Napjainkban a postaládák tömve vannak az élelmiszerláncok akciós katalógusaival. Szinte mindegyikben megtalálhatók a következő varázsszavak: „magyar termék” vagy „hazai termék”.

Míg néhány éve az egzotikumok vonzották a hazai fogyasztókat, addig mára sokkal inkább vonzóbb lett, ha a termék magyar vagy hazai származást tud felmutatni. A jelenséget a szakirodalom etnocentrikus fogyasztói magatartásként emlegeti.

A gyártók már tudják – és a fogyasztók?

Néhány évvel ezelőtt még a gyártók, kereskedők sem tudták pontosan definiálni, milyen terméket is nevezhetünk egyértelműen magyarnak, illetve hazainak. Ennek ára sokmilliós bírságokban öltött testet a megtévesztő kommunikáció miatt. A kialakult helyzetet a vidékfejlesztési miniszter 74/2012. (VII. 25.) VM-rendelete rendezte:

Magyar termék: A termék 100%-ban magyar alapanyagból (növényi eredetű termék esetében a felhasznált növényeket hazánkban termesztik, takarítják be; állati eredetű termék esetében az állat hazánkban született, itt keltették, nevelték stb.), Magyarországon készült.

Hazai termék: A termék több mint 50%-ban magyar alapanyagból, Magyarországon készült.

Mára a gyártók és kereskedők számára egyértelművé vált a különbség a magyar és hazai termék között. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon a fogyasztók tudják a különbséget a két jelölés között?

A kérdés megválaszolására kérdőíves kutatást folytattak le, 1150 fő fogyasztó megkérdezésével, 2013. szeptember 28. és 2013. november 10. között. 14 éves kortól a 70 év fölötti életkorig bárki bekerülhetett a mintába, melynek nem szerinti megoszlása jól reprezentálja a magyar lakosságot. A magyar és hazai termék közötti különbséget a fogyasztók szabadon (nyílt kérdés) fogalmazhatták meg. A válaszok az iskolai osztályzatnak (1-elégtelen, 5-jeles) megfelelően kerültek kiértékelésre.

Zűrzavar a fejekben

A magyar és hazai termék közötti különbség fontosságát a megkérdezettek jól érzékelték, mindösszesen 7 fő volt, aki nem válaszolt a kérdésre. Ez példa nélküli válaszadási készséget jelent. A fogyasztók 23,3 százaléka (268 fő) jelezte egyértelműen, hogy nem tudja a különbséget a magyar és a hazai megjelölés között. Válaszára elégtelen osztályzatot a fogyasztók 46,4 százaléka kapott. Elég gyakori az a tévhit, hogy a két jelölés teljesen azonos, azok között semmi különbség sincs, illetve a magyar termék egyenlő a hungarikum megnevezéssel. Tökéletes választ (jeles) a fogyasztók 18,8 százaléka fogalmazott meg, míg megközelítőleg helyes (jó) válasszal a fogyasztók 8,7 százaléka bírt.

Kijelenthetjük, hogy a fogyasztók negyede ismeri csupán a magyar és hazai termék közötti különbséget elfogadható pontossággal. A fogyasztók tudásszintje az 5 fokozatú skálán átlagosan 2,42-es értékkel írható le, ami rendkívül gyenge általános ismereti szintet jelent.

A nők minimálisan, alig mérhetően, de jobban teljesítettek, mint a férfiak. Az iskolai végzettség, lakóhely, jövedelem nem befolyásolja a válaszok helyességét; pont ugyanannyira nem tudják a különbséget a fogyasztók a két fogalom között. Megdöbbentő, hogy a 14–18 éves kor közöttiek 64,2 százaléka, a 19–24 éves kor közöttiek 50,0 százaléka elégtelen osztályzatot kapott válaszára.

Összetéveszthető jelölések

Tény, hogy a probléma létezik, melyet orvosolni kell. A központi kommunikáció erősítése segíthet az ismereti szint növelésében, mivel az eltelt 2 év talán nem volt elegendő idő a fogyasztók számára. Javasolt lehet 1 év után a vizsgálatot újra lefolytatni. Ha a tudásszint továbbra is ilyen alacsony lesz, javasolnám a jelölésekben lévő különbségek növelését. Mivel a magyar és hazai szavak nagyon egybecsengőek, és az alkalmazott jelölések is a megtévesztésig hasonlóak egymáshoz, a fogyasztók egyszerűen nem érzékelik a különbséget.