Magazin: A francia kapcsolat

Előrebocsátandó persze, hogy Franciaország amúgy nem szűkölködik agrár- és élelmiszeripari termékekben, sőt mint az EU legjelentősebb agrárpotenciálú tagállama a kivitel tekintetében az elsők között jegyzett ország Európában. Agrártermék-kivitele mind az Unió belpiacán, mind az Unión kívüli piacokon kiemelkedő jelentőséggel bír.

Franciaország erős mezőgazdasággal, szövetkezésre hajlandó, öntudatos, érdekeiért szervezetten kiálló gazdálkodói réteggel és erős érdekvédelmi gazdaszervezetekkel rendelkezik. Az eredményesség fokmérőjeként említhető, hogy egy hektár mezőgazdasági területről a francia gazdák mintegy 40%-kal nagyobb termelési értéket hoznak le, mint a magyar termelők. Talán éppen a szervezettség állapotával, az érdekérvényesítésben megmutatkozó jövedelempozícióbeli előnnyel és gépesítettség magas szintjével magyarázható, hogy a mintegy 30 milliós munkavállalói rétegnek mindössze 1,7%-a talál munkát, megélhetést a francia mezőgazdaságban, szemben a mi 3,5%-os részarányunkkal. A GDP összetételét nézve is úgymond gyengébb a mezőgazdaság pozíciója Franciaországban, hiszen a GDP-nek mindössze 2,4%-át adja az agrárium. (Nálunk 4,9%-át.)

Csigától a nyúlig

A francia mezőgazdaság termékszerkezete sok hasonlóságot mutat a magyaréval. Gabonában, marhahúsban, szőlőborban, burgonyában, tejtermékekben, halban jelentős többletekkel rendelkezik Franciaország. A magyar kínálat, ha marhahúsban nem is, de gabonában, főleg kukoricában, sertés és baromfihúsban, olajnövényekben és étolajban csakúgy többletes, mint a francia.

Az export-import tételek ütköztetéséből derül ki, hogy mely területeken van úgymond versenyelőnyünk a francia termékekkel való összevetésben.

A főbb exporttermék-csoportokon belül keresendők a francia piaci keresletet fémjelző specialitások. Az élőállat-exportunkon belül ugyanis a francia piac elsősorban az élő juh és az éti csiga iránt mutat érdeklődést. Előbbiből 2016-ban mintegy 340 tonnás, az utóbbiból mintegy 780 tonnás exportot bonyolítottunk.

A hús- és vágási melléktermékek csoportján belül 10 millió euró nagyságrendben vásároltak a franciák baromfihúst, kiváltképp a darabolt friss és fagyasztott csirkehús iránt volt növekvő kereslet. Ezenkívül 3,5 millió euró értékben pulykahúst, liba- és kacsamájat, valamint nyúlhúst importáltak tőlünk. A nyúlhús iránti kereslet élénkülésére utal, hogy az előző évi 19 ezer eurós exportunk tavaly majd egy millió euróra, mennyiségben pedig 221 tonnára nőtt. Százalékot nem érdemes ilyenkor feltüntetni.

Magyar gabonával javítanak

A gabonaexportunk is érdekesen alakult, hiszen búzából a 2005. évi 2 millió eurós (5800 tonnás) kivitelünk három és félszeresére bővült, túllépve a 6,5 millió eurót, mennyiségben pedig a 40 ezer tonnát. A francia piaci búzaexportunk mögött általában a már említett, minőségbeli differencia húzódik meg. Nevezetesen az óceáni éghajlat mellett termesztett francia gabona ugyanis köztudottan „liha”, alacsony sikértartalmú, gyenge sütőipari értékű, szemben a kontinentális éghajlaton termesztett búzánkkal, így a sütőipari érték javítása végett vásárolnak a franciák, többek között tőlünk is búzát.

Szárított hüvelyesekből 4,5 millió eurós, napraforgómagból 4 milliós, napraforgó-olajból pedig 5 millió eurós exportunk volt. Igen jelentős (közel 19 millió eurós) a kukoricavetőmag-exportunk is, ami a magyar kukoricahibridek külpiaci elfogadottságának tanúbizonysága.

Kiemelkedően nagy exportot bonyolítottunk zöldségkonzervekből is. A közel 29 millió eurós (34 ezer tonnás) exportunk zömét, 23 millió euró értékben (27 ezer tonna nagyságrendben) a jórészt francia érdekeltségű, hazai telephelyű feldolgozóüzemekben készült csemegekukorica-konzerv tette ki.

Gyümölcsléexportunk 65%-os bővülés mellett 8 millió euró fölé emelkedett, és az élelmiszer-készítmények exportárbevétele is megközelítette a 12 millió eurót. A húsexporthoz és a zöldségkonzervekhez fogható nagyságrendet képvisel az állateledel-kivitel is. A zömmel kutya- és macskatápot képező termékkör kiviteléből közel 32 millió eurós árbevételünk származott.

A pohár a franciák felé billen

A francia piaci importunkban a két legjelentősebb tételt, egyenként 30 millió eurós nagyságrendben a gabona és az olajosmag képezte 2016-ban. Közel hasonló értékben importáltunk élelmiszeripari melléktermékeket, de 20 millió euró közeli nagyságrendet képezett a tartósított zöldségek és a különböző ehető készítmények csoportja is. A gabonaalapú termékek, ezen belül kiemelten a cukrászati termékek importja is dinamikusan, mintegy 20%-kal bővült, és megközelítette az 1,8 millió euró nagyságrendet, mennyiségben pedig a 800 tonnát.

Italok tekintetében is erőteljesebb a francia kínálat, mint a magyar. Míg az importunk 5,5-ről 5,8 millió euróra nőtt, addig a kivitelünk 3 millió euróról 2,8 millió euróra csökkent.

Csúcson a mérlegtöbblet

Francia piaci agrár-külkereskedelmünk az elmúlt hét évben a fő számok tekintetében jól alakult.

A 2012-es évjáratot leszámítva exportunk rendre meghaladta a Franciaországból érkező import összegét. A külkereskedelmi mérlegtöbblet éppen a múlt évben érte el a legújabb kori csúcspontot, a kiviteli mérlegtöbbletünk megközelítette az 55 millió eurót.

Exportunkon belül a francia piac 2016-ban 3,5%-nyi részesedéssel bírt, ugyanakkor élelmiszerimportunkban 4,3%-ot képviselt.

Az első hét legjelentősebb exportpiacunkkal való összevetésben a lengyel és a francia piaci agrárexportunk fejlődött 2016-ban a legdinamikusabban akkor, amikor a 8037 millió eurós teljes agrárexport alig 1,6%-kal bővült és a két legjelentősebb agrár- és élelmiszer-külpiacunk közül a német stagnálás közeli állapotot, a román pedig közel 5%-os visszaesést mutatott.

Felzárkózóban

A francia piaci exportunk értékét emeli, hogy a francia mezőgazdaság lényegesen versenyképesebb, mint a magyar. A bruttó termelési értéket nézve, míg a francia gazdák 2014-ben 2281,2 eurót hoztak le egy hektárról, addig a magyar kibocsátás ennek alig 62,5%-ára rúgott. (1425,3 euró/ha volt.) Az EU átlagával való összehasonlításban a technikai színvonalbeli különbségre utal, hogy az értékcsökkenési leírás tekintetében az EU-átlagnak csak a 45%-át súroljuk.

Ennek ellenére van némi pozitív elmozdulás az időskálán. A nettó hozzá adott érték tekintetében ugyanis, míg 2009-ben a magyar érték 346 euró/hektárt mutatott, azaz az uniós átlag alig 46%-át tette ki, addig 2013-ban a magyar 640,8 euró/hektárral szemben az uniós mutató „csak” 850,6 euró/ha-t taksált, ami 75%-os magyar aránnyal egyenértékű.

A felzárkózás folyamata tehát, ha lassú ütemben is, de zajlik. //