Magazin: Az étel másodlagos, a profizmus a fontos!

A hazai vendéglátás abszolút típushibája, hogy a főnök kitalál valamit, és el akarja azt adni valakinek. Sokkal célravezetőbb a budapesti Pasta. tulajdonosának módszere: ő azt találja ki, mit lehet eladni a népnek, és azt kínálja neki.

Sikeres vendéglátócsalád közgazdász sarjaként ésszerűen tervez; a világban jól bevált koncepciót és szlogeneket adaptál (a családé a hasonló elven működő közeli Leves is). Kiválasztja az elképzelésnek megfelelő célcsoportot – a streetfood (utcai kaja) modern formáira itthon leginkább a 25 év alatti városi fiatalok a vevők. Ennek megfelelően egyetemek közelében választ helyet, és így pozicionálja az árakat is. Belváros, az evésre kevés időt szánó fiatalok; a tésztát erőlködősebb helyen sem lehetne 990 forintnál többért nekik eladni – tehát tökéletesen elég a kis helyiség és az utcára értékesítés, nyáron pedig jól jön a néhány kis asztal a portál előtt. Napi 4-féle tészta hangzatos nevekkel, nálunk nem általánosan használt fűszerekkel, mindez olyan to-go papírdobozban, amit mi az amerikai filmekből az ázsiai ételek „hordozójának” ismerünk. Minden fogás ára egyforma, a kínálat naponta változik. A tésztát helyben főzik, a manufaktúrába illően gyorsan és célszerűen dolgozó csapat önti rá a valahonnan hozott dobozokból a szószt, szórja a sajtot és a többi kiegészítőt. A minőséget az interneten kevesen piszkálták; az átlagigénynek tehát nagyon megfelelhet a dolog, hiszen ebédidőben sor kanyarog az üzlet előtt. Cool! n

Budapest, Kálvin tér 2.