Martinique: ellentmondásos álomvilág

Franciaország tengeren túli területe, Martinique, 7000 kilométerre van Budapesttől. A tavasz közepi havas esőből érkezve nagyon jólesik a 26 fokos meleg, még ha 90 százalékos páratartalommal párosul is. A gyönyörű, homokos tengerpart, a buja növényzet azonban nem takarja el az ellentmondásos világot.Martinique, mint az Európai Unió része? A kérdőjel furcsának tűnhet, hiszen a válasz egyértelmű. És mégis. Magyarországon az éppen aktuális ellenzék mindig azzal vádolja az éppen aktuális kormányt, hogy nem védi eléggé a magyar érdekeket, és nem harcol ki elég extra európai támogatást. A martinique-i látogatásomig mindig nevetségesnek tartottam ezeket a hőzöngő érveket. Az egér hiába kiabál, az elefánt nem hallja meg, csak legfeljebb eltapossa.
Most viszont láttam, mi történik, ha az egér mégiscsak az elefánt (adott példában: Franciaország) „haverja”. Először is: a 400 ezer lakosú sziget minden infrastrukturális beruházásán ott van az uniós embléma, azaz európai pénzen (is) finanszírozták a „hátrányos helyzetű régió” projektet. Minden ipari beruházást különböző könyvelési előnyök révén gyorsabban leírhatnak a helyi iparosok. De ami legfőképpen felháborított: 25 százalék importvámot vetnek ki a szigetre érkező MINDEN árura (még akkor is egyébként, ha Franciaországból jön) abban az esetben, ha a legkisebb helyi gyártás is fellelhető a termékből. Így például az általunk forgalmazott gyümölcslevekre is. Teszik ezt a helyi ipar védelmében és a helyi beruházások támogatása miatt. Mintha mi magyarok 25 százalék vámot tudnánk kivetni a lengyel tejre…
Lehet, hogy mégis igaza van az ellenzéknek és a mindenki által tisztelt Gráf miniszter úr mégse tárgyalt jól? Sajnos azt hiszem, hogy ő mindent megtett, azonban a „hátrányos” helyzetű Martinique-nek erősebb barátai vannak, mint nekünk.

Hurrikán miatt zárva
A sziget árnyoldala az augusztusi–szeptemberi hurrikános időszak. A tavalyi szezonban 4 is volt, köztük olyan is, ami 50 éves rekordot döntött. Állítólag a 250 km/h-ig kalibrált szélmérő „kiakadt”, nem volt képes mutatni a teljes értéket. Szerencsére a meteorológusok mindezt néhány nappal előre látják. Az élelmiszerboltokban roham indul, az ablakokat beszögezik, és abszolút kijárási tilalmat rendelnek el arra a napra, amíg átvonul a vihar. Mivel Martinique vulkanikus sziget, a másik gyakori probléma a földrengés. A tavalyi 40 másodperces, a Richter-skála szerinti 5,5-es rengés sokakat megrémisztett, de halálos áldozata sem a hurrikánnak, sem a földrengésnek nem volt. A különbség Haiti és Martinique között, hogy míg az előbbinél hetekig nem tudták helyreállítani az áramszolgáltatást és az anyagi károkat évekig nem heverik ki, addig Martinique-n fél év távlatából egy-egy kidőlt reklámtáblán kívül nehezen lehet a károk nyomát felfedezni. Talán érhető, hogy a martinique-i kreol lakosok, akik az afrikai behurcolt rabszolgák leszármazottjai, és 90 százalékos többségben vannak, nem akarnak független államot.

Francia hipermarketek helyi ízekkel
A szigeten néhány helyi tulajdonú szupermarketet és kis fűszerest leszámítva (lolónak hívják a garázsdiszkontokat) csak francia láncot találunk. Nyolc(!) nagy hipermarket mellett számtalan szupermarket és francia diszkont is nyílt az elmúlt 10 évben. A legnagyobb forgalma a főváros (Fort de France) melletti Carrefournak van. A felületes szemlélő szerint a helyiek 2 dolgot szeretnek: vásárolni és autókázni. A reggeli budaörsi dugó „kismiska” a Fort de France-i dugóhoz képest, pedig ott is autópálya van a főváros környékén.
Szerda délelőtt, a túloldali képen látható Carrefour parkolójában nem találunk szabad helyet. A hipermarketbe belépve messziről ugyanolyan érzésünk van, mintha bármely más francia boltban lennénk. Ha azonban közelebb megyünk, akkor sok mindent felfedezünk: a 2 literes gyümölcslevünk több mint 1 euróval kerül többe, mint Európában. A 30 centes szállítási költség mellett a fent említett importsarc is ront a helyzeten. A helyi gyümölcsök, a guava, banán, ananász, mangó nagy halmokban hever, de nem olcsóbb, mint itthon: a francia agrárfizetés nem versenyezhet az afrikai banántermelő parasztokkal… A guavalé nemzeti italnak számít: a szállodában, a szigetek közti repülőn is ezt szolgálják fel. Érdekes, hogy Martinique a legnagyobb franciapezsgő-fogyasztó (champagne). Az „egyszer élünk” életfelfogás tükröződik itt is: lepusztult viskókban laknak, de 7 ezer forintos pezsgőt isznak… Érdekes termék a kocsonyában úszó disznófarok. Magyar szemnek kicsit szokatlan, mert mindezt szobahőmérsékleten, átlátszó, 5 literes „diszperzites” vödörben árulják. Zseniálisak viszont a tengeri herkentyűk. A languszta kilója 27 euró, de még így is töredéke az európai árnak.

Árnyékok
A beruházások, szép autók, magas pezsgőfogyasztás azonban ne tévesszen meg senkit. A helyi fehér arisztokraták nagyon gazdagok, a szegények viszont a francia állami munkanélküli-segélyből élnek, ami a magas árak miatt nem egyszerű. A lakások 50 százalékában nincs meleg víz, és vannak negyedek, ahová nem javaslom, hogy betévedjenek fehér bőrrel. A magyar vasutasok figyelmébe ajánlom a martinique-i kikötő munkásainak sztrájkjait: évente háromszor 2 hétig nem dolgoznak, élelmiszerhiányt, gazdasági káoszt okozva, de a kikötői munkások fizetése 5 ezer euró körül mozog: nem csoda, hogy csak „családi” alapon lehet bekerülni oda. A turizmus sem fejlődik olyan gyorsan, mint Kubában vagy Dominikán. Dolgozni ugyanis nem nagyon szeretnek a helyiek. A sörömre, amit a pincértől négyszer kértem, azóta is várok. A másik helyen meg a visszajárót felejtette el a pincér. (Ilyen esetben különösen bő a francia nyelvtudásom: hamarosan kezemben volt a 10 euró.)