Megint egy főbűnös

Megint megnyertek egy sokáig kérdéses kimenetelű csatát az egészségvédők (?) Amerikában. Augusztusban a helyhatóságok újabb évre meghosszabbították a tavaly nyáron hozott rendelkezést: nem nyithatók új gyorséttermek Los Angeles déli részén. A szegény városrészekben valóban aggasztó a lakosság elhízottsága, ami a gyerekek körében a legijesztőbb mértékű. A városi tanács többségének meggyőződése, hogy a folyamatban döntő szerepe van a gyorséttermekben a fogyasztókra tukmált extra méretű szendvicseknek és a nagyobb üdítő-nagyobb krumpli akcióknak is. A városatyák jóindulatában nem kételkedhetünk, de hát mivel is van az a bizonyos, pokolba vezető út kikövezve? A hatóságok sok mindennel próbálkoznak: a transzzsírok üldözése és az étlapok kötelező kidekoráltatása az ételek kalóriatartalmával felfogható, sőt érthető intézkedés. De ez a legújabb tiltás már felveti a kérdést, hogy egyes ételfajták fogyasztása (ad absurdum kedvelése!) meddig egyéni döntés kérdése, és mettől közegészségügyi kérdés. Ráadásul naivitásnak tűnik azt hinni, hogy az elhízottság mint társadalmi probléma az ott igen olcsónak számító gyorséttermeknek köszönhető.
Mint ahogy arról már annyiszor írtunk, világszerte komoly vitákat kiváltó, sőt abszurd törvények és határozatok születhetnek az egészségvédők és az állatok jogaiért harcoló szervezetek követeléseinek, néha demagóg érveinek elfogadása nyomán. Szerencsére nem minden hasonló kezdeményezés jár végső sikerrel. Az USA legtöbb elhízott polgárával „büszkélkedő” Mississippi állam parlamentje például nemrégiben visszautasította két képviselője javaslatát, miszerint az éttermeknek meg kellene tiltani a túlsúlyos emberek kiszolgálását! Nyáron pedig a Chicagói Városi Tanács vonta vissza a kacsa- és libamájból készült ételek értékesítését tiltó, egy állatvédő képviselő által keresztülügyeskedett, két évvel ezelőtti döntését.