Magazin: Mindennek ára van a boltban is

fogyasztóvédelmi jogszabályok előírják, hogy a boltban kötelező az árak feltüntetése, számos esetben az egységáré is. A reklámújságban, a polcon vagy a kirakatban feltüntetett árnak is megvan a maga ára. A boltosnak alapos számvetést kell végeznie, mielőtt dönt arról, milyen számokat írjon az árcédulára. Ezért egyáltalán nem közömbös, hogyan változnak a vasárnapi munkavégzés szabályai, hiszen minden módosítás pénzbe kerül, árat emelni pedig csak kivételes esetekben lehet.

Nyúljon a kereskedő a zsebébe, mondják a politikusok, a termelők, a beszállítók, ha éppen a kereskedelemről esik szó. A kormány különösen előzékeny ráadásul, hiszen szívesen turkál a vállalkozások zsebében. A végső számlát azonban a vásárlónak kell állnia, aki viszont meglehetősen válogatós, ha az árcédulákat bogarássza.

A vasárnapi munkavégzés ára

A kormány helyesen döntött akkor, amikor áprilisban változatlan formában állította vissza a vasárnapi boltzár eltörlésekor a korábbi szabályokat. Vasárnap nyitva tartani nem kötelező, a 140 ezer boltból, áruházból becslések szerint 40 ezer tart nyitva ezen a napon, a többi értékesítőhely lehúzza a redőnyt a hét utolsó napján.

Természetesen nem vitatható az alkalmazottak életkörülményeinek javítására irányuló szándék, de kérdéses, ez milyen módon és keretek között érhető el. Jelenleg a legfontosabb feladat a munkaerőhiány enyhítése. Ebben a döntő az alapbér, nem pedig a vasárnapi munkavégzés, hiszen a kiskereskedelem egészét nézve nem is dolgozik mindenki vasárnap, ráadásul a nyomasztó munkaerőhiányban nem is található szabad munkaerő. Ellentmondásos az is, hogy miért csak a boltokban, áruházakban kell megbecsülni a vasárnapi munkavégzést, a nemzetgazdaság sok más területén miért nem.

A vasárnapi pótlék emelése, akár 100%-ra, akár sávos rendben, több tízmilliárd forint többletkiadást okozhat a kiskereskedelem vasárnap nyitva tartó üzleteiben. A kötelező szabad vasárnapok számának emelése ugyancsak sok pénzbe kerül, hiszen több alkalmazottat igényel (jelenleg egy szabad vasárnap megadása kötelező), de nincs szabad munkaerő.

Feszültség forrása, hogy óriásiak a bérkülönbségek a kereskedelemben, ami eleve megszűr bármilyen változást. Lesznek olyan boltok, amelyek elbírják a nagyobb terhet, továbbá olyanok is, amelyek nem. Az esetleges szigorítások pénzügyi terhétől függően több ezer kisbolt is lehúzhatja a redőnyt vasárnap, szélsőséges esetben ennél is többen.

A vasárnapi pótlék emelése azért is kétélű fegyver, mivel a Kúria korábbi állásfoglalása szerint a bevásárlóközpontokban tevékenykedő kiskereskedelmi egységekben – rendeltetésük miatt – nem is kötelező a vasárnapi pótlék, ugyanúgy, mint ahogyan a vendéglátóhelyeken sem.

A kenyér, a tej, a sertéshús
és a tojás ára

Minden kereskedő álma az állandóan csilingelő kassza, a vásárlónak pedig az olcsó bolt. Ezért a boltosnak nagyon is ügyelnie kell arra, mikor emelhet árat és mikor nem, mivel le is maradhat a versenyben a nála olcsóbb áruházzal szemben.

A pékek ismét bejelentették, hogy árat emelnének. A gabonatermés olyan nagy volt 2016-ban, hogy lejjebb mentek a felvásárlási árak, emellett pedig az üzemanyagárakra sem lehet sok panasz. Érthető persze a pékek törekvése, éppen ezért a kenyérfélék áfakulcsának csökkentése nagyon is helyes kezdeményezés részükről, mivel így alaposan tisztulna a piac.

A tejtermelők is drágább tejet szeretnének. A tejfelvásárlási árak már 70 forint alatt vannak, ha pedig ez valakinek nagyon rossz, az a tejtermelő, ezt el kell ismerni. A tejpiac sajátosságai miatt hatalmas külpiaci nyomás alatt áll, amikor minden szereplőjének szűkebb a mozgástere.

A sertéshúsok piacán felfelé mentek az árak. A felvásárlási ár is megugrott, a megugró külpiaci kereslet miatt, így a fogyasztói ár is feljebb ment – három hónap alatt 6%-kal.

A tojáspiacon is lefelé mozognak néhány százalékkal az árak, de ott változtak az árfeltüntetési szabályok: a darabár mellett a jövőben ugyanolyan betűnagysággal kötelező feltüntetni a kilós árat is. Ebben az esetben az árcédulák felülete nő majd.