Magyar FMCG-szakemberek külföldön (3. rész)

Divat lett a jobb, szebb, sikeresebb külföldi karrierről beszélni, írni.
Érdemes mások tapasztalatából tanulni és példát venni, mert ezek az élmények pozitívan befolyásolhatják a saját életről vallott felfogásunkat. Ebben a számunkban újabb két, külföldön helytálló magyar szakemberrel ismerkedhetünk meg.

Soron következő beszélgetőpartnerem Novák Zoltán, aki diplomái megszerzése után több FMCG-cégnél is megfordult. 2005 végén csatlakozott ügyvezető igazgatóként a Kraft Foods Hungáriához (amely ma már Mondelez Hungária). 2012 júniusa óta a Mondelez Polska ügyvezetője, civilben pedig háromgyermekes családapa.

– Motivációt jelentett számodra a külföldi munka?

– Lehetőséget arra, hogy más helyen, de ugyanannál a cégnél kipróbálhassam magam. Kilépést jelent a megszokott komfortzónából. Nem elhanyagolható körülmény, hogy egy nagyobb és komplexebb üzletet vezethetek. Vonzó volt az is, hogy megismerhetek egy más kultúrát. A lehetőség ugyanakkor felelősséget is jelent, mely szakmai kihívás is egyszerre.

– Milyen cég a lengyel Mondelez?

– A cég piacvezető az előállított és forgalmazott termékek valamennyi kategóriájában, amelyekben jelen vagyunk a piacon. Közel 500 millió USD az éves árbevételünk. Legfontosabb márkáink a Milka csoki, a Jacobs kávé, illetve olyan helyi lengyel márkák, mint például a Deliceje keksz, a Prince Polo nápolyi szelet vagy az Alpen Gold csokoládé. Hét gyártó egységet üzemeltetünk, melyek részben a helyi, lengyel piacra, illetve részben exportra gyártanak.

– Milyen a piac szerkezete?

– Az igazi, hagyományos kereskedelem aktívan létezik. Nagy az üzletszám, több mint 90 000 bolt működik országszerte. Kiemelt feladatunk a széles disztribúció megoldása. Emellett az úgynevezett „modern trade” egyre inkább fejlődik.

A kereskedelem koncentrációja kisebb és lassabb, ami hosszú távon meghatározza az értékesítési stratégiát. A lakosság fele vidéken él, nem városokban, ez is hatással van a piaci szerkezet alakulására. Összességében a termékek eljuttatása a vásárlókhoz, fogyasztókhoz nagyon komplex feladat.

– Hogyan él a család Varsóban, mi az, amit szerettek, és mi az, amit nem?

– Varsó kertvárosában lakunk, csendes, nyugodt, szép helyen, igaz, kissé messze az irodától. Sok lengyel barátunk lett, ami segít az itteni élet kialakításában. Olyanokkal is sikerült felvenni a kapcsolatot, akikkel együtt dolgoztam régebben más cégnél, és ők is most Lengyelországban élnek.

A „magyar–lengyel két jó barát” mondás itt most is sokat jelent. Magyarként szeretettel fogadtak, és ez nemcsak formális udvariasság, hanem valódi pozitív hozzáállás.

Ami szokatlan, az a klíma. Nem is gondoltam volna, hogy bár a két ország nincs is olyan messze egymástól, mégis mennyire más az időjárás. A nyár rövid, a tél hosszú. Legjobban a napfény hiányzik.

Mindenekfelett hiányoznak az otthoni emberek, kapcsolatok, a napi beszélgetések, de igyekszünk értesülni a hazai eseményekről, hírekről.

– A legtöbb hazai vezető számára egy külföldi állás vágyai netovábbja. Te hogy vélekedsz erről?

– A kerítés itt sincs kolbászból, de még szalonnából sem. Az elmúlt évek közép-európai növekedési motorja, a lengyel gazdaság fejlődése lelassult. Ám továbbra is ígéretes piac a maga 40 millió potenciális fogyasztójával. A további növekedés generálása kreatív, innovatív gondolkodást igényel. Eddig sikerült.

Az ismeretlen ország, nyelv, kultúra nehezebbé teszi a munkát, min amikor a megszokott környezetben vagyunk. Nemcsak a munkahelyi kihívásokkal kell megküzdeni, de a magánélet, a kiegyensúlyozott, boldog családi élet megteremtése is nagy feladat.

Mindent egybevéve, szeretünk Lengyelországban élni, és mindent megteszünk azért, hogy ittlétünk kellemes és élvezetes legyen. Ajánlom az otthoniaknak: aki teheti, próbálja ki a külföldi lehetőségeket, mert ettől teljesebb lesz az élet.

***

Másik interjúalanyom, Varsányi László önmagát az Oroszlán jegyűek tipikus képviselőjének tartja: makacs, kitartó, erős öntudatú, széles látókörben gondolkodó. Ezek a tulajdonságok határozták meg szakmai pályáját is, mely rendhagyónak mondható.

A Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karán informatikát tanult, majd 7, programozóként eltöltött év után belépett a hadsereg kötelékébe, és 15 hónapot katonaként dolgozott. Ezek után csatlakozott a kereskedelemben dolgozók széles táborához alulról indulva, a komissiózástól a polcszervizig mindennel foglalkozott. Ekkor jött az újabb sorszerű momentum: felvételt nyert a dm drogerie markt magyarországi leányvállalatához, mint expanziós területi
vezető.

Öt meghatározó évet töltött ebben a pozícióban. Időközben elvégezte a Budapesti Gazdasági Főiskolát, hogy a gyakorlati tapasztalatok mellett a kellő elméleti tudást is megszerezze. Újabb fordulat következett: a cég vezetése új lehetőséget ajánlott számára. Így lett szortimentmenedzser – azaz köznyelven beszerző.

– Mi következett ezek után?

– Kitelepültünk Ausztriába. A lehetőség óriási volt, és a feleségem teljes mértékben egyetértett a közösen meghozott döntéssel. Mindketten a kihívást, az új lehetőséget láttuk, noha nem menekültünk semmitől, hiszen elégedettek voltunk életünkkel.

Két tényező segített a döntés meghozatalában. Az egyik, hogy Ausztriáról volt szó, ahol korábban már két évet eltöltöttem, és amelyet természeti és kulturális adottságai miatt csodálok. A másik szempont pedig az a biztonságot adó tény volt, hogy a dm osztrák leányvállalatához kerültem. A vállalatot az évek alatt megismertem, értékrendjét, filozófiáját magaménak érzem.

– Család vagy karrier – neked melyik a fontosabb?

– Döntésünk hátterében egyértelműen a család állt, egészen pontosan a kisfiunk számára megnyíló „végtelen lehetőségek tárháza”, a biztonságos és emberséges jövőkép reménye. Egy éve vagyunk itt, rengeteg új élménnyel gazdagodtunk. Vannak és voltak nehézségek is, de ezek ellenére töretlen jókedvvel és sok-sok elvárással nézek a jövő felé.

Magyarországon is megtaláltam a helyemet, jól boldogultam. Szerettem és eredményesen végeztem a munkámat, gondolom, ezért is ajánlották az újabb lehetőséget.

– Hogyan telnek a hétköznapok?

– Szerencsés napokon, amikor süt a nap és munkába indulok, gyönyörködök a várost, Salzburgot körülölelő, és az év 12 hónapjából 8 hónapban hófedte hegycsúcsok látványában. Kiegyensúlyozott, átlagos polgári életet élünk, és minden erőmmel azon vagyok, hogy minél jobban megismerjem jelenlegi otthonunk, környezetünk szokásait és kultúráját, ezáltal is közelebb kerülve az itteni emberekhez. Az ő gondolkodásmódjuk és életük tette ilyen széppé és élhetővé ezt a várost és országot.

– Mi a jelenlegi munkaköröd?

– Itt is beszerzőként dolgozom. Magyarországon a szájápolás és a teljes hajkozmetika volt a területem. Ebből a hajápolást Ausztriában is viszem, kiegészítve a női higiéniával, lábápolással és textíliákkal. A legnagyobb nemzetközi gyártó cégekkel állok kapcsolatban itt is, csakúgy, mint otthon. A partnerkapcsolat színvonala mindkét országban nagyon profi, alapvetően nem sok különbséget látok e téren. A folyamatok a dm-szabványok szerint működnek, de természetesen figyelembe veszik az adott ország adottságait. A német szakmai nyelv mindennapi használata kihívást jelent, de újabb motivációt ad a további erőfeszítésekhez.

– Milyen jó tanácsot tudsz adni a külföldre vágyó magyaroknak, mire érdemes odafigyelniük, hogy sikeresek lehessenek?

– Az eddigi szakmai pályafutásom is mutatja: nem féltem a változásoktól, olykor-olykor igazi oroszlánként vágtam bele az ismeretlenbe. Azt ajánlom, legyünk készek a változásra, ne féljünk az újdonságtól! A család szerepe külföldön felértékelődik. Egymásra vagyunk utalva a feleségemmel és a kisfiammal, mindig és mindenben számíthatok rájuk.

Nem tudni, mit hoz a jövő, de remélem, pozitív hozzáállásom segít az újabb és újabb kihívások eredményes, sikeres leküzdésében. A dm-nél eltöltött évek tovább erősítik a cég iránti elkötelezettségemet, és bízom benne, hosszú távon számítanak rám.