Marhahús: 40% körüli bolti drágulás mellett is „utánfut” a statisztika

A drágulás hátterében elsősorban az élőmarha felvásárlási árának emelkedése áll – erre Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetsége ügyvezető igazgatója hívta fel a figyelmet. A szakember szerint a folyamat nem hirtelen következett be: már 2024-ben is emelkedő tendencia volt látható, amely 2025-ben tovább erősödött, és ez megjelent a feldolgozott termékek – így a bolti marhahús – áraiban is.

Áfacsökkentés volt, látványos áresés nem

A cikk emlékeztet: 2025. január 1-jétől a marhahús (pontosabban a tőkehús és belsőségek) áfakulcsa 5%-ra csökkent, ez azonban önmagában nem hozott érezhető árcsökkenést a boltokban. Indokként a feldolgozói oldalon felhalmozódó költségnyomást és a termelői árak magas szintjét említik, amit a feldolgozóknak egyre nehezebb „átvinniük” a kiskereskedelem felé.

Nem csak takarmánykérdés: a legeltetés „költségelőnye” is időjárásfüggő

A húsmarhatartás költségszerkezetében a takarmány fontos tétel, ugyanakkor a cikk szerint a stabil működés kulcsa sok gazdaságban a hosszú ideig fenntartható legeltetés, ami lényegesen olcsóbb, mint az istállózott tartás – de erősen függ a csapadékviszonyoktól és a területi adottságoktól. A beszámoló különbséget jelez Dunántúl és Alföld között: utóbbin több térségben visszatérően jelentkeztek takarmányellátási problémák.

A gyepgazdálkodásban a kaszálási gyakorlat is felértékelődik: a túl alacsony tarló károsíthatja a gyepet, míg a 10 cm feletti tarló segíthet a talajnedvesség megőrzésében és az újrasarjadásban – vagyis közvetve a takarmánybiztonságban is.

Munkaerő és járványvédelem: két régi, de egyre drágább tétel

A cikk szerint a húsmarha-ágazat egyik tartós gondja a munkaerőhiány: nemcsak kevés a jelentkező, hanem a hosszú távon elkötelezett, állattartási rutinnal rendelkező munkaerő is egyre nehezebben elérhető. Emellett a járványvédelmi felkészültség (telepi járványvédelmi terv, kockázatalapú vakcinázás, forgalmi korlátozások elkerülése) szintén olyan költség- és szervezési tényező, amelyet a gazdaságoknak „bele kell árazniuk” a működésbe.

Török Márton, a Magyar Charolais Tenyésztők Egyesülete ügyvezetője azt hangsúlyozza: a hazai húsmarha-ágazat jelentős része exportra termel, miközben a belföldi marhahúsfogyasztás hagyományosan alacsony. Emiatt a bolti árak és a hazai tenyésztés között nincs közvetlen, egyszerűen levezethető megfeleltetés; az áralakulást a tágabb – európai, részben kelet-európai – piaci folyamatok is erősen befolyásolják.