Leépítésekbe kezdtek a brit élelmiszer-kereskedők a növekvő költségek miatt

Sebastian Rennack
international retail analyst
Aletos Retail

A növekvő pénzügyi nyomásra válaszul alkalmazottaik számát csökkentik a vezető brit élelmiszer-kereskedők. A szigetország második legnagyobbja, a Sainsbury’s 3000 munkahely megszüntetését tervezi egy szélesebb körű, 1 milliárd fontos költségcsökkentési program keretében, míg a Tesco január végén jelentette be, hogy 400 álláshely megszüntetésével tervezi a működést racionalizálni és a hatékonyságot javítani. Eközben a Morrisons, amely két évvel ezelőtt veszítette el negyedik legnagyobb élelmiszerkereskedői pozícióját az Aldival szemben, az eredetileg tervezettnél gyorsabb ütemben bocsátja el 200 alkalmazottját, elsősorban az üzletekben betöltött munkakörökből.

Iparági megfigyelők szerint a létszámcsökkentés hátterében nagyrészt a majd áprilisban életbe lépő adóügyi intézkedések miatt várhatóan emelkedő munkaerőköltségek állnak. A munkáspárti kormány tavaly októberben bejelentett első költségvetése 13,8%-ról 15,0%-ra emeli a munkaadói társadalombiztosítási járulékot, miközben a fizetési küszöböt az évi 9100 fontról 5000 fontra szállítja le. Ezzel egyidejűleg a 21 éves és idősebb munkavállalóknak fizetendő minimál órabér 6,7%-kal, 12,21 fontra emelkedik, ami további költségnyomást jelent. Ezek a politikai változások jelentős hatással lesznek a nagy munkáltatókra, különösen az olyan munkaerő-igényes ágazatokban, mint az élelmiszer-kereskedelem, ahol a működési költségek jelentős részét a bérköltségek teszik ki.

Ugyanakkor a diszkontok keltette versenyhelyzet is kritikus kihívást jelent. Az Aldi és a Lidl agresszív árpolitikája nem hagy teret az árrés javítására, így egyre nehezebb a brit kereskedőknek a magasabb működési költségek mellett az árak terén versenyben maradni. A harmadik legnagyobb Asda például alig egy évvel az indulás után felhagyott az árait a német diszkontokéval összehangoló programjával és inkább a közvetlen árcsökkentésre összpontosító Rollback kampányára helyezi a hangsúlyt. A döntés stratégiaváltást jelez, ugyanis a szupermarketek a vásárlói hűséget anélkül szeretnék fenntartani, hogy olyan árháborúba bocsátkoznának, amelynek megnyeréséhez nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel.

A diszkontoknak ezzel szemben a karcsúbb működés és a sajátmárkás termékek magas aránya révén költségelőnye van, ami lehetővé teszi, hogy a költségmegtakarítást a fogyasztóknak továbbadják. A 2023-ra vonatkozó legfrissebb nyilvánosan elérhető adatok szerint a csoportszintű (és üzemanyag nélküli) árbevétel százalékában kifejezett foglalkoztatási költségek a Tesco esetében 13,0%, a Sainsbury’snél 11,9%, a Morrisonsnál pedig 13,5%. Ezzel szemben az Aldi és a Lidl lényegesen alacsonyabb, 8,1%-os foglalkoztatási költséghányaddal működött, amiből jól látszik strukturális hatékonyságuk. Ez a különbség rávilágít, miért is tudták a diszkontok piaci részesedésüket az inflációs nyomás ellenére növelni: racionalizált üzleti modelljük hatékonyabban nyeli el a költségnövekedést, mint a hagyományos szupermarketeké.

Az Egyesült Királyság munkaerőpiaca továbbra is feszült. A Centre for Retail Research szerint az elmúlt évben közel 170.000 kereskedelmi dolgozó veszítette el állását, 42%-kal többen, mint 2023-ban. Ugyanakkor a betöltetlen kereskedelmi állások száma 30%-kal a járvány előtti szint alatt van, ami a foglalkoztatási környezet változását tükrözi, ahol a költségkontrollt előtérbe került a munkaerő bővítésével szemben. Ezek a tendenciák arra utalnak, hogy a folyamatos pénzügyi feszültség, valamint a diszkontok részéről érkező versenykényszer továbbra is meghatározóak az ágazat foglalkoztatási stratégiáira nézve.