Magazin: Szurkoltunk Stockholmban II. – Bíró Lajos
Az MVI több képviselője is tagja volt a Bocuse d’Or európai döntőjére Molnár Gábort elkísérő lelkes szurkoló csapatnak. A neves szakemberek közül hármat is megkérdeztünk arról, mit profitál a hazai szakma a versenyen való részvételből és a remek eredményből. Sorozatunk második részében Bíró Lajos, a Magyar Bocuse d’ Or Akadémia korábbi elnöke, az ismert séf beszél a verseny színvonalának gyors növekedéséről és az európai vérkeringésbe kerülésről.
Minthogy korábban a zsűriben ültem, új élmény volt az önfeledt szurkolás a lelátóról. A biztatás ilyenkor egyértelműen inspirálja, támogatja a versenyzőt, akárcsak a sporteseményeken. A verseny előtt üdvözöltem a zsűriként jelenlévő nemzeti Bocuse d’Or szervezetek elnökeit, elbeszélgettem velük – a kapcsolatok „átadásával” is próbáltam könnyíteni az utódom, Hamvas Zoli munkáját. Úgy éreztem, hogy Molnár Gábor komoly mezőnyben lett 9.; a mezőny jó harmadával volt erősebb, mint akárcsak a tavalyi lyoni döntőé, számos ország ütőképesebb csapattal jött, mint az előző versenysorozat során. Láthatóan több időt és – minden bizonnyal – pénzt öltek a felkészülésbe, ahogy persze mi is.
A magyar döntő utáni rendelkezésére álló rövid idő ellenére Gábor jól teljesített, de a lyoni esélyeket legfeljebb a Lyonra való felkészülés közben lehetne elemezni. Azzal számolni kell, hogy nemcsak nekünk lesz most több időnk a kemény munkára, de a többieknek is. 2016-ban pedig a szakma élvonala látogat el hozzánk: óriási dolog, és gasztronómiánk számára nagy hasznot ígérő lehetőség, hogy bekerülünk az európai vérkeringésbe.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Az NTAK-ból már látszik: 16%-kal nőtt az utazók száma az őszi szünetben
Kiemelkedő utazási kedvet hozott hazánkban az október 26. és november…
Tovább olvasom >Magyar narancs: málna nem, füge és banán igen
A klímaváltozás miatt a Kárpát-medencében olyan növényfajok tűnhetnek el, amelyek…
Tovább olvasom >Tanuljunk nyelveket – A nap képe
Frenetikus szövegfordítások – a leiterjakab FB-oldalán találtuk, és persze nem…
Tovább olvasom >