Magazin: „Itt is – ott is” Nemzetközi foglalkoztatási struktúrák

Nemzetközi foglalkoztatási struktúráról általánosságban akkor beszélhetünk, ha a munkaviszony egyik eleme – jellemzően a munkavégzés helye – megváltozik, és a munkavállaló a munkáját a munkáltatóval megkötött megállapodás alapján ideiglenes jelleggel egy másik ország területén végzi. Míg korábban alapvetően azok az esetkörök voltak jellemzőek, mikor külföldi munkáltató munkavállalója Magyarországon végzett munkát ideiglenes jelleggel, addig mára ez a tendencia megváltozott: legalább annyi magyar munkavállaló végez külföldön munkát ideiglenes jelleggel, mint ahány külföldi munkavállaló érkezik Magyarországra. További tendencia, hogy tömegessé vált a nemzetközi munkaerő-kölcsönzés, amikor a kölcsönadó egy külföldi vállalkozás munkavállalóját egy magyar cég részére adja kölcsönbe.

A nemzetközi foglalkoztatások jogi hátterét a Munka Törvénykönyve biztosítja mindhárom fenti esetkörben. Szerencsére a magyar szabályozás az elmúlt években megváltozott, és lényegesen nagyobb rugalmasságot biztosít az egyes modellek kialakításában. Így kevesebb jogszabályi kötöttséget kell figyelembe venni a kirendelés tartamának, a munkabérek átterhelésének, a kirendelő és a fogadó munkáltató személyének meghatározásakor. A ru-
galmas szabályozásnak megfelelően arra is széles körben lehetőség nyílt, hogy a külföldi cégcsoportok által gyakran alkalmazott csoport szintű szabályzatokat a Magyarországról induló, illetve a Magyarországra történő foglalkoztatási struktúrák esetében alkalmazzák.

Tisztázni kell minden részletet

A szabályozás középpontjában minden esetben a munkavállaló áll. Vele kell olyan megállapodást kötni, amely egyrészről egyértelműen szabályozza a külföldi munkavégzés szabályrendszerét, másrészről egyértelmű információt biztosít a fogadó és kiküldő országok hatóságai számára azon kérdések eldöntésében, hogy a munkavállaló hol adózik, illetve milyen típusú társadalombiztosítási ellátásokat kap, és a kapcsolódó járulékokat hogyan fizetik ki és számolják el.

A nemzetközi foglalkoztatások esetében alapvető fontosságú, hogy a munkavállaló széles körű tájékoztatást kapjon minden olyan kérdésben, amely az ideiglenes külföldi munkavégzés tartama alatt felmerül, hiszen tapasztalat az, hogy amennyiben az indulást megelőzően nem kap részletekbe menő tájékoztatást, úgy a tájékozatlanság gyakran a külföldi munkavégzés sikerességét is befolyásolja.

Szintén kulcskérdés az ideiglenesség követelményének figyelembe vétele. Nem beszélhetünk kirendelésről, vagy kiküldetésről abban az esetben, ha a munkavállaló határozatlan időre, végleges jelleggel kerül át a fogadó munkáltató, illetve fogadó ország foglalkoztatási szabályrendszerébe. Az ideiglenesség követelménye számos Európán kívüli országban abból is ered, hogy a fogadó ország idegenrendészeti szabályai szerint a munkavégzés engedélyhez kötött, és az engedélyeket jellemzően határozott időre, 1-5 éves időtartamra adják ki a munkavállaló számára. Ilyen esetekben a külföldi foglalkoztatás feltételrendszerét a foglalkoztatás helye szerinti idegenrendészeti szabályokkal összhangban kell meghatározni.

Számos problémát vet fel az ideiglenes külföldi munkavégzés esetén a bérezés. Általánosságban elterjedt az a szabály – mely egyébként az Európai Unió területén, sok helyen kötelező jelleggel alkalmazandó – hogy a külföldi munkavégzés tartamára a munkavállaló juttatásait a fogadó ország bérezési szintjének megfelelően módosítani kell, ha a munkavállaló eredeti béréhez képest kedvezőbb. Erre az időtartamra tehát a munkavállalók joggal számolhatnak olyan bérrel, mint az azonos, vagy hasonló pozíciót betöltő külföldi kollégáik. A juttatási csomag részét képezi továbbá azoknak a költségtérítéseknek a meghatározása, amelyek az utazáshoz, a külföldi tartózkodáshoz, illetve az esetleges idő előtti megszűnéshez kapcsolódhatnak.

Munkaerő-kölcsönzés magyar szabályokkal

Az elmúlt években gombamód megszaporodtak azok a jellemzően külföldön alapított munkaerő-kölcsönző cégek, amelyek főleg magyar ajkú munkavállalókat kölcsönöznek magyar termelőtársaságok részére. Ennek legfőbb oka az a munkaerőhiány, amellyel az ország egyes részeiben működő cégek napi munkájuk során gyakran szembesülnek.

A munkaerő-kölcsönző cégeknek Magyarországon is hatósági nyilvántartásba kell magukat vetetni, és a velük kötött munkaerő-kölcsönzési szolgáltatási szerződéseket a magyar szabályok szerint kell létrehozni. A munkabért a munkavállalók ugyanakkor külföldön, az anyaországuk pénznemében kapják. Ez a konstrukció sok esetben alakul át úgy, hogy néhány év elteltével a munkavállalók a kölcsönadóval fennálló munkaviszonyukat megszüntetik, és a magyar céggel létesítenek végleges jelleggel munkaviszonyt.

A külföldi foglalkoztatások struktúrája rendkívül változatos, szinte valamennyi cégnél vannak speciális rendelkezések, azonban általánosságban elmondható, hogy a jelenlegi rugalmas magyar szabályozásnak köszönhetően valamennyi cég-specifikus szabályozás adaptálható.