Magazin: Őszintén a gasztronómiai szövetség gondjairól

Szerző: trademagazin Dátum: 2012. 05. 15. 12:47

Még sok szakmabeli számára is váratlan volt a hír: Krivács Andrást, a baktalórántházai Fenyves Szálloda és Konferencia Központ igazgató-tulajdonosát választotta elnökének az MNGSZ vezetősége a szervezet március végi, soron kívüli tisztújító küldöttközgyűlésén. A fiatal szakember MVI-vezetőségi posztját is megőrzi a következő két kemény évben.

Végre van elnöke a szövetségnek, ráadásul meggyőző fölénnyel szavazták meg Önt. A szakmában azonban hallani az ellendrukkerek hangját is.

K. A.: – Sokan ismerik az eddig elért eredményeimet, mások meg nem, természetes, hogy nem egyforma a fogadtatás. Nem is gondolom, hogy ez egyik pillanatról a másikra változna, az új vezetőség munkáját a teljesítménynek kell igazolnia. Két évre választottak; egyelőre ekkora időszakra tudok tervezni. Látom, hogy nagy szükség van a változásokra, de a nélkülözhetetlen fordulatnak először az alapjait kell megteremteni.

Krivács András

Azt, hogy az MNGSZ-ben is megértették, generáció- és szemléletváltásra van szükség, szerintem két dolog is bizonyítja: egyrészt, hogy fiatal elnököt választottak, másrészt, hogy az elnök nem szakács lett!

Elődjei elvéreztek, a magyar gasztronómiát nem sikerült a fejlődés pályájára állítaniuk! Ezek szerint azért, mert ők szakácsok voltak?

K. A.:– Kezdjük azzal, hogy a korábbi elnökök igenis értek el komoly eredményeket, és én fejet hajtok előttük. Ugyanakkor a szervezet egyre kevésbé hatékonyan működött, sok mindent ideje tehát újragondolni: célokat, erőforrásokat, a szakmán belül betöltött helyünket.

Hihetetlen mennyiségű munkát végeznek a tagok az MNGSZ-ben, és, hogy ez nem látszik kívülről, az a rossz kommunikáció (külsőre és belsőre egyaránt gondolok) és a súlypontok nem megfelelő kiválasztása miatt van.

Akik megválasztottak engem, azok most a partnereim lesznek a munkában. Csapatban dolgozunk, én nem szeretném, ha elnök uraznának. Jól felépített hierarchiára természetesen szükség van: a szakbizottságok végzik a feladataikat az alelnökök irányításával, és mindezt az elnök fogja össze! Mindenki tiszta lappal indul és mindenki számon kérhető egy bizonyos idő után. Egyetlen dolog van, amit nem tudok tolerálni, az a szervezeten belüli ellenségeskedés.

Mégis, milyen konkrét tervekkel indulnak?

K. A.:– Most folyik az átadás-átvétel, majd megválasztjuk az új alelnököket. Ezután történik a szervezeti felépítés felmérése és átalakítása, a bizottságok munkájának strukturálása. Rövid távon fő feladatnak az információáramlás meggyorsítását tartom – mind az információgyűjtést, mind a kiértékelést és a problémák megvitatását a szakmával –, valamint a honlap átalakítását, a védnöki táblák projektjének megújítását és egy mestervacsora megszervezését, ahol „találkozhat” a vidék és a főváros.

Ami a stratégiai célokat illeti: szeretném egy önmagát fenntartó szervezetté fejleszteni az MNGSZ-t. Égető kérdés az oktatás helyzete is – ki foglalkozzon vele, ha nem mi; kidolgozzuk a szakiskolák és a szervezet szakembereinek együttműködési rendszerét. Meggyőződésem, hogy az utánpótlásnak példaképekre van szüksége.

Nehéz feladatnak tűnik a kettészakadt szakma egységessé tétele, súlyos hibák történtek, amik nem kis ideig mérgezik még az esetleges közös munkát. Mindemellett úgy gondolom, Magyarországon egyetlen fajta nemzeti gasztronómia létezik, így mindent meg akarok tenni a szakma egységességéért. Most több szakmai szervezet is egyszerre akarja érvényesíteni elképzeléseit, amik néha ellentmondanak egymásnak. Szeretném, ha két év múlva már nem különféle érdekek feszülnének egymás ellen, hanem a szervezetek a hatékonyság jegyében elosztanák majd egymás között a szakmai feladatokat.

Szerintünk neuralgikus pont egyes megyei MNGSZ-szervezetek működése. Ön hogyan képzeli a vidék bekapcsolását az átalakítás folyamatába?

K. A.:– Én nem megyékben, inkább régiókban gondolkodom. A helyi problémákat szerintem helyben kell megoldani, sőt, azt is helyben lehet a legjobban látni, milyen munkát célszerű végeznie ott a tagoknak. Mi regisztráljuk a helyi vezetők vállalásait, és számon kérjük azok teljesítését. Persze a feladatokat a szövetség új értékrendjét figyelembe véve kell meghatározniuk, azaz mindenhol színvonalas szakmai rendezvényeket és versenyeket kell szervezni, aktívan támogatni a szakoktatási intézményeket, és nagyon komolyan kell venni a beszámolási kötelezettséget.

Kapcsolódó cikkeink