Magazin: A 112. fecske a vendéglátók ipartestületében

Borsi András igazi „elsőgenerációs” tagja az ipartestületnek, van miről mesélnie! Harcos alkat, és láthatóan jól felkészült érdekvédelmi kérdésekben – vele beszélgettünk.

– Alapító tagja volt a MVI-nek?

Majdnem! A legutóbbi költözésem során megtaláltam a tagkönyvemet: a 112. számú az enyém. Az ipartestület egy alulról szerveződő, hiteles érdekvédelmi és szakmai szervezetként alakult, a rendszerváltás eufóriájában született, mindenki hitt benne és mindenki sokat várt tőle. Ezer fős közgyűléseket szerveztünk! Aztán pár évre rá bevezették a kötelező kamarai tagságot, hatalmas, adószerű tagdíjjal, és az MVI két éven belül szétzilálódott.

Ma a szervezet egy maroknyi lelkes szakember irányításával próbálja a szakmát és a tagságot képviselni. Az ipartestületen belül folyó vitában, hogy az MVI a szakmát vagy a tagságot képviselje-e, én az előbbi álláspontot képviselem. Hiszek egy alkalmasság alapján kiválasztott vezetőkkel irányított, a mindenkori hatalom által nem befolyásolható, komoly jogosítványokkal rendelkező, megkerülhetetlen szervezetben. Ennek előnyeit a szakmának is és az aktuális kormányoknak is fel kellene ismerni. A szakmán belül is sokszor inkább az önérdek érvényesül, politikai szinten pedig a kisebb ellenállás elvét alkalmazzák velünk szemben.

– Mire gondol konkrétan?

Közgazdászként az első pillanattól értelmetlennek találtam, hogy a cafeteria-rendszerből külföldi cégek koncessziói alapján különböző jutalékok beszedéséből évente súlyos milliárdokat lehessen kivenni és kivinni az országból. Az utolsó évben eljutottunk odáig, hogy ezek az utalványok szinte pénzként szolgáltak. Szerintem rugalmasabb és olcsóbb az ezt felváltó, 21. századi színvonalú Szép-kártya rendszer. Meggyőződésem, hogy nem szabadott volna bevezetni a standtörvényt és a mai napig működő, elhibázott jövedéki törvényt. Úgy vélem, hogy a mikro- és kisvállalkozások realitásokhoz igazított adózását idejekorán kikényszerítve egy jóval transzparensebb gazdaság működne hasonló költségvetési bevételekkel. És még folytathatnám!

– Mindenki ellen nem harcolhat!

Nem, de az ipartestületben is mindig az érdekvédelemmel foglalkoztam legszívesebben. A kérdés ma már csak az, hogy a komfortérzetemhez hiányzik-e még egy nagyobb kihívás. Most tagja vagyok az etikai bizottságnak és a Délnyugat- magyarországi régió alelnökeként tevékenykedem.

– És a saját vállalkozása?

1992-ben terveztem át Siófokon egy családi házat gyerekbarát étteremmé – ez nemcsak a családoknak kedvező vízmélységű déli part miatt tűnt ésszerű megoldásnak, hanem mert akkor született kisfiam is. A rengeteg ötlet, figyelmesség és a jó konyha megszerettette a Hintalovat a „célcsoporttal”, ebből aztán az Ezüstpart agóniája során is még jó ideig profitáltunk. Vendégeink kétharmada most is visszajáró törzsvendég. Az éttermemet és magamat is a „derékhadhoz” sorolom, manapság ezzel a típussal nem foglalkozik sem a média, sem a szakma hangadói. Viszont lehet nyújtani kiváló ár-érték arányt: a kereslethez igazított árakért tisztes adagot, jó ízeket, vendégszeretetet.

Most előrefelé menekülök. Pályázat keretében felújítottam a szociális blokkot, új hangtechnikát és online rendelésfelvételi rendszert építettem ki, de a konyhára is sort kell keríteni a jövőben. Ezzel együtt a szezonális vendéglátásnak még jó forgalom mellett is vannak hátulütői: igaz, hogy az év nem kis hányadában lehet pihenni, feltöltődni, de mindig kérdés, visszajön-e tavasszal a személyzet. De hogy büszkélkedjek: úgy tűnik, az idén nemcsak a kulcsemberek, de a teljes személyzet visszatér.

– A fáma szerint „kicsiben” az étterem környezetében szervezkedett már!

A szállodák, kempingek jó ideje bezártak, itt maradt viszont 10 étterem az utcában. 4-5 éve meghívtam a környék vendéglőseit, vendégként pedig az MVI vezetőségét és a polgármestert. Azt javasoltam, hogy nevezzük át az utcát az Ízek utcájának, készítsünk önálló honlapot, a 7-es út kereszteződésénél építsünk óriásplakát-tartókat és indítsunk médiakampányt, de kidolgoztam egy kedvezményrendszert is. Sajnos az érdektelenség meg a várható költségek meghiúsították a megvalósítást. Pedig a nagyobb forgalmon kívül ennek egyéb hozadéka is lett volna: közös beszerzési és érdekérvényesítési lehetőségek, nagyobb rendezvények és még sok más. n

Ipacs Tamás