Magazin: Hullámvasúton Törökországba

Újra konjunktúra van török agrárexportunkban, amely tavaly kezdődött. És ez csak a magyar állategészségügyi státussal visszaélők okozta jó pár éves bizalmi válság megszűnése utáni „tiszta lap”! Hiszen 2011-ben még igen komoly tételben, 165 millió euró értékben exportáltunk a törökökhöz agrártermékeket, amelynek túlnyomó hányadát az élő marha adta.

A hektikusság egyébként nem újkeletű jellemzője török agrárrelációinknak. A 3 millió eurós 2001-es kivitelt például 2002-ben 36 millió euróra szökő export váltotta fel, amely 2003-ban harmadára esett vissza. A 2008-as gazdasági válság ismét felére apasztotta a kivitelünket, de utána elképesztő fellendülés jött. A 2009-es exportszint 8-szorosára, majd 16-szorosára bővült a kivitelünk, de még 2012-ben is 12-szeres, 116 millió eurós szintet hozott a 2009-eshez képest. Ezt követően azonban mélyrepülésbe kezdett, habár a 2009-es szintig nem süllyedt vissza.

Kilőtt az élőmarhaexport

Az újabb fejezetet a két ország agrár-külkereskedelmében 2015 hozta el.

A korábbi hektikus kereskedelmi kilengések hátterében leginkább egy termékkörünk, a bikaborjú-export mindenkori török piaci megítélése állt. Így történt ez 2015 első felében is, amikor újra fejlődésnek indult a húsmarhaexportunk: az előző évi, azonos időszaki 54 tonnáról (205 ezer euróról) közel 4 ezer tonnára, vagyis 16,5 millió euróra emelkedve. Ez 80-szoros emelkedést jelent, melyhez élő juh és más élő állat exportja is hozzáadódott.

A tévedések elkerülése végett említem meg, hogy a korábbi években a törökök nem szoktak le a marhahúsról, hanem csak más beszerzési forrás után néztek. Az említett közjáték következtében, a piaci vákuumot kihasználva a francia húsmarha nyert teret a török piacon.

A 2015. első félévi kivitelnek így immár bő felét, mintegy 57%-át adta az élőmarhaexport,

kivitelünkben az élő állatokon túl más tételek is prosperitásnak indultak. Pozitívan változott a baromfihús, a fagyasztott és szárított zöldségek (ez utóbbi esetében 29-szeres a növekmény), a szárított hüvelyesek (+ 30%), a dzsemek és egyéb élelmiszerek kivitele, az ásványvízexportunk, ahol 90-ről 581 ezer euróra, azaz 6,5-szeresére nőtt a kivitel, de bőven átlag feletti mértékben emelkedett az 1,6 millió exportot reprezentáló állateledel-export is.

Korábban más szerkezetű termékkínálattal voltunk jelen: kivitelünk 85-95%-át a 2000-es években, néhány kivételtől eltekintve, elsősorban a gabonára alapoztuk.

A 2005-ös kisebb kiugrás mögött is pusztán három termék kivitelének gyors növekedése húzódott meg, nevezetesen a 11,2 millió eurós toll-, a 3,6 millió eurós napraforgóolaj-export, illetve a 7,8 millió eurós napraforgómag-kivitel.

A magyar agrárexport az évtized közepétől vált kissé diverzifikáltabbá. A több lábon állás számos jelét érzékelhettük abból, hogy a gabonaexport piaci súlya 2008-ban már „csak” 50%-ot képviselt. Kivitelünk másik felét olajos magvak, húsok, gabonatermékek, tartósított (fagyasztott) zöldségek, készételek, italok, élelmiszeripari melléktermékek adták.

Az élő szarvasmarha 2010-től vált kulcstényezővé. Ekkor 54 millió eurót meghaladó értékben exportáltunk belőle a törököknek (miközben búzából mintegy 10 millió, kukoricából pedig 1,7 millió euró bevételt realizáltunk Törökországban). Máshonnan megközelítve: a 2010-es élőmarhaexportunk 39,2%-a talált vevőre Törökországban, 2011-ben viszont már a 72%-a. Ez a bizalom ingott meg.

Ezért nő a magyar állomány

A bizalom újbóli felépítése nem ment egyik napról a másikra, de a cél egyértelmű volt. Vissza kell szerezni az elveszett, török élőmarhapiacot, hiszen, míg üsző borjaink, főként a tenyész üszőborjaink piaca hosszú távon is biztosítottnak látszik az oroszországi állattenyésztési programba történt bekapcsolódásunk révén, addig a bikaborjak és a húsmarhák export piaci elhelyezésében nagy szükségünk lenne a törökökre. Olyannyira nagy, hogy szarvasmarha-állományunk nem kis részben a török piaci konjunktúra hatására indult növekedésnek, ezen belül is kiváltképp a húsmarhaállomány.

Az állattenyésztést amúgy is preferáló agrárpolitika számára tehát fontos a külpiacok fejlődőképességének a fenntartása, új piacok nyitása. A török piac élő marháink iránti fokozott érdeklődése ebből a szempontból kap különös hangsúlyt.