Magazin: Borok fogyasztó-közelben

Azoknak az éttermeknek a tulajdonosai, ahol komoly a minőségi borok választéka, tudják, a jó sommelier, a hozzáértő felszolgáló borkínáláskor üzletemberré is kell, hogy váljon. Két termékmarketinggel foglalkozó amerikai szakember, Evan Mitchell és Brian Mitchell
nemrég jelentetett meg könyvet A bor pszichológiája címmel, amelyben többek között tanácsokat adnak az ital éttermi értékesítését illetően is. Mivel érveljen a vendég felé a bort kínáló munkatárs a forgalomnövekedés érdekében? Íme, néhány példa (amelyekben a megemlített fajtákat bárki behelyettesítheti az általa kínált fajtákkal)!

Ha egy kevéssé ismert fajtát ajánl, ne próbálja meg feltétlenül körülírni; komplexitásának, textúrájának „elemzésénél” többet ér egy (de inkább kettő) ismert fajtához hasonlítani azt. Például: „Ez az X kaliforniai gris az elzászi gris és az olasz grigio között van valahol félúton”. A vendég, függetlenül attól, ismeri-e az adott fajtákat, pozitívan reagál, mert mindkettő erényeit várja az ajánlott italtól.

Nem minden azon múlik, ért-e a felszolgáló a borokhoz. A nem sajátjának érzett szakmai szleng nem lesz hiteles a hozzá nem értő szájából, jobb tehát mondjuk egy szicíliai bort illetően nem a termőterületet, a DOCG-viszonyokat fejtegetni, vagy, hogy milyen fajták keveréke is a kérdéses ital, többet mond egy ilyen mondat: „Ez olyan, akárcsak egy remek burgundi, csak éppen szicíliai iskolázásban.” Némelyik dél-amerikai pinot-ról a teltség és a cukortartalom taglalásánál sokkal többet ígér az „újvilági gyümölcsösség a klasszikus óvilági ízekkel” jellemzés.

Az ilyen technikák nem igényelnek sok szakértelmet, és tanulhatók. A vendég pedig nem azt érzi, hogy a bort ajánló rá akarta beszélni valamire, hanem hogy nagy tudással kínáltak neki valamit, az ő ismereteire építve.