Magazin: Kit képviseljen az ipartestület?

Ismert név a szakmában T. Nagy Tamásé. Saját bevallása szerint két énje van, egy kereskedő és egy vendéglátós, szerintünk van benne valami a filozófusból, az esztétából és a jogászból is. Az MVI Stratégiai Bizottságának elnökeként alighanem különleges színt visz az ipartestület munkájába. Vele beszélgettünk elveiről, terveiről.

Trade magazin: Önt megsüvegelik a szakmában, bármelyik szakmai szervezet szívesen látná tagjai között. Hogy esett választása az MVI-re?

T. Nagy Tamás: Az érdeklődés, azt is mondhatjuk, kétoldalú volt. Közösségi ember vagyok – ha nem is az átlagot képviselem –, egészséges kompetenciaigény van bennem, és munkám miatt egyébként is benyitottam szinte minden szervezet ajtaján. Kíváncsiságból meg is hallgattam, melyik miről beszél, mit és kit képvisel. Azt választottam, amit nem terhel semmiféle külső üzleti befolyás.

Az ipartestület számára elemeztem a kereskedelem és a vendéglátás kapcsolatát, és olyan kérdésekre próbáltam feleleteket keresni, amikre egyébként a többségnek csak sztereotip válaszai vannak: miért nem találkozik a magyar termék a magyar vendéglátóssal, mitől olcsóbb Bécsben vásárolni, és más hasonlók. A beszélgetések során kiderült, sok mindenben hasonlóan gondolkozunk; elfogadták a véleményemet, és felkértek a folytatásra. Ebben én a tenni akarást érzékeltem és a jó szándékot.

T.m.: És minden a várakozásának megfelelően alakult?

T.N.T.: Számos területet és feladatot másképpen látok, mint mások az ipartestületben, ám az mindenképpen az értékrendem elfogadását jelentheti, hogy az ipartestületben őszi tisztújításkor alelnöknek választottak. Persze nem lehet szó hatalmi szóval való döntésekről – ahogy az alelnöki programomban is kihangsúlyoztam: alapértéknek tartom a kompromisszumkészséget.

Ugyanennek a programnak egy másik hívószava az újszerűség. Ez nyilvánvalóan nem a régi erények elvetésére épül, de egy szakmai szervezet működését a vezetők attitűdje határozza meg, én pedig úgy vélem, az MVI korábban túlságosan is a konzervatív „értékek” mentén működött. Ami kifelé is a legszembetűnőbb volt ezek közül, hogy a kapcsolattartás sem 21. századi módon zajlott!

T.m.: Kiélezett viták folynak a vezetőségben arról, kit is képvisel a szervezet!

T.N.T.: Az én határozott elképzeléseim szerint az ipartestület funkciója az iparosok képviselete a tisztségviselőkön keresztül, az ő elsődleges feladatuk a tagok problémáinak megoldása. Senki nevében nem etikus, és hozzáteszem, nem is jogszerű beszélni, aki nem kért fel erre; vannak ugyan jogosítványaink, de nem a Duna jegén választottak meg minket! Az MVI valamiféle álfelhatalmazással működött eddig, és bárki joggal kérhette volna számon, miért beszélünk az ő nevében is.

Magától értetődik, hogy sok területen megegyeznek tagjaink érdekei a szakma egészének érdekeivel, de az ipartestület mindenekelőtt egy érdekközösség, önsegélyző testület, amelynek tagsági, és nem utolsósorban törvényi felhatalmazással kell dolgoznia.

T.m.: Ön szerint mi vonzhatja a vendéglátósokat az ipartestületbe?

T.N.T.: Úgy gondolom, nem elég, ha a mindenkori gondjainkat csak a kollégáinkkal osztjuk meg, tartozni kell valahová, és egyedül amúgy is nehéz az érdekérvényesítés. Mindemellett a nézőpontok ütköztetése közösségi érdek. Amit még a tagnak nyújtunk, az a közösségi fórum – itt pontosan az általa felvetett problémákat igyekszünk orvosolni. Az MVI nem a megoldás kulcsát biztosítja, de akár egy szócső, felerősíti a hozzánk csatlakozók hangját. Ám ahogy nem lehet egy szakma minden képviselőjének az érdekeit egyszerre képviselni, úgy a szakma minden bajával sem lehet egyszerre foglalkozni, főként, hogy a szervezet társadalmi munkában dolgozó tisztségviselőinek is véges az ideje és az energiája.

Én itt is és a mindennapi munkámban is az inkább keveset, de azt jól elvet alkalmazom, az a meggyőződésem, hogy az ipartestület, mint minden jól működő civil szervezet, jelölje ki a prioritásokat, döntse el, miről kívánja hallatni a hangját, és ennek megfelelően tűzzön ki célokat.

T.m.: Hogyan kezdi a konkrét munkát?

T.N.T.: Ha röviden akarom összefoglalni: meg kell teremteni a szervezet nyilvánosságát és átláthatóságát, kiszélesíteni jelenleg szűkös anyagi kereteinket, és megfelelő kapcsolatrendszert kialakítani a többi szakmai szervezettel.

Ami biztosan változik: ezentúl nem a nemekkel, hanem az igenekkel foglakozunk!