Magazin: Mint a királynő komornyikja

Aktív időszakába érkezett az idei vendéglátó ipartestületi bál szervezése. Az eseménnyel kapcsolatos operatív munkák irányítását végző Balázs Józseffel az előkészületekről beszélgettünk.

– Minden a célegyenesben?

B. J.: Ezt azért még korai lenne kijelenteni, de a stabil alapok már állnak. Megvan a mindenki által elfogadott bükfürdői színhely, a számos más szakmai program által is befolyásolt december 1–jei időpont, és ami egy ilyen rendezvénynél feltehetően a legfontosabb, összeállt a vacsorát készítő szakácscsapat magja.

Az eredeti koncepció szerint a tavalyi báli vacsora sikerét elérő szakemberek ajánlottak volna „utódot” maguk helyett a megtisztelő feladatra, de az akkori közös munka egyik-másik szereplője újra örömmel vállalja a kötöttséget. Persze az MVI vonz­erejének köszönhetően vannak új jelentkezők is: például jön a Boscolo és a Gundel séfje, emellett más, jó nevű éttermek is delegálják főszakácsukat az eseményre.

– Milyen változások várhatók 2011-hez képest?

X. Y.: Ami a programot illeti, erről csak később tudok beszámolni. A tavalyi szponzorok közül már sokan bejelentkeztek, hogy újra szeretnék támogatni az MVI bálját. Ahogy elmondtam, a konyha talán még az előző évinél is nyüzsgőbb lesz, és azt reméljük, a vendégek zsúfoltan megtöltik a báltermet. A helyszín távolabb van a fővárostól, mint a 2011-es rendezvényé – így az akvirálásban szerepe lesz a régióvezetőknek is.

Egy dolgot jó lenne idén is megismételni: tavaly a séfek zavartalan együttműködésében és remek eredményében jelentős szerepe volt a munkát megelőző „összetartó tréningnek”.

– Ön mennyire érzi kihívásnak a feladatot?

X. Y.: Elvben Jakabffy László szerepét veszem át – ez már önmagában is nagy megtiszteltetés. Valójában Laci minden előzetes terve ellenére is teljes erőbedobással vesz részt a szervezésben. A munkamegosztás közöttünk nagyjából ugyanaz, mint tavaly volt: ő a konyhára „felügyel”, nekem most talán több jut az egyéb feladatokból. Ez persze nem klasszikus vezetői, sokkal inkább karmesteri teendő. Ahogy II. Erzsébet komornyikja is irányította az eseményeket Budapesten: tudta a maga helyét, nem avatkozott be a szakterületek felelőseinek dolgába, de amikor felemelte a kezét, akkor a királynő elől is elvették a tányért.