Magazin: Szereptévesztésben

Ha valaki nagyon sikeres és elhivatott a munkájában, sokszor a párkapcsolatban is nehezen tud kilépni a hivatásából: mindnyájan ismerünk menedzsereket, akik a családban is értekezleteket tartanak, akciótervvel és ennek monitoringjával. Jó esetben a családtagok „helyre teszik” az illetőt. De család nélkül, csak a hivatásnak élve még csak esély sincs, hogy szereptévesztéskor valamiféle visszajelzést kapjunk bárkitől. Ebből kifolyólag néha nagyon érdekes helyzetek alakulnak ki az ismerkedésnél.

Egyetemes tévedés

Krisztina 68 éves, özvegy, egy neves egyetemen felküzdette magát a tanszékvezetőségig. A munkáját hivatásának tekintette, de mégiscsak úgy érezte, hogy hiányzik a társ az életéből, azért jelentkezett az irodában.

Bár ebben a korosztályban valóban nagyon nehezen lehet társat találni, végre találkozott a 72 éves Gáborral, aki kora ellenére most is aktívan dolgozik műszaki területen, jóvágású, érdekes beszélgetőpartner – pont olyan, amilyet Krisztina keresett.

A személyes találkozás után megkérdeztem Gábortól, hogy milyen volt a találkozó. Szó szerint azt mondta, hogy Krisztina „berendelte” a tanszékére. Vagyis úgy gondolta, hogy sokkal jobban tükrözné őt és a személyiségét, ha a munkahelyén találkozna Gáborral. Bár nagyon kellemes volt a beszélgetés, legalábbis mindkét oldal részéről ez volt a visszajelzés, az ismerkedés nem folytatódott tovább.

Gondolom, az olvasó is rájött, hogy miért. Mert azzal, hogy a hölgy munkahelyén találkoztak, a hölgy azt az üzenetet küldte, hogy