Az MVI képviseletében Kovács László elnök vett részt a szakképzés gyötrő problémáival foglalkozó szakmaközi egyeztetésen. Markáns véleményét a témáról lapunknak mondta el.

„Ha a szakácsképzésünket az eredmény oldaláról nézzük, a helyzet lehangoló: az iskolák ontják magukból a „tanulatlan” kollégákat; a kibocsátott szakemberek tudás­szintje rendkívül alacsony. A megbeszélés alapötlete is valamiféle kitörési irány tehát – a korszerűbb konyhatechnológiák bevonását a vizsgatételek témái közé, így értelemszerűen a tananyagba is, csak támogatni lehet.

Az oktatást a kamara felügyeli, csak az a kérdéses, nekik megvannak-e ehhez a megfelelő szakembereik. Hogy ők mi alapján döntenek, és kiknek a véleményét veszik figyelembe, én a saját helyemről nem látom. A duális oktatási rendszer bevezetése a hazai vendéglátás-oktatásba szerintem itthon nemhogy nem megvalósítható, de káros is lenne. Ugyanis a gyakorlat azt mutatja: a diák sokszor a kapcsolataitól, hátterétől függően egy-egy gyakorlati képző helyre beosztva a szakma egyetlen szegmensét látja diákévei alatt – legyen szó közétkeztetésről, egy jó vagy kevésbé jó étteremről. Rotáció nincs, hiszen ez semelyik érintettnek nem érdeke, az iskola oldaláról adminisztratív, a vendéglátóhely oldaláról betanítási pluszterheket generál; a tanulón kívül mindenkinek jobb, ha ő a következő évben is ugyanott végzi gyakorlatát. És aki darás tésztát készített minden másnap, ugyanazt a végzettséget igazoló papírt kapja, mint aki fine dining fogások készítésében vett folyamatosan részt.

A megoldást nyilvánvalóan az jelentené, ha minden tanuló szakmai ismereteit egy szintre lehetne hozni mind a technológiákat, mind a nyersanyagokat illetően. Ehhez nem utolsósorban az is kellene, hogy a szakmának beleszólása lehessen a kamara munkájába.

Az iskolában a diákok az alapvető dolgokat sem tanulják meg: nem látnak különleges eszközöket, alapanyagokat, nem tudnak koktélt vagy salátát keverni, szalvétát hajtogatni, dekantálni – sorolhatnám. Korszerűtlen könyvekből, elavult ételekről olvasnak, de még ennél is rosszabb, hogy a végzősök később sem szánnak energiát, időt a fejlődésre, megrekednek azon az alacsony szinten, amelyen vizsgáztak. Az egész rendszer alkalmatlan egységes értékű bizonyítvány (és tudás) megszerzésére; ennek a grémiumnak ezt kell megértetnie az illetékesekkel.”