Magazin: Kiégés-katalizátorok

Az elmúlt hónapok során annyi mindent megtudtunk a kiégésről, azaz a burnout szindrómáról. Szó esett magáról a kifejezésről, a tünetekről, a kivezető útról, sőt még a különböző szerepek burnout kockázatáról is. Példákon keresztül mutattam meg, hogy milyen mélyre lehet „pottyanni” és azt is, hogy miként lehet a gödörből kimászni. Mai írásom egy kicsit rendhagyó lesz, ugyanis arról fog szólni, hogy miként lehet gyorsítani a kiégést.

Minap történt.

Egy konferencia szünetében hozzám lép egy ismerősöm, és érdekes témában kezd el panaszkodni. A párbeszéd valahogy így hangzott:

– Te, Tamás, feltűnt neked is, hogy egyre kevesebb ember néz a másik szemébe, amikor beszélgetnek?

– Mire gondolsz Péter? – kérdeztem tőle.

– Hát arra, hogy például ma is legalább tizenöt emberrel beszélgettem, és jó, ha három nézett a szemembe.

– Mi lehet ennek az oka?

– Nem tudom, ezért is kérdezlek téged.

– Én sem tudom, Péter.

– Jó, de te is tapasztalod ezt?

– Nem, illetve nem jellemző. Én inkább azt tapasztalom, hogyha valakivel beszélgetek, az a szemembe néz.

– Hát jó – válaszolta Péter. Beszélgettünk még erről-arról, majd rövidesen odébbállt.

Ennyi. Azaz tartozom még a kedves olvasónak a csattanóval: Péter a mintegy három perces beszélgetésünk során jó, ha kétszer nézett a szemembe. Tekintgetett erre-arra, de valami miatt kerülte a tekintetem.

Tanulság van?

Ki tudja?

Én azon gondolkodtam el, hogy miként nem érzékeli Péterem a szubjektív énképe (azaz amilyennek látja magát) és az objektív énképe (azaz amilyennek mások látják) közötti különbséget?

Ha szakadék választja el egymástól a szubjektív énképemet az objektívtől, vajon hogyan értem meg és kezelem a napi szinten jelentkező stresszt?

Ezek után Ön mit gondol: az önismeret hiánya vajon gyorsíthatja-e a kiégést?

Kiégés-gyorsító

Meglátásom szerint magába a kommunikációba kódolva van a testi-lelki kimerülés kockázata. Jellemzően agresszív, passzív, manipulatív vagy éppen asszertív az ön kommunikációja?

Talán a passzív kommunikáció a legjobb kiégés-katalizátor. Miért? Mert konfliktuskerülő, sok esetben mások kezébe adja a döntési lehetőséget és ezzel csökken a ráhatása akár a személyes életére is! Ritkán képes másoknak nemet mondani, esetleges sikertelenségéért másokat hibáztat, és gyakran tetszeleg az áldozati szerepben.

Emlékszik még? Minél kisebb a ráhatásom egy-egy szerepemre, annál nagyobb a burnout kockázata!

Ó, te mindenható!

Ismeri a kifejezést? OMNIPOTENCIA! Azaz magyarán szólva a mindenhatóság érzése.

Ildikó sikeres vállalkozó. Nem tegnap kezdte, lassan egy emberöltő óta vezeti eredményesen a saját cégét. A kihívások, nehézségek nem kerülték el a vállalkozását, de valahogyan mindet túlvészelte, sőt, nem is egyből jelentősen gyarapodva került ki.

A 2008-as, válságnak is nevezett, megváltozott piaci körülmények idején különösen ráérzett a megoldások és a fejlődés „hogyanjára”. Az iparágában sorra zártak be a cégek, míg ő, egy-egy zseniális lépéssel 2011-re megkétszerezte az amúgy sem kis árbevételű cég forgalmát.

Ildikóról elmondhatjuk, hogy sikeres. Nem kicsit, nagyon. Vajon minden szerepére igaz ez? Nem, távolról sem.

Könnyeivel küszködve mesélte el nekem, hogy mekkora árat fizetett a sikerért. Feleségként, családanyaként is az a lendület jellemezte, ami vállalkozóként. Úgy érezte, hogy ő az, aki tudja a „tutit” és osztotta az észt férjének és a nagykorú gyermekeinek egyaránt.

– Amihez nyúltam, kis túlzással arannyá változott. Ráéreztem a piaci trendekre, szinte láttam a jövőt és időről-időre beigazolódott a meglátásom. A siker elvette józan ítélőképességemet és a magánéletben is én akartam lenni a mindenható főnök. Baráti, ismerősi körökben kéretlenül is az észt osztottam, és dühös voltam, hogy a többség nem fogadja meg a tanácsomat. Otthon nem tűrtem ellentmondást, a dolgoknak úgy kellett lenniük, ahogyan én megmondtam. A körök szűkültek, az ismerősök, a barátok eltávolodtak, gyermekeim nem tartják velem a kapcsolatot, a férjem két éve vált el tőlem – meséli Ildikó az üzletben sikeres, a magánéletban ellehetetlenült üzletasszony.

Amikor az omnipotenciát hoztam szóba, szomorúan bólogatott:

– Ebbe a csapdába estem bele – összegezte a lényeget.

Ebből a példából is látszik, hogy az omnipotencia, azaz a mindenhatóság megjelenése, az üzleti életben is kézzelfogható valóság.

Ön sikeres? Szeretne gyorsan kiégni? Omnipotencia az egyik releváns kulcsszó…