Dávid Barbara
ügyvédjelölt
Réti, Várszegi és Társai
Ügyvédi Iroda PwC Legal

A kiskereskedelmi adót a 109/2020. (IV.14.) Kormányrendelet hatályba lépésének napjától, azaz 2020. május elsejétől a veszélyhelyzet megszűnésének napjáig terjedő időszak bármely napját magában foglaló teljes adóévi nettó árbevétel alapján kell kiszámítani, azzal, hogy az adóalapba bele kell számítani a kiskereskedőnek a beszállítóitól kapott engedményeit, illetve a kiskereskedő által a beszerzett áruk értékesítésével összefüggésben a beszállítók számára nyújtott szolgáltatásokért járó bevételeket is. Az adót az 500 millió Ft éves nettó árbevételi küszöb meghaladása esetén kell megfizetni, progresszív adósávok alapján.

A kiskereskedelmi adó bevezetésének ugyanakkor jelentős kihatása van a kiskereskedők és beszállítóik kapcsolatára és a felek között érvényes kereskedelmi kondíciókra. Az érintett kereskedők nyilvánvalóan arra a következtetésre jutnak, hogy a korábban kialakított üzleti tervek már csak a járvány hatásai miatt is felülvizsgálatra szorulnak, azonban az újratervezés során már az új adónem következtében rájuk háruló elvárásokra is tekintettel kell lenniük.

E tekintetben a tárgyalások során a fogyasztói áremelés mellett szóba jöhet a beszerzési árak csökkentése is, különös tekintettel arra, hogy a szoros piaci versenyben az áremelések lehetséges mértéke eleve korlátozott. A kiskereskedelmi adó bevezetésén kívül egyéb olyan hatások is érték a járványügyi helyzettel összefüggésben a kiskereskedelem piacát, amelyek a piaci szereplőkre háruló nyomás fokozódását vonhatják maguk után, így többek között a vásárlóerő gyengülése, a stagnáló forgalom és a kereskedelem megugró költségei, illetve egyes értékesítési csatornák működésének megnehezülése.

Ártárgyalások: új szabályok a beszerzési ár csökkentésére vonatkozóan

A jogalkotó a gazdasági környezet változását úgy értékelte, hogy abból a beszállítókra nézve az eltérő alkupozíciókból eredően kockázatok keletkezhetnek, így ezek mérséklése érdekében a 180/2020. (V.4.) Kormányrendelettel a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek beszállítóinak érdekeit védő rendelkezéseket állapított meg a veszélyhelyzet idejére. A beszerzési árra vonatkozó rendelkezésekkel egészült ki 2020. május 5-től a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (Tfmtv.).

A Trade magazin 2019.12–2020. januári számában (160–162. oldal) már foglalkoztunk a vevői erő szabályozási kérdéseivel, melyek hátterében az az alapprobléma áll, hogy a vevő és a szállító között olyan aszimmetrikus viszonyrendszer áll fenn, melynek révén a vevő erősebb alkupozícióját képes arra felhasználni, hogy a maga számára egyoldalú előnyöket kényszerítsen ki a szállítótól. Szerzőink korábbi cikkükben áttekintették a vevői erővel való visszaélés szabályait és azon belül a Tfmtv. sajátos ágazati szabályrendszerét, melyet most kiegészítenek a beszállítók védelmében hozott új rendelkezések.

Új tényállások

Két új tilalmazott magatartásformával bővül a tisztességtelen forgalmazói magatartás törvényi katalógusa. Tisztességtelennek minősül ugyanis, ha a kereskedő a beszállítóval szemben a beszerzési árat a beszállító tiltakozása ellenére egyoldalúan csökkenti. A jogalkalmazás számára bizonytalanságot jelent ennek kapcsán, hogyan bizonyítható az eljárásban megfelelőképpen, hogy a beszállító az árakkal kapcsolatosan tiltakozását fejezte ki, hiszen áralku esetén – a szituáció jellegénél fogva – a tárgyaló felek pozíciója ritkán esik eleve egybe. Polgári jogi szempontból is nehezen értelmezhető a tényállás megvalósulása, hiszen az esetek túlnyomó többségében a kereskedő-beszállító viszonylatban fennálló szerződések módosítása az ár vonatkozásában mindkét fél hozzájárulását igényli. Ha létrejött egy megállapodás, melynek lényeges eleme az ár, úgy nem világos, milyen esetekben kerülhet sor árcsökkentésre a kereskedő egyoldalú jognyilatkozata folytán.

A második új tényállás azt tilalmazza, hogy a beszerzési ár csökkentésére irányuló szerződésmódosítás érdekében a kereskedő a beszállítót a szerződéses kapcsolat megszüntetésével, terméke rendelésének lemondásával, a rendelésállomány csökkentésével, eladásösztönző tevékenységek – így különösen az akciók és promóciók – lemondásával vagy más, a beszállítónak anyagi vagy erkölcsi veszteséget okozó eszközzel fenyegesse. A gyakorlati jogalkalmazás számára a fenyegetés megvalósulásának (illetve a nemleges bizonyításra kötelezett fél esetén e magatartás hiányának) bizonyításán túlmenően az erkölcsi veszteség fogalmának tisztázása és bizonyítása is jelentős kihívást jelenthet.

Az újonnan megállapított jogsértések megítélésének súlyát ugyanakkor jelzi, hogy az eljáró hatóság ezen ügyeket nem zárhatja le kötelezettségvállalással. Az általános eljárásrend szerint ugyanis, ha a NÉBIH arra a megállapításra jut, hogy az eljárás alá vont kereskedő tisztességtelen forgalmazói magatartást tanúsított, akkor az ügydöntő határozat meghozatalát megelőzően tájékoztatja a kereskedőt a feltárt jogsértésről. Az érintett a tájékoztatást követő tíz napon belül írásban kötelezettséget vállalhat arra, hogy a feltárt jogsértés vonatkozásában magatartását összhangba hozza a törvény rendelkezéseivel. A beszerzési árakkal összefüggésben megállapított jogsértések esetén tehát a hatóság nem hozhat olyan végzést, melyben kötelezővé teszi a kereskedő számára az általa tett vállalás teljesítését, anélkül, hogy a törvénysértés megvalósulását vagy annak hiányát megállapítaná.

A kiskereskedelmi adónak és a Tfmtv. új magatartási szabályainak időbeli hatálya egyelőre csak a veszélyhelyzet idejére terjed ki, azonban a jelen cikk írásának időpontjára előterjesztett törvényjavaslatok alapján ezen rendelkezések időbeli hatályának a veszélyhelyzet megszűnését követő időszakra történő meghosszabbítása vélelmezhető.

Az ártárgyalásokhoz kapcsolódó információcsere versenyjogi szabályai továbbra is irányadók

Az már szinte jogi közhelynek számít, hogy versenytársak között nagy odafigyelést és elővigyázatosságot kell tanúsítani bármilyen stratégiai jellegű információ átadása, cseréje esetén. A horizontális információcsere azonban nem csupán közvetlenül valósulhat meg, az információcsere módjára vonatkozóan az Európai Bizottság is rögzíti az általa e tárgyban kibocsátott ún. Horizontális Iránymutatásban, hogy az adatok közvetetten is megoszthatóak szakmai szövetségen vagy más harmadik félen, így például piackutató szervezeten keresztül. Megvalósítható azonban az információcsere a vállalkozások beszállítói vagy kiskereskedői útján is, az így kialakuló csillagpontos avagy „hub-and-spoke” kartellstruktúra a hazai gyakorlat számára sem ismeretlen a Gazdasági Versenyhivatal által (VJ-22/2015-ös számon lefolytatott) ügy óta, melyet sokan „papírzsebkendő-kartellként” ismernek.

Bár a hazai ügy marasztalás nélkül, megszüntetéssel zárult, azonban az árak és egy szerződéses feltételek, akciótartás és promóciós együttműködés kapcsán továbbra is figyelemmel kell lenni arra, hogy a vertikális információátadás is rejt kockázatokat. El kell ugyanis különíteni azokat a tárgyalási szituációkat, amikor a tárgyalásban részt vevő felek pro-­kompetitív módon osztanak meg információkat, azoktól a helyzetektől, amikor a kereskedőt a beszállítók (vagy akár fordítva, a beszállítót a kereskedők) a versenyellenes információcsere közvetítőjeként, azaz mintegy információcsatornaként használják fel. Arra is oda kell ugyanakkor figyelnünk, ha kérés nélkül, illetve akaratunk ellenére adnak át számunkra szenzitív információkat, amelyeket ezt követően aztán nem is használunk fel. Ártatlannak tűnhet az a helyzet, amelyben a vállalkozás vezetője megkap egy szenzitív információkat (is) tartalmazó e-mailt, ám azzal nem foglalkozik, esetleg el sem olvassa, a versenyjogi gyakorlat ugyanis szigorúbb ennél. Az ún. „Anic-vélelem” szerint ugyanis mindaddig vélelmezett a kapott információk felhasználása, amíg az érintett vállalkozás nem bizonyítja ennek ellenkezőjét. E vélelemből a gyakorlat számára az aktív elhatárolódás követelménye adódik, tehát a jogsértés észlelése esetén világosan tudatnunk kell a többi érintettel, hogy az információcserével nem értünk egyet, azt nem kértük, visszautasítjuk, és elhatárolódunk minden ilyen kommunikációban való részvételtől.

Ráadásul mivel az elhatárolódás megtörténtét egy esetleges későbbi kartelleljárásban nekünk kell bizonyítanunk, így az elhatárolódás megfelelő dokumentálása sem maradhat el. A másik oldalról hangsúlyozandó az is, hogy az elhatárolódás megtörténtére vonatkozó bizonyítékot oly módon kell rögzítenünk és iktatnunk, hogy az alkalmazott gyakorlati megoldás egyúttal ténylegesen meggátolja a jogsértő információ-felhasználást, ezzel is teljesítve az elhatárolódás követelményét.//