Magazin: Íz és stílus

Aki nem láthatta fizető nézőként vagy VIP-meghívottként élőben a versenyt, a küzdőtér előterében monitorokon követhette azt. Ezen a területen rendezték be a Taste Hungary kóstolózónát, ahol a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) étterem-csoportosulás tagjai főztek a közönségnek. Ruprecht László, a SVÉT ötletgazdája beszélt lapunknak a részletekről.

– Az alapkiindulás az volt, hogy a versenyre érkező sok ezer turista eljut a szervezők által ajánlott vagy más, őt érdeklő budapesti éttermekbe, de az ország különböző tájainak ízeit így nem ismerhetik meg. Kézenfekvő volt a megoldás, hogy gasztronómiai értékeinket a vidék legjobb éttermeit képviselő SVÉT tagjai mutassák be a külföldi vendégeknek.

Egységes standokon kínáltuk annak a régió-
nak egy jellemző ételét, ahonnan érkeztünk, valamint egy, az ehhez a fogáshoz kiválasztott bort. Magától értetődően az ételek az adott régió nyersanyagaiból készültek, aranyszalagos magyar alapanyagokból.

Az előírások szerint a standokon valakinek kellett tudnia legalább egy idegen nyelven, amire szükség is volt, mert a vendégeink közel kétharmada külföldi volt.

A tevékenységét három és fél év óta folytató SVÉT-nek jelenleg 14 étterem a tagja, „jelmondatunk”: 14 világnézet – 14 kreatív séf – 1 küldetés. Utóbbi, a minőség igényén túl, elsősorban a vendégbarát megközelítést és a munkatársakkal való jó kapcsolat kiépítését jelenti. Többségében a modern bisztróstílust képviseljük. Évente tartunk egy nagyrendezvényt, de tagéttermeink sok más alkalommal is megjelennek együtt különböző gasztronómiával összefüggő eseményeken, legutóbb például a Gourmet fesztiválon.

Rendszeresen osztjuk meg egymással szakmai tapasztalatainkat, beszámolunk egymásnak új nyersanyagok, megbízható kistermelők megjelenéséről a piacon, és eljárunk egymáshoz „vendégfőzésekre” is.

Aki jelentkezni szeretne közénk, ahhoz eljárunk tesztelni, részt kell vennie rendezvényeinken, aztán egy-két év elteltével szavaznak a tagok. Meglehet, nem egyszerű a „felvétel”, de fontos nekünk, kit fogadunk be, ráadásul másfél tucatnyinál nem is szeretnénk többen lenni.