Lassú növekedés

A válság után valóban átalakult a magyar finanszírozási piac, de a növekvő kockázatok az adósok pénzügyi helyzetének pontosabb felmérésére szorították a hitelintézeteket. A gyengébb hitelképességű vállalkozások ezáltal a faktoring nyújtotta lehetőségek felé fordulnak – tudtuk meg Gál Gasztontól, a CIB Faktor Zrt. vezérigazgatójától, akit a magyar FMCG-szektor finanszírozási lehetőségeiről kérdeztünk.

Valóban lecsengett már a pénzügyi válság, és látszanak a növekedés jelei? Egyáltalán milyen nyomokat hagyott maga után az elmúlt két esztendő?

G. G.: – A piacon két, egymástól eltérő tendencia bontakozott ki. A potenciális ipari-termelési növekedésbe való hit megerősödött, a valóban piacképes, jól működő vállalkozások kedvezőbb helyzetbe kerültek, ugyanakkor vannak olyan szereplők, akik az elszenvedett veszteségek miatt már nem tudnak megkapaszkodni. Még mindig rejt veszteségeket a rendszer, hiszen ez utóbbi körbe tartozó nagyvállalatok köré csoportosult alvállalkozók, beszállítók még nem írták le a veszteségeiket. Tulajdonképpen most kezdődnek a tárgyalások arról, hogy mi legyen a kintlévőségeikkel, s a tárgyalások kimenetele alapvetően megváltoztathatja az ezen körbe tartozók pozícióit és kilátásait.

Megszaporodott a kétes követelésekkel rendelkező cégek száma. Ők kerültek a korábbi hitelpiacról a faktoring hatókörébe?

G. G.: – Sajnos még mindig sok a faktoringgal kapcsolatos félreértés. Mi olyan vállalkozásoknak nyújtunk forgóeszköz-finanszírozást, amelyek jól működnek, nagy és kiszámítható a forgalmuk, és a vevőkövetelések megtérülése folyamatos. A faktoring

a legjobb finanszírozási megoldás olyan cégek számára, amelyek nagy értékben forgalmazzák termékeiket, szolgáltatásaikat, és biztosan hozzájutnak a pénzükhöz, csak kérdés, hogy mikor.

Ebbe a körbe tartoznak a nagy áruházláncoknak beszállító termelők, forgalmazók, kereskedők is. Követeléseik faktorálásával lerövidítjük számukra a kifizetés átfutását a már megszokott 60-90 napról 1-2 napra. Ők jogosan panaszolják a hosszú fizetési határidőt.

Nemrégiben szabályozták ezt: nem lehet több 30 napnál.

G. G.: – Ez így igaz, ettől függetlenül kérdés, hogy mikorra lesz érzékelhető hatása az intézkedésnek? A magyarországi termelői szektorban ugyanis számos versenyképességi probléma akad, a cégek alultőkésítettek, sok helyen hiányzik a megfelelő vállalkozásvezetési háttér, rugalmatlan az adórendszer, nehéz megfelelni az állandó szakhatósági és adóhatósági ellenőrzéseken. A termelők számára is segítség lehetne követeléseik folyamatos faktorálása, aminek feltétele persze, hogy legyen biztos piacuk.

A CIB-csoport szinergiáit kiaknázva faktorcégünk egyre többször ad ajánlatot a CIB Bankkal közösen, mintegy választást kínálva az ügyfeleknek. Számukra nagy összegű, átmeneti forgóeszközhiány esetén, amennyiben például nem rendelkeznek ingatlanfedezettel, a legolcsóbb megoldás még mindig a faktoring.

Ebben az esetben ugyanis a faktorcég – ellentétben a hagyományos hitelezővel – megveszi a követelést, az tulajdonába kerül, azt a sajátjaként kezeli.

Az elmúlt évben ennek ellenére nem igazán prosperált a faktoring. Mennyiben változott idén a helyzet?

G. G.: – Tavaly mintegy 11 százalékos volt a visszaesés a hazai faktorcégek forgalmában, ami nagyon magas szám, de még mindig kisebb esés, mint amennyit a gazdaság más ágazatai szenvedtek el. Bár idén már csaknem tíz százalékkal növekedik a piac, az aktív ügyfelek száma még csak kis mértékben emelkedik, ugyanakkor – a faktorcégeknél is tapasztalható szigorúbb elbírálás miatt – a megvásárolt követelések futamideje csökkent. Véleményem szerint a faktoringpiac további fejlődéséhez elengedhetetlen a törvényi szabályozás módosulása, ugyanis a Ptk. jelenleg csak a követelés átruházását szabályozza, a faktoringot, mint komplex szolgáltatást nem.

Érdemes lenne fejleszteni az együttműködést az állam, a vállalkozók és a pénzügyi intézményrendszer között, hiszen az elhúzódó kifizetések mögött sokszor az állami beruházások hosszadalmas fizetési, elszámolási eljárása bújik meg. Nem is az a gond, hogy 90, vagy éppen 120 napra történik a fizetés, hanem sokkal inkább az állandó bizonytalanság, hogy még a késés idejét sem lehet előre kiszámítani. Ugyanígy a magyar FMCG-piac beszállítóinak jövője is egy határozott, központi kormányzat által támogatott piacépítésen múlik, a helyi érdekeltségű termelők döntő része jelenleg egyszerűen nem képes bejutni a hazai polcokra, és így értelemszerűen – állandó megrendelés híján – nem lehetnek a faktorcégek ügyfelei sem. Ily módon viszont konzerválódik a tőkehiányuk.