Magyar FMCG-szakemberek külföldön (4. rész)

Divat lett a jobb, szebb, sikeresebb külföldi karrierről beszélni, írni. Érdemes mások tapasztalatából tanulni és példát venni, mert ezek az élmények pozitívan befolyásolhatják a saját életről vallott felfogásunkat. Sorozatom utolsó részében Franciaországba és Németországba látogatunk.

Tasi Józsefet idestova 22 éve ismerem. Ambiciózus fiatalemberként kezdte pályafutását az Unilevernél, ahol egy rövid ideig együtt dolgoztunk.

– Kérlek, rögtönözz egy szóbeli CV-t!

– Végzettségemet tekintve élelmiszer-ipari mérnök vagyok, majd a mérnöki szak után elvégeztem a Külkereskedelmi Főiskola közgazdász szakát is. Pályafutásomat a Benckisernél kezdtem, a Bonduelle-nél folytattam, ahol a francia nyelv fontos volt. Majd rövid unileveres időszak után következett a Cora, melynek, az Auchan-felvásárlásig, az utolsó két évben ügyvezető igazgatója voltam.

Feleségem magyar-francia szakos tanár, tehát a francia nyelv ismerete és szeretete is összeköt bennünket. Három gyerekünk van, 19, 17 és 13 évesek.

– Hogyan lett mindebből külföldi karrier?

– Nem volt könnyű időszak a Cora eladása az Auchannak. A Cora sikeres tevékenységet végzett Magyarországon és egy új, minőségi hipermarket-kategóriát teremtett a hazai piacon.

A tulajdonosváltás időszakában a Cora francia vezetése keresett meg, és ajánlotta fel, hogy az anyaországi Cora szervezetében dolgozzak tovább. Jelenleg az egyik legnagyobb francia Cora igazgatója vagyok, és az egész régióban felelek a nemélelmiszer-részleg osztályaiért, ami igen erős kategória.

– Milyenek a franciák, akikről úgy hírlik, nem mindenkor fogadják szívesen a külföldieket?

– 18 éve dolgozom franciákkal, sokat tanultam tőlük. Való igaz, kissé nehezen fogadják be a nem franciát, de ha ez megtörtént, attól kezdve valódi együttműködésről beszélhetünk. A mi munkánkban, ahogyan ők is mondják, a „grande distribution”–ban nem lezserek, hanem keményen dolgoznak a sikerért.

Elsősorban azokkal keresem a kapcsolatot, akik motiváltak, tudják, mit akarnak: velük valóban jó együtt dolgozni.

Nagyon erős a francia szociális háló, vannak, akik a kedvezményekből akarnak megélni, és nem fektetnek nagy energiát a munkára. Velük munkaerőként is sokkal nehezebb.

– Mesélnél egy-két sztorit, ami veled történt a munka során?

– A személyes kapcsolat itt is nagyon fontos. Jó példa erre az az eset, amikor felállítottunk egy kis vidámparkot az áruház parkolójában, amit a vásárlók használhattak. Utolsó este az egész park a dolgozók és családtagjaik rendelkezésére állt. Mindenki nagyon élvezte a szórakozást. A bejáratnál minden kollégát és családját személyesen köszöntöttem, egy pohár rozéborral koccintottunk. Értékelték a személyes gesztust, ami személyesebbé tette a munkahelyi kapcsolatunkat.

A másik ilyen esemény volt, amikor az áruházban egy „flashmob” keretében 50-60 dolgozó táncra perdült az eladótérben – 4 slágerre táncoltak/táncoltunk, és a különböző eladótéri aktivitások között jókedvre és vásárlásra ösztönözték a jelenlevőket.

Erről a helyi tévé és más médiacsatorna is beszámolt. Sokan gratuláltak a kreatív, jó szellemű kezdeményezéshez.

– Az eltelt időszak tapasztalatai után mit javasolsz azoknak a magyaroknak, akik külföldi karrierre vágynak?

– A külföldi munkavégzés jó lecke és tanulási lehetőség. Az elfogadás és a befogadás a kulcsszavak az ittlét kellemessé tételében. Az idegen szokások, kultúra, más emberi tulajdonságok elfogadása megkönnyíti a beilleszkedést. Az újdonságok és furcsaságok pozitív módon való kezelése nem zavarja, hanem segíti az ittlétet. Franciaország kulináris világközpont. A jó étel, ital élvezete itt kötelező, ami igazán nem terhes.

Francia nyelvben jártas emberként is tudni kell, hogy a francia nyelv mindig tartogat meglepetéseket, elsajátítása örökké tartó tanulási folyamat.

Sok sikert kívánok mindenkinek, aki ebben a gyönyörű országban próbálkozik!

***

Nem lenne teljes a kép, ha a Nestlé szakemberei kimaradnának a sorból. Ez a vállalat is, csakúgy, mint neves versenytársai, nagy hangsúlyt fektet a helyi szakemberek más országban való karrierépítésére.

Laczkó Balázs több mint egy évtizede áll a Nestlé alkalmazásában, ahol legutolsó magyar munkakörében a kategória-, csatorna- és kereskedelem-fejlesztési csoportot vezette. Ám most már harmadik éve Frankfurtban dolgozik, ahol több nagy óriás partnerrel, többek között a Metro, Real, Kaufhof, Media-Saturn cégekkel tartja a kapcsolatot nemzetközi szinten.

– Három év azt jelenti, sok mindent tudsz a német viszonyokról, emberekről, már kissé németté is váltál – így van?

– Azt szoktam mondani, hogy magyar vagyok, de nem turista, itt dolgozom Németországban, de nem elsősorban németekkel. A munkám érdekes, de egyre inkább a jövő irányába mutató kombinációja a globális Key Accountnak és egy üzletfejlesztési menedzsernek.

– Mit szól ehhez a család, akik szintén veled vannak Németországban?

– Kicsit aggódtunk a kijövetel előtt, hogyan fogadják a gyerekek az új helyzetet, de túlaggódtuk. Gyorsan beilleszkedtek az új környezetbe.

– Örültél-e a külföldi karrier lehetőségének?

– Igen. A korábbi munkakörömben a magyar Nestlénél is volt alkalmam nemzetközi feladatokban részt venni. Együtt dolgozhattam az enyémhez hasonló munkakörű kollégákkal, tehát mire ide kijöttem, már egy nyelven beszéltünk, gondolkodtunk.

Mostani munkaköröm nagyon változatos, sokrétű. A kereskedelmi partnerünk 28 országban végez tevékenységet, így a kitekintés nagyon széles. Sokat utazom, de mivel a német szervezet tagja vagyok, így a helyi, német tevékenységet is látom.

A korábbiakhoz képest nagy változás, hogy az értékesítési területen is kipróbálhatom magam. Eddig csak érintőlegesen vettem részt ezekben a feladatokban, de most már aktív részese vagyok e területnek is.

Vonzott a szakmai kihívás, de a jó anyagi lehetőség, valamint a gyerekek jövőbeni boldogulása is. Az idegen nyelv, kultúra ismerete fontos tényező minden országban és minden munkakörben.

– A sok tapasztalatból mi hasznosítható itthon, amikor majd visszatérsz?

– Nem elsősorban a szakmai tudás, hanem a dolgok mikéntje az, ami újszerű az eddigi magyar látásmódhoz képest. Számos ország tapasztalata, módszere és feladatmegoldása különböző, és nem az számít, melyik országbeli kolléga mondja, hanem az, amit mond és bemutat. E szemléletet érdemes elterjeszteni a magyar valóságban is. A Nestlé kulturális különbözősége egyben erőssége is. A hazaköltöző bőröndben benne lesz a precíz német tervezés is, bár néha ez itt már annyira extrém, amitől a hajam égnek áll.

– Karrier, magánélet – hogyan sikerül az egyensúlyt megteremteni?

– Ez a kérdés nemcsak nő, hanem férfi vezetők esetében is fontos. A Nestlé kiemelten kezeli ezt a területet. Itt Németországban erős a szakszervezet, de maguk az egyes munkavállalók is sokat tesznek e kettőség harmonikus kezeléséért. Itt kollégákról beszélnek, nem alkalmazottról, bár a 30 éve együtt dolgozó kollégák is még simán magázzák egymást. Ezzel együtt a szolidaritás és a valódi kollegiális környezet és magatartás itt nem üres szavak, hanem tettekként is megnyilvánulnak.

– Nem turistaként, hanem dolgozóként milyen Németország számodra?

– Természetesen itt sincs kolbászból a kerítés, bár ezt a Bratwurstot kedvelő helyiek vitatják. A céges, üzleti problémákat, feladatokat a németek kevesebb érzelemmel kezelik, mint mi magyarok. Inkább a lehetőséget látják, nem a gondot. Pozitívan gondolkodnak, másképp állnak hozzá egyes kérdésekhez. Itt a „mi miért nem megy, és nem megoldható” megközelítés helyett, a „hogyan lehet elvégezni, megcsinálni, jobban teljesíteni” a gondolkodásmód, ami valóban sikerre vezet.

– Milyenek a német emberek, hogyan viselkednek a más országból érkezővel?

– Az itteniek nagyon befogadóak, barátságosak, de nehezen barátkoznak. Más a helyzet így karnevál idején, amikor a precíz, pontos németek megváltoznak. A karneváli hangulat mindenütt érezhető. Ilyenkor elkésnek a megbeszélésről, és fáradtak a sok éjszakázástól, bulizástól.

Rögtön ittlétem első hónapjában a saját káromból tanultam. Ilyenkor a kolléganők büntetlenül levághatják a férfi kollégák nyakkendőjét az irodában. Megtanultam a leckét, és most már rutinosan kiírtam magamnak, hogy ezen a héten nincs megbeszélés, és nyakkendőt sem hordok, nehogy ugyanígy járjak.

A túlzott szabálykövetés néha vicces helyzeteket teremt, amin bosszankodunk a feleségemmel, de közben tudjuk, hogy ez (is) viszi előre a német gazdaságot és társadalmat.

– Mit vársz a jövőtől?

– Három év már egy teljes munkaköri időszaknak számít, de úgy gondolom, van még tennivalóm. Valószínűleg hosszabbítunk pár évet. Egyelőre minden „alles klar”, azaz minden rendben, mondaná a német.

Hogy utána mi következik, majd meglátjuk. Nyitottak vagyunk az új lehetőségekre, akár más országban, akár otthon. Egy fontos, a Nestlével való évtizedes házasságom tovább folytatódjon.