Magazin: Egyszer volt, hol nem lesz? II. – Vending a 21. században

A vendingautomaták szerepét a 21. századi vendéglátásban és élelmiszer-kiskereskedelemben elemző sorozatunk 2. fejezetében olyan koncepciókat gyűjtöttünk csokorba, amelyekben a gépi értékesítés valamiféle többletet is hordoz a hagyományoshoz képest.

Cikkünk első részében a vending történelmével, fejlődésének irányaival és arányaival, valamint a minőségi változásokkal foglalkoztunk, és azt kezdtük vizsgálni, mennyivel több lehetőség rejlik ezekben az automatákban, mint egyszerűen a kávé vagy snackek értékesítése.

Egészséges, friss, helyi – ezek a ma uralkodó gasztronómiai trendekhez tartozó hívószavak a vending területén is remekül működnek. Az amerikaiak egészség-fanatizmusa felgyorsította a gyümölcsök és zöldségek gépekből való árusításának térhódítását. Remek fegyvert láttak bennük többek között a gyerekkori elhízás elleni harchoz.

A cincinnati Mason gimnáziumban például tisztított bébirépát árulnak ugyanolyan zacskókban, mint a chipset, ami bizonyára nem véletlen, ha a termék szlogenjét nézzük: edd úgy, mint a junk foodot. A 85 grammos kiszerelés ára 50 cent, azaz 140 forint.
A 3200 diákos középiskolában számtalan szendvics-, kóla- és chipsautomata működik, ennek ellenére az első tesztadag répa állítólag egy óra alatt elfogyott.

Az iowai Clive iskoláiban az automatákban a gépeket és a gyümölcsöt forgalmazó két cég együttműködése keretében tökéletes minőségű banánt kínálnak a gyerekeknek műanyag zacskóban és dobozban egyaránt. A coloradói Denver Stanley néhány általános iskolájában szeletelt, magozott, zacskózott friss almához és körtéhez is hozzájuthatnak a tanulók néhány érme bedobása árán.
Mint a piacon!

Persze Amerikában sem az iskolai zöldség-gyümölcsről jut eszébe a fogyasztónak, hogy a gép a frissességhez és
a helyi termékhez is köthető. Chicagóban a Modern Urban Woods cég nagyon autentikus, nagyon trendi, zöldséges bódé-jellegű automatákat állított fel a város tucatnyi forgalmas bevásárló-pontján (képünkön). A Farmer’s Fridge elnevezésű gépeket minden hétköznap délelőtt 10 óráig aznap szedett zöldségekkel töltik fel, a megmaradt termékeket másnap átadják a rászorulókat ellátó konyháknak. Mindezt nyilván megteheti itthon egy megbízható kofa is a szomszéd piacról, ám ezek a gépek nemcsak „megmutatják” az egész nap hűtött árut, de nagy érintőképernyőkön meg is adnak minden szükséges információt róluk, ráadásul elfogadják a bankkártyákat és a hivatalos étkezési kuponokat.

Hasonló, 24 órás piacot nyújt e koncepció német változata. Működtetői abból indultak ki, hogy az értékesítés rendszerének legnehezebben megteremthető eleme a direkt kapcsolat
a termelő és a felhasználó között.
A gordiuszi csomót 21. századi módon vágta el a Peter-und-Paul-Hof agráripari gazdaság: a vending-automatákat gyártó Stuewerrel együttműködve a direkt erre a célra kifejlesztett Regiomat nevű gépből árulják termékeiket. A vásárlók friss tejet, tojást, vajat, sajtot és kolbászféléket vehetnek az automatákból tucatnyi német városban, az év 365 napján.
A gépek fedett helyen bárhol felállíthatóak, és használatuk nemcsak olcsóbb, mint a közvetítők „jutaléka”, de a termék eljuttatása a felhasználóhoz ugyancsak kevésbé időigényes folyamat így, mint más értékesítési csatornákon.

Szociális megközelítésben

Latin-Amerikában az emberek közel háromnegyede napi 4 dollárnál (nagyjából 1100 forint) kevesebből él, és ahogy nálunk az egy-két boltos falvakban, ott
a szegénynegyed kis üzleteiben drágább 30-40 százalékkal az élelmiszer, mint
a városi hipermarketekben. A chilei Algramo cég ezért ezekben a kerületekben – néhány kisebb helyi bolthálózattal együttműködve – gépből árusít lédig kiszerelésben alapvető élel-miszereket (bab, lencse, liszt, cukor) és mosóport kis adagokban, újrahasznosítható műanyag dobozokban – a marketing,
a csomagolási és a bérköltségek minimalizálásával.

Ugyancsak a termék csomagolási és szállítási költségeinek alacsonyan tartása
a ráció a franciaországi vending borautomaták működtetésében: a szupermarketekben működő koncepciónak köszönhetően a kevésbé tehetős vevők olcsóbban vásárolják a bor literjét, mint a legolcsóbb palackos borból egy üveggel.
A gépből 500, illetve 1000 literes tartályokból tölthető a hűtött ital egy, a benzinkutaknál használatos „pisztoly” segítségével a vásárló által hozott, vagy helyben választott edénybe. Az értékesítés gyors tempója miatt tartósítási problémák nem szoktak fellépni.

Vendéglátás

Egészen más okokból használ vending automatát egy, a kaliforniai Beverly Hillsben működő, az amerikaiak által nagyon kedvelt cupcake-ben „utazó” cukrászda. A jó minőségű süteményből napi 900-1000 darabot adnak el az utcán, jócskán megkönnyítve a kis üzletben más édességet fogyasztók, és persze a személyzet dolgát. A sikerben szerepe van egy kreatív kurflinak is: a gépet
a bankjegykiadó automaták mintájára alakították ki (fizetni is csak bankkártyával lehet), így a rózsaszínű cupcake ATM önmagában is sok érdeklődőt vonz.

(Folytatjuk)

Ipacs Tamás