Láthatatlan kockázat a láncban – Mikroműanyagok az élelmiszeriparban

A cikk a Trade magazin 2025/10. lapszámában olvasható.

Mikroműanyag az 5 mm-nél kisebb (kb. 0,1–5000 µm) műanyagdarab; a még apróbb nanoműanyagok a sejtfalakon is átjuthatnak. Eredet szerint beszélünk elsődleges részecskékről (szándékosan kicsi szemcsék: pl. kozmetikai mikrogömbök, ipari granulátumok) és másodlagos részecskékről (nagyobb tárgyak aprózódása, abroncskopás, szintetikus textilszálak leválása mosáskor).

Magyar kitettség: vizek, rendszerek, számok

Jurecska Laura (ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszék) szerint a hazai mikroműanyag-kibocsátás kb. 77%-a háztartási eredetű. A 2019-es hazai vizsgálat a szennyvíztelepre befolyó vízben 1794 db/l mikroműanyagot mért (kb. 90% szál), a tisztítás után a kifolyóban 221 db/l maradt – ez közel 88% eltávolítást jelent. A fennmaradó részecskék száma a nagy vízmennyiség miatt még így is jelentős, míg az eltávolított hányad a szennyvíziszapban koncentrálódik (átlag 7320 db/kg), amely mezőgazdasági felhasználással visszakerülhet a talajba.

A Cassandra Program „Mikroműanyagok Magyarországon” összefoglalója szerint a Dunában ~50 részecske/m³ mutatható ki; a folyó évente 530–1500 tonna mikroműanyagot szállíthat, és pontminta-összevetés alapján a budapesti szakasz ~20%-kal növeli a koncentrációt. A Felső-Tiszán óránként milliós nagyságrendű sodródó részecske becsülhető; 2017-ben a >300 µm frakció 4,9 db/m³, a 15–300 µm frakció 62,5 db/m³ volt. Az anyag kiemeli, hogy a magyar ivóvízellátás ~94%-ban felszín alatti vízbázisokra támaszkodik – ez kedvező kitettségi tényező, ugyanakkor országos, egységes mérési metodika még nem áll rendelkezésre.

Hazai ivóvízmintákban PE-t (KPE-cső) és PTFE-t (tömítőzsinór) is azonosítottak; a vízhálózatba beépíthető termékek engedélyezésekor ma már vizsgálják, hogy ne kerülhessenek be olyan műanyagok, amelyekből jelentős adalékanyag-mennyiség oldódhat ki. Az élelmiszerrel érintkező műanyagoknál (FCM) kioldódási határértékek és nyomon követhetőség érvényesek a visszahívhatóság érdekében.

Egy átlagos európai fogyasztó évente több tízezer mikroműanyag-részecskét nyel le – a kockázat mérséklését a csomagolóipar és az élelmiszerfeldolgozás belépési pontjain lehet elkezdeni

Nagy az üzleti tét

Üzleti kockázattá ott válik a jelenség, ahol bármely belépési pont találkozik a termékkel: a külső környezet (felszíni vizek, talaj, levegő/felhővíz) mellett alapanyagoldalról is igazolt a jelenlét – kimutatták sóban, mézben, sörben, továbbá halakban és más vízi élőlényekben, sőt haszonállatok vérében, tejében és húsában is; növényeknél a levegőről ráülepedő részecskék, illetve nanoműanyagok szöveti jelenléte (pl. fejes saláta) is dokumentált. Ezzel párhuzamosan a csomagolás különösen kritikus érintkezési felület, Európában a műanyagok legnagyobb felvevője a csomagolóipar, ~40%-os arányról beszélhetünk. A polimerekből kioldódó adalékok (pl. ftalátok; a BPA inkább polikarbonáthoz köthető), illetve a részecskék felületén perzisztens szennyezők (PAH, PCB, DDT) dúsulása növeli a kockázatot és a megfelelési terheket.

A víz- és üzemhálózatnál hazai vízműves mintákban PE-t (KPE-cső) és PTFE-t (tömítőzsinór) azonosítottak; a vízhálózatba beépíthető termékek engedélyezésekor ma már vizsgálják, hogy ne kerülhessen be olyan műanyag, amelyből jelentős adalékanyag-mennyiség oldódhat ki. A csomagolási és tálalási gyakorlatoknál „rejtett” belépési pont a filteres tea: forró vízben számottevő mikro-/nanoműanyag-terhelést adhat, ezért az italkészítési protokollok finomhangolása indokolt. A mikroműanyag a levegőben és felhővízben is kimutatható, így lerakódással a csomagolótérbe is bekerülhet. A textíliák (szintetikus munkaruhák, mosás) mikroszálleválással terhelhetik a rendszert, míg a kopó felületek (pl. gumiabroncs-, fékpor) a környezet folyamatos utánpótlását adják. Ezek kontrollja – anyagválasztás, karbantartás, eljárások és higiénés protokollok – közvetlenül csökkenti a belső kitettséget.

Palackozott vagy csapvíz?

A fogyasztói expozíció nagyságrendje érdemben eltér: aki főként palackozott italokat fogyaszt, évente körülbelül 90 000 mikroműanyag-részecskét nyel le, míg kizárólag csapvíz esetén ez nagyjából 4000. A módszertani bizonytalanságok mellett is érvényesül az elővigyázatosság elve.

Ennek megfelelően a vállalati gyakorlatban ott, ahol a helyi vízminőség indokolja, a kezelt/szűrt csapvíz és az ivókutak preferálása a jellemző. A döntést belső mintavételezés és rendszeres ellenőrzés alapozza meg, amelyet tárgyszerű, rövid tájékoztatás kísér a munkatársak és a fogyasztók felé.

Egy liter palackozott vízben átlagosan 240 ezer mikroműanyagrészecskét mutattak ki, ezek 90%-a nanoméretű – a kitettség mérséklése elővigyázatossági intézkedéseket indokol

Forráscsökkentés – kézzelfogható lépések

Első védvonal a beszállítói megfelelőség és a migrációs határértékek következetes ellenőrzése az élelmiszerrel érintkező műanyagoknál. A „Mi az a mikroműanyag?” összefoglaló szerint PET-ből BPA-kioldódás nem várható, ftalátoké viszont igen; BPA-szintet is előírnak a visszahívhatóság érdekében. Az üzemekben anyagválasztási és engedélyezési kontroll szükséges a vízhálózati elemeknél is.

Emellett a Cassandra Program általános üzenete: mérsékelni a műanyaghasználatot, tudatos anyagválasztással csökkenteni a kitettséget. Mivel kidolgozott, egységes szabványok híján ma is többféle eljárást alkalmaznak, vállalati szinten célzott mintavétel javasolt a kritikus pontokon (technológiai vízpontok, csomagolótér levegő/por, szükség esetén szennyvíziszap, ahol a részecskék koncentrálódhatnak). A bevett lépések forrás szerint: nagy térfogat kezelése és kb. 100 µm szűrés, szerves anyagok oxidációja, sűrűség szerinti szeparálás, majd IR-mikroszkópos azonosítás. Az eredményeket érdemes laborpartnerrel trendben követni, és visszacsatolni a belső protokollokhoz.

Kockázatkommunikáció és felkészülés

A kutatások módszertana még nem egységes, a hosszú távú egészséghatások sem lezártak – ezért indokolt az elővigyázatosság. A vállalati kommunikáció legyen tárgyszerű: mutassa be, hol léphet be a kockázat (vízrendszer, csomagolás, por/levegő, textíliák), és milyen intézkedések futnak (anyagválasztás, eljárások, mérés). A tudományos bizonytalanságokat érdemes nyíltan jelezni.

Bizonyíték nélkül nincs bizalom: a gyakorlatban többféle mérési eljárás fut párhuzamosan, ezért célszerű külső laborpartnerrel rendszeres trendkövetést kialakítani a kritikus pontokon. A kapott eredmények visszacsatolhatók a belső protokollokhoz, és alapot adnak a tárgyszerű tájékoztatáshoz.

Megfelelésben a bizonyíték a kulcs. Az élelmiszerrel érintkező műanyagokra migrációs határértékek és nyomon követhetőség vonatkozik; ezeket érdemes beépíteni a beszállítói elvárásokba és az ellenőrzési tervbe. Közben több szinten szabályozási folyamatok zajlanak, ami tovább erősíti a mostani, mérésen és transzparencián alapuló megközelítést.