Magazin: Magyar FMCG-szakemberek külföldön (2. rész)

Divat lett a jobb, szebb, sikeresebb külföldi karrierről beszélni, írni. Érdemes mások tapasztalatából tanulni és példát venni, mert ezek az élmények pozitívan befolyásolhatják a saját életről vallott felfogásunkat. Ebben a számunkban újabb két, külföldön helytálló magyar szakemberrel ismerkedhetünk meg.

Kerekes Péter pályája a 90-es évek derekán, a marketing aranykorszakában indult. Az Unilevernél folyamatosan lépegetett előre a szamárlétrán. Ezután a Reckitt Benckiser magyarországi és romániai piacért felelős marketingigazgatója lett. Innen vezetett útja a Dreherhez, amely a SABMiller cég tulajdona. Hat év marketingigazgatói munka után elfogadta a SABMiller spanyolországi leányvállalatainak marketing- és trade marketing igazgatói pozícióját, és a családdal együtt kiköltözött Santa Cruz Tenerifébe.

– Mi motivált, hogy külföldre menj dolgozni?

– Először is szűkül az itthoni marketingszakma, legalábbis a pozíciók számát tekintve. Sok feladatot régiós szinten oldanak meg, amelynek oka a globalizáció, a hatékonyság, a költségkímélő megoldások alkalmazása.

A másik fontos szempont a tanulni vágyás volt. Váltani szerettem volna, mert már 6 éve tettem a dolgomat ugyanabban a munkakörben. Itt, Tenerifén, új vállalati kultúra, új versenytársak, új piaci helyzet ad lendületet. Rengeteget tanultam az utóbbi 12 hónap alatt mind a marketing, mind pedig az általános menedzsment területén.

A harmadik szempont a család: gyermekeimnek óriási lehetőség a nyelvismeret megszerzése, az új kultúra, az újfajta élet megismerése.

– Az eltöltött idő alapján milyennek látod az országot, ahova mentetek?

– Az ország és az egész környék, azt mondhatom, szinte az élet ajándéka. A környezet, a természeti szépségek, de az itt élő emberek viselkedése, élethez való hozzáállása is üdítő, elsősorban a privát életben.

A munkában egy kicsit más a helyzet: bár az emberek hangulatán nem érződik a gazdasági válság hatása, a szigetlakókat nagymértékben érintik ennek hatásai. A turizmus és az építőipar, a két húzóágazat, zuhanórepülésben van.

A cég tulajdonosai, ugyanúgy, mint bármelyik országban, az úgynevezett multis stílust kívánják meg, de a gyakorlatban itt ez nem igazán jellemző. Magyarként mi sokkal elszántabbak, terhelhetőbbek vagyunk.

– Fontos a beilleszkedés az ottani, helyi csapatba. Állítólag erről van egy igazi, Kerekes-féle sztorid…

– Santa Cruz Tenerifén rendezik a riói után a világ második legnagyobb karneválját, amelyre a helyi lakosok hónapokon át készülnek. A régi hagyomány szerint a legelvetemültebb férfiak női jelmezt, ruhát öltenek, és úgy vonulnak fel. Lányom javaslatára balerinának öltöztem, ami meglett termetemmel kombinálva igencsak szórakoztató élményt nyújtott. Kép is van róla, amely kollégáim egy csoportjával együtt ábrázol, hűen tükrözve a felejthetetlen eseményt. Híre is ment, hogy egy külföldi bevállalta a női jelmezt, és így elnyertem a „Tinerfeno de honor” címet, azaz a tiszteletbeli tenerifei megtiszteltetést.

– Mik a terveid a jövőt tekintve?

– Úgy gondolom, a cégen belül van lehetőség számomra. Néhány év múlva valószínűleg egy másik országba költözünk. Bízom benne, hogy helyi feladatok mellett régiós munkakörben is hasznosítani tudom majd tapasztalataimat. Karrieremet 5-10 év távlatában külföldön képzelem el, de ezután szívesen térek vissza Magyarországra.

– Mit üzensz az itthon dolgozó kollégáknak?

– Itt sincs kolbászból a kerítés. A stressz, a megterhelés itt sem kevesebb, még egy álomszerű szigeten sem. A külföldi munka inspirál, az új benyomások segítenek egy változatos, boldog élet kialakításában. Az első időszak nehéz volt, sokszor felmerült, hogy talán jobb lett volna otthon maradni, de egy év után már máshogyan látjuk a dolgokat. Megéri az erőfeszítés, és tesztelhetjük is, hogy mire vagyunk képesek emberileg, családilag és szakmailag is.

Ha valaki kész arra, hogy új dolgot próbáljon ki, ajánlom, vágjon bele, keresse a lehetőséget! Ez a tapasztalat a későbbi karrierépítésben is segít.

***

Boczán Eszter, a Nielsen munkatársa londoni élményeiről mesél.

– Mindent szeretek, amitől jól érzem magam, de a lelkem mélyén vidéki magyar lány vagyok – vallja magáról Eszter. – Az új dolgok kipróbálása mindig vonzott, legyen az egy önarckép megfestése vagy éppen eperszedés egy farmon.

– Mi az, amit a Nielsen mint munkáltató nyújt a fiatal munkatársaknak?

– A munkahelyválasztásban egy tényező befolyásolt, ösztönzött, ez pedig a kíváncsi természetem. Több évig kvalitatív piackutatóként dolgoztam, vagyis emberekkel beszélgettem, hogy feltárjam, mit is gondolnak egy márkáról vagy éppen egy üzletláncról, hogyan használnak különböző termékeket és mik az elvárásaik, amikor megveszik azokat. A Nielsen azért vonzott, mert nemzetközi cég, és úgy gondoltam, több fejlődési lehetőséget nyújthat más hasonló cégekkel szemben ebben a szakmában.

Mindig is kíváncsi voltam, hogyan működik az emberi agy. A 2000-es évek közepétől az agykutatás a fogyasztói kutatásokban is egyre inkább szerepet kapott. Amikor ezt megtudtam, rögtön motoszkálni kezdett bennem a gondolat: ez az, amit a jövőben csinálni szeretnék.

Egy belső álláshirdetés által csatlakoztam a Nielsen NeuroFocus európai csapatához. A divízió központja Londonban van, ők felelnek az ilyen típusú kutatások kezeléséért. Jelenleg az európai ügyfélkapcsolatok a fő területem, ami különböző témák felügyeletét, elemzések készítését, valamint az ügyfelekkel való kapcsolattartást foglalja magában.

– Mit kell tudnunk a Nielsen NeuroFocusról?

– E részleg a tesztanyagokra adott tudat alatti válaszokat kutatja, elemzi, amelyek nem igazán feltárhatók a célközönség direkt bevonásával. A módszer az EEG, amely az agyi hullámok feltárását teszi lehetővé.

Csoportunk azt válaszolja meg, mennyire hatékony a tesztanyag, amit kérdezünk, képes-e fenntartani a figyelmet, milyen nyomot hagy a memóriában, és milyen érzelmi reakciót vált ki. Például egy tv-reklám esetén a reklám minden másodpercét kutatva megmondható, milyen hatásokat vált ki a nézőben.

– Milyen az élet Londonban?

– Jó itt élni több szempontból is. A tömegközlekedés, a metró szinte mindenhova eljut, fejlett az egészségügy, ezek a mindennapi életre is jó hatással vannak. A hírhedt angolos időjárás is megszokható, nem véletlen, hogy kifejlesztették a szélálló esernyőt, amelyre egy egész iparág szakosodott.

A kereskedelem arculata más: az e-kereskedelem itt virágzik. Nagyon elterjedtek az úgynevezett convenience üzletek, amelyek kisebb alapterületűek, és persze közben folyamatosan fejlesztik az online vásárlási lehetőségeket. A diszkontok száma arányaiban kevesebb, mint például itthon.

A márkák száma óriási, a vásárlás valódi élmény akár az ismert Oxford streeten is. Szembeötlő, hogy a női táskák márkáinak száma nagy, és sokan nyitva tartják, amikor közlekednek. Ugyanis a nők útközben sminkelik magukat, kihasználva a közlekedéssel töltött időt.

– Milyenek a britek?

– Nagyon céltudatosak és kitartóak. Ha egy adott terv nem működik, nem hozza az elvárt eredményt, akkor bevetik a B tervet. Ha ez sem megy, nem csüggednek, addig keresik a megoldást, amíg a megfelelő eszközre, módszerre rá nem találnak.

Itt igazán működik a „segíts magadon, Isten is megsegít” elv: csináld, ne nyavalyogj! Tisztelik a tenni akarást, mert ez mutatja számukra, hogy valóban elkötelezett vagy a célok elérésében.

– Mit üzensz az itthoni munkavállalóknak?

– A magyar szaktudás, a tapasztalat, illetve számos emberi és szakmai képesség, érték, mint például az elkötelezettség, a segítőkészség, de a kedvesség is sokat jelentenek itt, Londonban.

Fontos, hogy ha valaki külföldre megy dolgozni, nyitott legyen az új élményekre. Eltérő a kultúra, a hozzáállás, sokszor a gondolkodásmód is, de ha befogadóak vagyunk, ők is segítik beilleszkedésünket. Bízzunk a sikerben, így jó esélyünk van a karrier építésére akár Londonban is.